Magyarországi Metodista Egyház
Bevezető állásfoglalás
Szociális Hitvallás
A Metodista Egyház története folyamán kezdettől kiáll a szociális igazságosság
mellett. Tagjai gyakran állást foglaltak olyan vitatott kérdésekben, amelyek
keresztyén meggyőződésüket is érintették. Ebben az értelemben harcoltak
már az első metodisták is a rabszolga-kereskedelem, a csempészet és a foglyokkal
való szörnyű bánásmód ellen.
1908-ban az Északi Püspöki Metodista Egyház (Methodist Episcopal Church
North) először egy ún. Szociális Hitvallást fogadott el. A következő évtizedben
a Déli Püspöki Metodista Egyház (Methodist Episcopal Church South) és a
Metodista Protestáns Egyház (Methodist Protestant Church) hasonló állásfoglalásokat
dolgozott ki. Az Evangéliumi Közösség (Evangelical United Brethren Church)
1946-ban fogadta el Szociális Alapelvek c. nyilatkozatát. A Metodista Egyház
(Methodist Church, Methodistenkirche) és az Evangéliumi Közösség (Evangelical
United Brethren Church, Evangelische Gemeinschaft) 1968-ban történő egyesülése
után négy évvel, 1972-ben fogadta el az Egyesült Metodista Egyház (United
Methodist Church, Evangelisch-methodistische Kirche) Generálkonferenciája
a Szociális Alapelveket, amit azóta rendszeresen kiegészítenek és átdolgoznak.
A Szociális Alapelvek a Generálkonferencia küldötteinek imádságos és
megfontolt törekvését fejezi ki arra nézve, hogy állást foglaljon a jelenkor
emberének legfontosabb kérdéseiben. A metodista hagyománynak megfelel?en
ezt szilárd bibliai-teológiai alapokon teszi. A Szociális Alapelvek a hit
által kialakított életvezetésre hív; felvilágosításra és meggyőzésre szolgál.
Nem törvény, hanem útmutató, amely az egyház minden tagját arra szólítja
fel, hogy imádság és alapos megfontolás után törekedjen a hitének megfelelő cselekedetekre.
Bevezető állásfoglalás
Megerősítjük hitünket Istenben, a mi Teremtőnkben és Atyánkban, Jézus
Krisztusban, a mi Megváltónkban és a bennünket vezérlő és oltalmazó Szentlélekben.
Elismerjük, hogy születésünkben és életünkben, halálunkban és az örökkévalóságban
egészen Istenre vagyunk utalva. Isten szeretetében elrejtve megerősítjük
az élet értékét, és megvalljuk, hogy gyakran vétkeztünk Isten akarata ellen,
ahogy azt Jézus Krisztusban kijelentette nekünk. Nem mindig jártunk el
felelősségteljesen mindazzal, amit Isten, a Teremtőnk ránk bízott. Gyakran
vonakodva, ellenérzésekkel követtük Jézus Krisztust, aki pedig minden embert
a szeretet közösségében akar egyesíteni. Bár a Szentlélek elhívott, és
képessé tett minket, hogy Krisztusban új teremtéssé legyünk, mégis, egymással
való kapcsolatunkban és a Földdel való bánásmódunkban nem úgy éltünk, ahogy
Isten népéhez méltó lett volna. Hálát adunk Isten megbocsátó szeretetéért,
ami által élünk és megítéltetünk, és megerősítjük hitünket abban, hogy
minden egyes ember felbecsülhetetlen érték az Isten szemében. Ezért megújítjuk
elkötelezettségünket, hogy hű tanúi leszünk az evangéliumnak, nemcsak a
föld végső határáig, hanem mindennapi életünk és munkánk összes területén
is.
1.0 Bevezető gondolatok
Istené az egész teremtettség. Felelősek vagyunk abban, hogy hogyan
használjuk, vagy esetleg visszaélünk vele. A víz, a levegő, a talaj, az
ásványi anyagok, az energiaforrások, a növények és az állatok, de az egész
föld és a világegyetem nemcsak azért vannak, hogy hasznára legyenek az
embereknek, hanem hogy vigyázzunk rájuk és óvjuk őket, hiszen mindezek
Isten alkotásai. Isten ránk bízta az ő teremtett világát, hogy felelősen
igazgassuk és formáljuk. Ezt a kötelességünket a szeretetteljes gondoskodás
és tiszteletteljes tevékenység által tölthetjük be.
A gazdasági, politikai, társadalmi és technikai fejlődés hozzájárult
a világ népességének növekedéséhez, gazdagabbá és hosszabbá tette életünket.
Ehhez a fejlődéshez különösen az ipari társadalmak járultak hozzá, ami
azonban a fajok drámai pusztításához, erdők pusztulásához, súlyos emberi
fájdalmakhoz, túlnépesedéshez és a természetes és nem-megújuló erőforrásokkal
való visszaéléshez és azok kifosztásához is vezetett.
Ez a magatartásmód továbbra is veszélyezteti a teremtett világot, amelyet
Isten minden nemzedékre rábízott.
Elismerjük, hogy mint egyház és egyháztagok felelősséggel tartozunk
azért, hogy életstílusunkat a gazdasági és politikai, valamint a társadalmi
és technikai élet területén sürgősen megváltoztassuk.
