TEREMTÉSVÉDELMI LITURGIA – PARLAMENTI ELMÉLKEDÉS

2012. október elsején a Hold utcai Német Ajkú Református Egyházközség temploma adott otthont a hagyományos havi parlamenti elmélkedésnek, ami nem más, mint havonta egy áhítat a parlamenti képviselőknek. Az ökumenikus alkalomnak aktualitást adott az éppen zajló teremtésvédelem hete mint téma: anyagi és nem anyagi javaink, időnk és a minket körülvevő környezet védelme. A fontos témára az egybegyűltek figyelmét az alábbi imádság is igyekezett felhívni:

Elvesztettük az időt.

Elloptuk az évszakokat. Télen szőlőt eszünk, és nincs hó. Ha van, panaszkodunk, mert az autó nem tud menni. &Miért nem takarítják?& & mondjuk. Nyáron követeljük a &jó időt& & miközben száraz a föld és aszály van. Tereinkbe hideg levegőt fújatunk, hatalmas energiát használva.

Elloptuk a napszakokat.

&Éjjel-nappal nyitva& & 7 nap 24 órában vásárolunk, szórakozunk, internetezünk. Ég a lámpa, a képernyő, a neonreklám, a reflektor & a mesterséges fény állandósága.

Elloptuk az ünnepeket.

Vasárnap & húsvét & nagypéntek & nagycsütörtök & vízkereszt.

Egyre halványabb, egyre kevesebb. Egyre több bolt nyitva, egyre többeknek munkanap, egyre kevesebb idő.

Elloptuk az időt:

rohanó öregek, stresszelt kamaszok, különórák, &rugalmas& munkaidő, három műszak, határidő, fáradt vagyok, majd holnap…

Uram, irgalmazz!

Elvesztettük a teret. Elloptuk a távolságot.

Mint üveggolyó, a legmesszebb is néhány óra repülés, pár óra autóval, távkapcsolat, angliai hétvégi ügyelet, munkavállalás külföldön, barátaim az egész világon. Ha valami történik, breaking news, azonnal, élőben látom. Telefon, chat, e-mail; bárhova, bármikor, gyakorlatilag ingyen. Utazunk, nyaralunk, voltál már, el kell menned, nézned kell, tapintanod, taposnod. Múzeumban a Képet, toronyból a Panorámát, városban a Templomot, parton a Tengert. Oda kell érni.

Elloptuk a távolságot ember és ember között: valóságshowban látom, ahogy főz, mosogat, fogat mos, szeretkezik. Naponta tapadok metrón mindenki testéhez, dudálok le lassúakat, irigylek gyorsakat. Minden közel, mégis elérhetetlen.

Uram, irgalmazz!

Isten azt mondja: mindennek megvan a maga ideje. (Préd 3,1&8)

Isten azt mondja: mindig ad teret a szorult helyzetbe került embernek: &Nyomorúságomban az Urat hívtam segítségül. Az Úr meghallgatott, tágas térre vitt engem.& (Zsolt 118,6)

&Mondják hát, akik félik az Urat, hogy örökké tart szeretete!& (Zsolt 118, 5)