Környezetvédelmi szempontokat is figyelembe véve az Isten teremtési
rendjével kapcsolatban olyan bánásmódot támogatunk, ami magas életminőséget
biztosít mindenki számára.
1.1 Víz, levegő, talaj, ásványi anyagok, növények
Egy olyan környezetvédelmi politika érdekében kívánunk síkra szállni,
melynek célja, az ipari melléktermékek és hulladékok csökkentése és ellenőrzése,
a mérgező és nukleáris hulladékok keletkezésének lehetőség szerint elkerülése,
azok semlegesítésének és biztonságos további feldolgozásának garantálása,
a hulladékok elszállítása, a háztartási és egyéb hulladékok megfelelő kezelése,
a levegő, a víz és a talaj szennyeződésének elkerülése, és azok tisztításáról
és megújításáról való gondoskodás. Kiállunk az őserdők és más természeti
kincsek megőrzése és a veszélyeztetett növényfajok védelme érdekében. Támogatunk
minden olyan intézkedést, mely a természetes ökoszisztémák megőrzését és
regenerálását célozza, és alternatív, vegyszer nélküli megoldásokat fejleszt
ki a növénytermesztésben, az élelmiszerek feldolgozásánál és tartósításánál.
Követeljük, hogy alkalmazás előtt vizsgálják meg a kémiai anyagok Isten
teremtett világára gyakorolt hatását. Követeljük az emberiség javát szolgáló
természeti források igazságos használatáról, és a föld, mint élettér, védelméről
szóló nemzetközi egyezmény kidolgozását.
1.2 Energiaforrások hasznosítása
Elismerve az emberen kívüli teremtett világban rejlő értékeket, olyan
társadalompolitikát támogatunk, amely a világ meglévő energiakészletét
ésszerűen és takarékosan használja, és ezért minden olyan energiatermelési
módszert csökkent vagy leállít, amely teremtett világunk egészségét, biztonságát,
sőt akár jelenlegi vagy jövőbeni létét veszélyezteti. Sürgetjük a rendelkezésre
álló energiakincs racionális felhasználását, és a megújuló energiaforrások
elsődleges feltárását, hogy a földi élet minőségét megőrizhessük.
1.3 Állatvilág
Támogatjuk azokat a rendelkezéseket, melyek védelmezik az állatok életét
és egészségét, beleértve a házi és haszonállatok, és kísérleti állatok
fajuknak megfelelő bánásmódjára, és az állatok levágására vonatkozó szabályozásokat.
Bátorítjuk az állatfajok – különösen a kihalással fenyegetettek – megőrzésére
vonatkozó igyekezetet.
1.4 Világűr
A világűr általunk ismert és ismeretlen részeivel együtt az Isten teremtése.
Ezért – éppúgy, mint a Földet – önmagában is értékesnek kell tekintenünk.
Támogatjuk az ismeretek gyarapítását szolgáló űrkutatást, amennyiben az
a teremtettség javára történik.
1.5 Tudomány és technika
Isten teremtett világának kutatására irányuló természettudományos munkát
legitimnek tartjuk. A természet megfelelő és valóságos leírására vonatkozó
igényt jogosnak ítéljük, ameddig az nem kísérel meg kötelező érvényű teológiai
kinyilatkoztatásokat tenni. A technikát megfelelő eszköznek véljük Isten
természeti világával kapcsolatban, amennyiben az az emberi életfeltételeket
javítja, és Isten gyermekeit képessé teszi arra, hogy az Istentől kapott
teremtő és alkotó képességüket alkalmazzák és fejlesszék anélkül, hogy
az ember és a természet viszonyára vonatkozó erkölcsi meggyőződésünket
megsértenék.
Jóllehet elismerjük a tudomány és technika nagy jelentőségét, meggyőződésünk,
hogy az emberi megtapasztalások teológiai értelmezései elengedhetetlenek
ahhoz, hogy megértsük az emberiség helyét a világmindenségben. A tudomány
és a teológia egymást inkább kiegészítők, mintsem kölcsönösen kizárók.
Ezért bátorítjuk a tudósok és a teológusok közötti párbeszédet, és keressük
az ebben való részvétel formáit, amely módot ad az emberiségnek arra, hogy
fenntartsa a földi életet és Isten kegyelméből javítsa életminőségét.
1.6 Biztonságos élelmiszerellátás
Támogatunk minden olyan intézkedést, ami alkalmas arra, hogy szavatolja
a kifogástalan minőségű élelmiszerekkel való ellátást és az összetevőkről
szóló világos tájékoztatást.
Követeljük az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerek szigorú felülvizsgálatát,
és biológiai biztonsági ellenőrzését. Sürgetjük az élelmiszerekben visszamaradó
vegyi anyagok független intézetek általi ellenőrzését.
Követeljük a rovar-, gyom-, és gombairtó szerekkel, állati antibiotikumok,
szteroidok vagy hormonok maradványaival, a szemétégető művek és más ipari
tevékenységek levegő, víz és talaj által közvetített szennyeződéseivel
veszélyes mértékben fertőzött élelmiszerek piacról történő kivonását.
Kérjük minden feldolgozott élelmiszer egyértelmű feliratozását, és
a piacra történő bevitele előtt szükséges biztonsági vizsgálatok elvégzését.
Ellenezzük a bio-élelmiszerekre vonatkozó szabványok könnyítését. Olyan
gazdaságpolitikát követelnünk, mely támogatja a fenntartható, és biomezőgazdaságba
való fokozatos átmenetet.
2.0 Bevezető gondolatok
Isten az embert közösségre teremtette, és csak közösségben tud igazán
kibontakozni. Ezért feladatunkhoz tartozik, hogy a közösség új formáit
fedezzük fel, azokat szorgalmazzuk és fejlesszük, mert ezek a személyes
kiteljesedést szolgálják. Evangéliumértelmezésünk szerint minden egyes
ember értékes már azért, mert Isten teremtette és Krisztus szereti őt –
tehát nem csak azért, mert valami jelentőset alkotott. Ezért támogatunk
minden olyan szociális környezetet, amelyben az emberi életközösség fejlődhet
és kibontakozhat.
Mindenkit arra bátorítunk, hogy beszédében is fejeződjön ki a másik
ember iránti tisztelet. Az elítélő beszéd (fajra, nemre, nemzetiségre,
etnikai háttérre, nemiségre és a fizikai különbözőségre tekintettel) minden
tiszteletet nélkülöz és ellenkezik az Evangéliummal.
2.1 A család
A család az az alapvető közösség, amelyben az ember oltalmat és gondoskodást
talál, egymás iránti kölcsönös szeretetet és felelősségtudatot, tiszteletet
és hűséget tanul. A „család” kifejezés alatt nem csak a két generációból
álló szülő-gyermek életközösséget értjük, hanem a fogadott gyermeket vállaló
házaspárokat, valamint a gyermeküket egyedül nevelő szülőket, mostoha-családokat
és gyermektelen házaspárokat is. Meggyőződésünk szerint az apa és az anya
egyaránt felelősek a gyermekek neveléséért és a családi közösségért. Támogatunk
minden olyan szociális, gazdasági és egyházi kezdeményezést, amely a családi
közösséget megőrizni és erősíteni igyekszik, hogy abban a család minden
tagja teljes személyiséggé fejlődhessen.
2.2 Más keresztyén életközösségek
Üdvözöljük a keresztyén életközösségek új formáit. Az egyház sürgető
kötelessége, hogy ezeknek a csoportoknak igényeit és óhajait felismerje,
és megtalálja azokat a módozatokat, amelyek által nekik, és rajtuk keresztül
másoknak is, segítségére lehet.
2.3 A házasság
Megerősítjük a házasság szentségét, amely abban fejeződik ki, hogy
egy férfi és egy nő szeretetben személyes odaadásban, kölcsönös támogatásban
és hűségben éli közös életét. Hisszük, hogy Isten áldása van a házasságon
akkor is, ha az gyermektelen marad. Elutasítunk minden olyan társadalmi
normát, amely a házasságban a nőnek más rangot ad, mint a férfinak.
2.4 Válás
Ha a házasfelek annyira eltávolodtak egymástól, hogy a kiengesztelődés
mélyreható elemzés és lelkigondozói tanácsadás ellenére is kizártnak tűnik,
akkor a válás – bár sajnálatos, de mégis – alternatíva lehet. Az érintetteknek
azt ajánljuk, hogy a megegyezés olyan formáit keressék, amelyekben elkerülhető
a válási procedúrákban gyakran előforduló veszekedés és kölcsönös kárhoztatás.
Bár a válás a házasság megszűnésének nyilvános kifejezése, mégis fennmaradnak
olyan, más jellegű kapcsolatok, amelyek a házasság által jöttek létre:
például a gye:mekek nevelésének és támogatásának feladata, vagy egyéb családi
kapcsolatok kialakult volta. Követeljük, hogy a kiskorú gyermekek odaítélésére
vonatkozó tárgyalásokban a felek őrizzék meg az egymás iránti kölcsönös
tiszteletet. Támogatjuk mindkét ill. az egyik szülő készségét a gyermekek
iránti felelősségvállalásra. A szülői gondoskodás nem korlátozódhat az
anyagi támogatásra, még kevésbé válhat az ellenőrzés, a manipuláció vagy
a bosszúállás eszközévé. A meghatározó szempont a gyermek jóléte, boldogulása
legyen.
A válás nem zárja ki az újabb házasságot. Bátorítjuk gyülekezeteinket
és társadalmunkat abban, hogy a válófélben levőknek, az elváltak és az
újraházasodottak családtagjainak legyenek segítségükre, hogy a hívők gyülekezetében
Isten jóságát tapasztalhassák meg.
2.5 Egyedülállók
Elismerjük az egyedül élő emberek teljes értékűségét (integritását)
és elutasítunk minden olyan magatartást vagy felfogást, amely az egyedül
élőket hátrányos helyzetbe hozza, vagy előítéletet fejez ki velük szemben.
2.6 Nők és férfiak
A Szentírás alapján valljuk, hogy a nők és a férfiak egyenértékűek
Isten előtt. Elutasítjuk azt a téves felfogást, amely szerint az egyik
nem magasabb rendű, mint a másik, hogy az egyik nemnek a másik ellen küzdenie
kell, és hogy az egyik nem képviselői csak a másik nem ellenében juthatnak
szeretethez, hatalomhoz és elismeréshez. Különösen is visszautasítjuk azt
a felfogást, amely szerint Isten az embert tökéletlen lénynek teremtette,
amelyik csak a másikkal való közösség által lehet egész.
Felhívjuk a férfiakat és nőket, hogy a hatalmat és a vezetést osszák
meg egymással. Tanulják meg annak szabadságát, hogy adjanak és elfogadjanak,
hogy teljesekké váljanak, és a másik teljességét tiszteletben tartsák.
Mindenki számára keressük annak lehetőségét és megoldását, hogy szeressenek,
és szeretetben részesüljenek, hogy keressék az igazságosságot, és meg is
tapasztalhassák azt, és képesek legyenek az önálló erkölcsi döntésre. A
nemek különbözőségében Isten ajándékát látjuk, amely az emberi tapasztalatok
és nézőpontok sokrétegűségét teszi lehetővé. Egyben elhatároljuk magunkat
olyan szempontoktól és hagyományoktól, amelyek ezzel az isteni ajándékkal
visszaélnek, és az egyik emberi nemet a másikkal szemben sebezhetőbbé teszik.
2.7 Az emberi szexualitás
Isten ajándékának tekintjük a szexualitást, amellyel minden embert
megajándékozott. Meggyőződésünk szerint az emberi teljességhez tartozik,
hogy Istennek ezen ajándékát az ember elfogadja, és az egyház és a társadalom
ezt elismerje. Felszólítunk minden embert, hogy ezzel az adottsággal felelősségteljesen
bánjon, – a maga és mások érdekében egyaránt. Meg vagyunk győződve arról,
hogy Isten felelősségteljes, elkötelezett és szeretettől vezérelt szexuális
magatartást vár el tőlünk. Elismerjük, hogy korlátozott mértékben értjük
ezt a komplex ajándékot, és elvárjuk, hogy az orvostudomány a teológia
és a társadalomtudományok tudományágai mutassák be, hogy hogyan érthetnénk
jobban Istennek eme ajándékát. Az egyháztól pedig elvárjuk az erre irányuló
erőfeszítések kezdeményezését és figyelemmel kísérését. Ezen túlmenően
feladatunknak tekintjük, hogy az isteni ajándéknak megfelelően a szexualitás
felelősségteljes, őszinte és szeretetteljes kifejeződési formáit megtaláljuk.
Bár a szexualitás egyetemes adottság, függetlenül attól, hogy az ember
házasságban, vagy azon kívül él, a szexuális kapcsolatokat csak a házasság
kötelékében tudjuk elfogadni. A szexualitással vissza lehet élni házasságon
belül és ezen kívül is. Elutasítjuk a szexualitásnak minden formáját, amely
megsérti az ember méltóságát, és csak azt helyeseljük, amely az emberi
méltóságot tiszteletben tartja. A keresztyén magatartással összeegyeztethetetlennek
tartjuk azt a szexuális kapcsolatot, amelyben az egyik fél a másikat kihasználja
vagy megalázza, vagy partnereit váltogatja. Ezek a gyakorlatok károsak
az egyes ember, a család és a társadalmi együttélés szempontjából egyaránt.
Elítéljük az emberi méltóságot megcsúfoló szexuális kizsákmányolás
és szexkereskedelem minden formáját. Szigorúbb törvényeket követelünk a
szexuális kizsákmányolás ellen, valamint a gyermekek felnőttek általi szexuális
megalázása ellen, és támogatjuk azokat a törekvéseket, hogy az elkövetőket
jogilag és anyagi vonatkozásban is felelősségre vonják. Szükségesnek tartjuk
a gyermekek és fiatalkorúak számára az életkoruknak megfelelő szexuális
felvilágosítást, valamint a felnőttek számára felkínált szexuális tanácsadást.
Úgy gondoljuk, hogy az egyházaknak megvannak a megfelelő lehetőségeik arra,
hogy az ilyen felvilágosításban hatékonyan részt vegyenek. Olyan rendelkezéseket
követelünk, amelyek a gyerekeket megvédik a szexuális visszaélésektől,
és lelkigondozói tanácsadást sürgetünk azok számára, akik ennek áldozatául
estek. Határozott álláspontunk, hogy senkinek nemi hovatartozása, családi
állapota, életkora vagy szexuális irányultsága nem lehet ok arra, hogy
emberi vagy állampolgári jogaiban korlátozzák. Elkötelezzük magunkat minden
ember felé való szolgálatra. A homoszexuális emberek Isten előtt nem kisebb
értékűek, mint a heteroszexuálisok. Az emberi kiteljesedésért folytatott
küzdelmében minden embernek szüksége van az egyház szolgálatára és útmutatására,
és a közösség lelki és érzelmi gondoskodására, amely elősegíti az Istennel,
másokkal és önmagunkkal való megbékélő kapcsolatot. Jóllehet nem helyeseljük
a homoszexualitás gyakorlatát, és összeegyeztethetetlennek tartjuk azt
a keresztyén tanítással, megerősítjük, hogy Isten kegyelme mindenki számára
elérhető. Kérjük gyülekezeteinket és családjainkat, hogy ne vessék ki maguk
közül homoszexuális tagjaikat és barátaikat. Elkötelezzük magunkat a minden
ember felé való szolgálatra.
2.8 Szexuális túlkapások
Hisszük, hogy az emberi szexualitás Isten ajándéka. A szexuális túlkapás
minden formája visszaél ezzel az ajándékkal. Szexuális túlkapás alatt értünk
minden olyan nem kívánt szexuális megnyilvánulást vagy magatartást, szóban
vagy tettben, amelyet az érintett fél megalázásként, megfélemlítésként
vagy zaklatásként él meg. A szexuális túlkapás egy kialakult hatalmi pozícióval
él vissza, és ily módon alig van köze a szexualitáshoz. A másik nemű ember
hátrányos megkülönböztetése által ellenségesség terheli meg a munkahelyi
kapcsolatokat. A szexuális túlkapások megrontják a rendezett munkahelyi
légkört, és méltánytalan, szorongató és sértő viszonyokat alakítanak ki
a társadalomban. A nem kívánt szexuális figyelem helytelen és diszkriminatív.
A szexuális túlkapás akadályozza az egyház erkölcsi téren végzett misszióját.
Meghiúsítják az egyenlő lehetőségekre való törekvést és a férfiak és nők
közötti kölcsönös tiszteletet.
2.9 Erőszak és visszaélések a családban
A családban szóban, pszichésen vagy fizikailag, szexuálisan alkalmazott
erőszak megkárosítja az emberi közösséget. Bátorítjuk az egyházat, hogy
az áldozatoknak nyújtsanak oltalmat, tanácsadást és segítséget. Bár mindennemű
visszaélést elutasítunk, meggyőződésünk szerint az elkövetőknek is Isten
szabadító szeretetére van szükségük.
2.10 Terhességmegszakítás
Az élet kezdete és vége az emberi létünk Istentől meghatározott határpontjai.
A halál időpontját mindazáltal néhányan bizonyos mértékig eddig is befolyásolni
tudták; most azonban annak a megdöbbentő lehetősége is az ember kezébe
került, hogy döntsön a születés időpontja felől, vagy hogy egyáltalán megszülessen-e
valaki e világra. Az anyaméhben fejlődő emberi élet szentsége iránti tiszteletből
vonakodunk az abortusz helyeslésétől. Ugyanilyen kötelességünk azonban
az is, hogy az édesanya életének szentségére és javára tekintettel legyünk,
aki számára a nem kívánt terhességből súlyos károk keletkezhetnek. A korábbi
keresztyén tanítással való egyetértésben felismerjük az „életet életért” tragikus konfliktusának lehetőségét, amely esetben a terhességmegszakítás
lehetőségét egy szakszerű orvosi eljárás keretében indokoltnak tartjuk.
Az abortusz azonban semmiképpen sem lehet a születésszabályozás eszköze.
Minden esetben elutasítjuk a születendő gyermek nemének megválasztása szempontjából
végzett abortuszt. A terhesség-megszakítást a terhesség későbbi szakaszában
megengedhetetlennek tartjuk, és követeljük ennek a gyakorlatnak a megszüntetését,
kivéve, ha az édesanya élete veszélyben van és más orvosi eljárás nem elérhető,
vagy az élettel összeegyeztethetetlen súlyos, végzetes rendellenességek
esetén. Felkérjük minden keresztyén testvérünket, hogy imádkozva gondosan
mérlegelje, hogy milyen körülmények között igazolható a terhesség megszakítása.
Egyházunk feladatához tartozik, hogy a jövőben is segítségére legyen, és
tanácsadással szolgáljon mindazoknak, akik megszakították terhességüket,
vagy terhességük miatt válságban vannak, illetve gyermeket szülnek. A keresztyén
lelkiismeret számára a különböző törvények és rendeletek nem nyújthatnak
kielégítő eligazítást. Ezért a terhesség megszakításra vonatkozó döntést
csak gondos mérlegelés és imádság, az érintettekre kiterjedő orvosi, lelkigondozói
és minden területre vonatkozó tanácsadás után lehet meghozni.
2.11 Örökbefogadás
A gyermekeket Isten ajándékaként kell elfogadnunk és befogadnunk. Ez
arra az esetre is vonatkozik, ha a születés körülményei vagy a családi
helyzet megnehezíti a gyermek felnevelését. Támogatásunkról biztosítjuk
azonban azokat a családokat is, amelyek kétségbeesésükben, de a reménység
és a szeretet alapján imádságos szívvel arra határozzák el magukat, hogy
örökbe adják gyermeküket. Támogatjuk azokat a szülőket is, akik egy gyermek
örökbefogadását óhajtják, és ha a körülmények igazolják az örökbefogadást,
támogatjuk a megfelelő jogi eljárások igénybevételét. Az egyház vegye gondjába
a biológiai szülőket, az örökbefogadó szülőket és a gyermeket is. Osztozzon
örömükben és szomorúságukban, és legyen gondja a gyermeknek a keresztyén
közösségben történő szeretetteljes nevelésére.
2.12 Emberhez méltó halál és a haldoklókkal való törődés
Támogatjuk az orvostudományt a betegségek megelőzésére, és olyan kezelések
kifejlesztésére tett erőfeszítéseiben, melyek az értelmes emberi élet meghosszabbítására
irányulnak. Az élet Isten ajándéka, ezért a haldoklóról való gondoskodás
szolgálatunk része. A halálos betegségek lefolyásának elnyújtására szolgáló
orvosi eszközök igénybevétele felelősségteljes mérlegelést igényel, hogy
az életfenntartó kezelések mikor segítenek valóban, és mikor érik el korlátjaikat.
Nincs erkölcsi, vagy vallási kötelezettség ezek használatára akkor, amikor
csak indokolatlan terhet jelentenek, vagy csak meghosszabbítják a haldoklás
folyamatát. A haldoklónak, és családjának szabadsága van arra, hogy ne
folytassák a kezeléseket, amikor az már nem a beteg javára van.
Elfogadjuk a haldokló, az orvosok, a család és barátok nehéz, gyötrelmes
körülmények között meghozott személyes és erkölcsi döntéseit. Hangsúlyozzuk,
hogy a haldokló által hozott döntések az érintettekkel együtt megfontoltan
és imádságos lelkületben történjenek orvosi, lelkigondozói és más megfelelő
tanácsadás igénybevételével.
Az egyház és a társadalom kötelessége, hogy gondos ápolást, a fájdalmak
csökkentését, emberi közelséget és lelki támogatást nyújtson a haldoklónak
a halálra való nehéz felkészülésben akkor is, ha ő már lemondott az életéről.
2.13 Öngyilkosság
Hisszük, hogy az emberi életet nem szabad öngyilkossággal megszüntetni.
Ezért az egyház kötelessége mindent megtenni azért, hogy az emberek szükséghelyzeteikben
megfelelő lelkigondozói, pszichológiai és orvosi segítséghez jussanak.
Ez a kilátástalanság érzetének, az önértékelési zavaroknak, a depresszív
folyamatoknak és az önpusztítás belső kényszereinek esetére is vonatkozik.
Azt szorgalmazzuk, hogy az egyház mindenek előtt lelkipásztorainak
továbbképzésében nyújtson szakmai segítséget ahhoz, hogy az öngyilkosság
problémaköre bibliai, teológiai és etikai szempontból, valamint társadalmi,
pszichológiai és orvosi tekintetben is könnyebben felismerhető és megközelíthető legyen.
Az öngyilkosságról alkotott bárminemű értékítélet fölött áll annak
bizonyossága, hogy semmi – még az önmagunk által előidézett halál sem – szakíthatja el az embert az Isten szeretetétől (Róm 8.38k).
Ezért helytelenítjük azoknak bárminemű elítélését, akik elvetették
életüket. Az érdekeltek vagy családtagjaik megbélyegzése semmiképpen sem
igazolható.
A lelkipásztorokat arra buzdítjuk, hogy igehirdetéseikben és tanításaikban
foglalkozzanak ezzel a kérdéssel. Nyújtsanak folyamatosan lelkigondozást
az öngyilkosságban veszélyeztetetteknek, a túlélőknek, családtagjaiknak,
valamint azoknak a családoknak, akik öngyilkosság miatt veszítették el
valamely szerettüket, és igyekeznek letörölni magukról az öngyilkossághoz
fűződő nyomasztó megbélyegzést.
Az öngyilkossághoz való segítségnyújtást elutasítjuk. Elhatároljuk
magunkat az aktív halálba segítésnek minden ajánlatától, különösen, ha
ezt azon foglalkozási csoportok tagjai teszik, akiknek az életet kellene
szolgálniuk.
3.0 Bevezető gondolatok
Azok a jogok és privilégiumok, amelyeket a társadalom biztosít tagjainak,
vagy amelyeket megvon azoktól, jelzik, hogy egyes személyek vagy csoportok
milyen tekintéllyel bírnak abban a társadalomban. Ezzel szemben Isten előtt
minden ember azonos értékű. Ezért mi egy olyan társadalom érdekében munkálkodunk,
amelyben minden egyes ember értékét elismerik, megőrzik és megerősítik.
Támogatjuk minden embernek a megfelelő lakásra, képzésre, munkára, egészségügyi
ellátásra és jogi támogatásra, valamint az erőszakkal szembeni védelemre
vonatkozó alapvető jogát. Elítéljük a gyűlölet vagy az erőszak megnyilvánulásait
az egyén, vagy csoportok ellen faji, etnikai, nemi, szexuális beállítottság,
vallási meggyőződés, vagy gazdasági helyzetük miatt.
3.1 A fajok és etnikai csoportok jogai
A rasszizmus egy bizonyos fajhoz tartozó emberek felett gyakorolt hatalom
összekapcsolása egy olyan értékrenddel, amely a többségi (domináns) faj
természetes erőfölényéből indul ki. A rasszizmus személyes és intézményesített
formában fordulhat elő. A személyes rasszizmus olyan egyéni megnyilatkozásokban,
beállítottságban vagy viselkedési formákban jut kifejezésre, amelyek elismerik
a rasszista értékrend tartalmát, előítéleteit, és kiállnak azok előnyei
mellett. Az intézményesített rasszizmus egy olyan társadalmi rend része,
amely hallgatólagosan vagy nyíltan támogat rasszista értékeket.
A rasszizmus szétrombolja és meggátolja Krisztusban való növekedésünket,
mert egyértelműen ellentmondásban van az Evangéliummal. A fehérek számára
igazságtalanul olyan kiváltságokat és előnyöket biztosítanak, melyeket
a színesbűrűektől megtagadnak. Ezért a rasszizmust bűnnek tartjuk, és vele
szemben elismerjük minden ember értékét. Örülünk azoknak az értékeknek,
amelyekkel a különböző etnikai csoportok történelmük és kultúrájuk által
életünket gazdagítják. Minden faji és etnikai kisebbséget és elnyomott
embert arra buzdítunk, hogy erősítsék öntudatukat, amely segíti őket abban,
hogy a társadalom tagjaiként megkövetelhessék az őket megillető egyenlő
jogokat. A társadalom és egyes csoportok kötelességének tekintjük, hogy
a faji és etnikai kisebbségek hosszantartó és szisztematikus szociálisan
hátrányos megkülönböztetését megszüntessék. Ezen túlmenően ragaszkodunk
ahhoz, hogy ezen kisebbségek számára biztosított legyen az esélyegyenlőség
joga, tekintettel a munkahelyre és az ottani előmenetelre, nevelésre és
képzésre, lakás bérlésére vagy megvásárlására, közintézmények igénybevételére,
hitelek, pénzügyi kölcsönök és kockázati tőkéhez való hozzájutásra, és
vezető beosztás elérésére társadalmunk minden területén. Támogatjuk azokat
a rendelkezéseket, amelyek elősegítik az egyházban és a társadalomban az
egyenlőtlenségek és a diszkriminatív gyakorlatok kiküszöbölését.
3.2 A vallási kisebbségek jogai
A civilizáció történetében gyakran üldöztek más vallású embereket.
Olyan intézkedéseket és magatartási szabályokat követelünk, amelyek biztosítják
azt, hogy minden vallási csoport hitét, jogi, politikai vagy gazdasági
elnyomás nélkül gyakorolhassák. Kifejezetten elítéljük a vallási türelmetlenség
(intolerancia) mindennemű nyílt és rejtett formáját, mindenek előtt azok
terjesztését a médiák útján. Minden vallás és annak tagjai jogot formálhatnak
arra, hogy jogi, gazdasági és szociális diszkriminációval szemben védelemben
részesüljenek.
3.3 A gyermekek jogai
A gyermekeket régebben gyakran szüleik tulajdonának tekintették, ma
azonban önálló embernek számítanak, akiknek jogaiért a felnőttek és a társadalom
egésze különös felelősséggel tartozik. Ezért támogatjuk az olyan iskolarendszerek
és nevelési módszerek továbbfejlesztését, amelyek elősegítik minden gyermek
személyiségének teljes kibontakozását. Minden gyermeknek joga van arra,
hogy a legjobb pedagógiai módszereknek és ismereteknek megfelelően jó nevelésben
részesüljön, beleértve a fejlettségének megfelelő szexuális felvilágosítást
is. A keresztyén szülők és nevelők az egyházzal együtt felelősek azért,
hogy a gyermekek a keresztyén etikának megfelelő szexuális nevelésben részesüljenek,
beleértve a házasságban a hűséget, az egyedüllétben pedig az önmegtartóztatást.
Ezen túlmenően a felnőttekhez hasonlóan a gyermekeknek joguk van táplálkozásra,
lakásra, ruházkodásra, egészségügyi ellátásra és lelki jólétre. Ezek a
jogok szüleik és nevelőik magatartásától függetlenül megilletik őket. Kiemelten
fontos, hogy a gyermekek gazdasági, testi vagy szexuális kizsákmányolással
illetve visszaéléssel szemben védelemben részesüljenek.
3.4 A fiatalkorúak és a fiatal felnőttek jogai
A fiatalkorúak és a fiatal felnőttek gyakran nehezen tudnak a társadalomba
felelősségteljesen beilleszkedni. Ezért olyan intézkedéseket szorgalmazunk,
amelyek elősegíti a fiatalkorúak és a fiatal felnőttek bevonását a döntési
folyamatokba, valamint megakadályozzák a velük szembeni diszkriminációt
és kizsákmányolást. Fontos, hogy a fiatalkorúaknak és a fiatal felnőtteknek
képességeiknek megfelelő munkalehetőségeket kínáljanak fel.
3.5 Az idősek jogai
Egy olyan társadalomban, amelyben a fiatal életkor nagy értéket képvisel,
az idős embereket gyakran elszigetelik a társadalmi élettől. Olyan szociális
intézkedéseket támogatunk, amelyek az idős embereket a társadalmi élet
egészébe integrálják. Amihez hozzátartozik a megfelelő ellátás jövedelem,
diszkriminációmentes munkavállalási lehetőség, képzési és ellátási lehetőségek,
megfelelő orvosi ellátás és lakáslehetőség a fennálló közösségeken belül.
Olyan intézkedéseket és programokat szorgalmazunk, amelyek biztosítják
az idős emberek – különösen a nők és a külföldi állampolgárok – számára
az emberi közösség minden tagját megillető megbecsülést és méltóságot.
Sürgetjük továbbá, hogy a munkáltatók nagyobb figyelmet fordítsanak a megfelelő
nyugdíjrendszer kialakítására, melyben gondoskodnak a túlélő házastársról.
3.6 A nők jogai
A nők és a férfiak az együttélés minden területén ugyanazon értékkel
bírnak és azonos jogokkal rendelkeznek. Ezért mindent meg kell tenni annak
érdekében, hogy a családban, az egyházban és a társadalomban – mind az
önkéntes, mind a fizetett állásokban – megszűnjenek a nemekhez kötődő megkülönböztető
beidegződések. Azonos bánásmódot követelünk a nők számára a munkavállalás,
a feladatmegosztás, az előléptetés és a díjazás terén. Aláhúzzuk annak
fontosságát, hogy az egyházi élet minden szintjén a nők vezető beosztást
tölthessenek be, és arra buzdítjuk a felelős testületeket, hogy megfelelő
intézkedésekkel biztosítsák a nők részvételét. Támogatjuk olyan rendelkezések
megalkotását, amelyek elősegítik az egyenjogúság hiányának és a diszkriminatív
magatartásnak megszüntetését az egyházban és a társadalomban. Ha a házastárs
is dolgozik, kifejezetten kérjük a munkaadókat, hogy egy tervezett elhelyezésnél
megfelelő körültekintéssel járjanak el.
3.7 A sérült emberek jogai
Minden ember Isten családjának teljes értékű tagja. Megerősítjük az
őket illető helyet mind az egyházban és a társadalomban. Kijelentjük, hogy
az egyház és a társadalom felelősségteljes szolgálattal tartozik minden
ember felé, beleértve a szellemi, a testi és/vagy a lelki sérülteket is.
Ők azok, akik korlátozott képességeik, megjelenésük és mozgásuk terén jelentkező
eltéréseik, kommunikációjuk módja, beszédértési képességeik és emberekkel
való kapcsolataik nehézsége miatt olyan problémákba ütköznek, amelyek őket
magukat vagy családjukat megakadályozzák abban, hogy korlátozás nélkül
részt vegyenek a gyülekezet és a nyilvánosság életében. Felszólítjuk az
egyházat és a társadalmat, hogy ismerjék fel és hasznosítsák a sérült emberek
adottságait, hogy ezáltal teljes mértékben beépülhessenek a társadalomba,
valamint biztosítsanak a sérült emberek részére rehabilitációs programokat,
gondozást, foglalkoztatást, képzést, valamint megfelelő lakás- és szállítási
lehetőségeket. Felhívjuk az egyházat és a társadalmat, hogy védelmezzék
a sérült emberek polgárjogait.
3.8 Szexuális irányultságtól függetlenül minden embert azonos jogok
illetnek meg
Az alapvető emberi jogok és a polgári szabadság minden embert megillet.
Gondoskodnunk kell arról, hogy ezek a homoszexuális emberek részére is
biztosítva legyenek. Tisztán jogi kérdésnek tekintjük az olyan jogos követeléseik
védelmét, mint az anyagi eszközök megosztására, nyugdíjra, gyámságra, kölcsönös
meghatalmazásra, és egyéb, tipikusan a szerződéses viszonyra alkalmazott
jogokra vonatkozik, beleértve a megosztott felelősségre, kötelezettségre
és hozzájárulásra, valamint a törvény előtti egyenlő védelemre szóló jogot.
Ezen kívül támogatjuk a homoszexuálisok elleni erőszak és más formájú erőszakos
korlátozások megszüntetésére irányuló törekvéseket. Kötelezzük magunkat,
hogy felemeljük szavunkat a homoszexuálisokkal szembeni erőszak ellen,
és ezen személyek háttérbe szorítása ellen.
3.9 A Föld népessége
Mivel az egész világra kiterjedő népességnövekedés fokozott mértékben
veszi igénybe a táplálék, természeti kincsek és vizek készletét, és ezáltal
növeli a nemzetközi feszültségeket, elkerülhetetlenül szükséges az, hogy
csökkenjen a jómódúak erőforrás-felhasználása és a jelenlegi népességszám-növekedés.
Minden ember kötelessége, hogy a gyermekvállalásra vonatkozó döntéseinek
az egész emberi közösségre való kihatásait figyelembe vegye, és szükséges,
hogy hozzájusson azokhoz az ismeretekhez és eszközökhöz, melyekkel a termékenység
korlátozható, beleértve az önkéntes sterilizálást is.
A népesség számának stabilizálását szolgáló programokat azonban bele
kell illeszteni a gazdasági és szociális fejlődés környezetébe. Ehhez hozzátartozik
a természeti források méltányos használata és ellenőrzése, a nők helyzetének
javítása minden kultúrában, valamint mindenki számára az emberséges mértékű
gazdasági biztonság, egészségügyi ellátás és műveltség. Ellenzünk mindenféle
kényszerített abortuszt és sterilizálást.
3.10 Alkohol és más kábítószerek
Megerősítjük régi álláspontunkat az alkoholtól való tartózkodás támogatására,
melyet Isten szabadító szeretetéről szóló hiteles bizonyságtételnek tekintünk.
Támogatjuk az illegális kábítószerektől való tartózkodást. Mivel az alkohol
és az illegális kábítószerekkel való élés a bűnözés, betegségek, halálesetek
és a családok szétesésének fő oka, támogatjuk az ezek használatától való
tartózkodást bátorító felvilágosító programokat.
Emberek milliói tesznek tanúbizonyságot a terápiás kezelésben használt
kábítószerek jótékony hatásáról, és ugyanígy milliók szólnak a drogokkal
való visszaélés ártalmas következményeiről. Bátorítjuk a bölcs döntések
meghozatalát a hasznos és káros készítmények és recept nélkül kapható szerek
hozzáférhetőségére vonatkozóan. Szorgalmazzuk, hogy ezek használatáról
és a velük való visszaélés következményeiről átfogó információ legyen elérhető
mind az orvosok, mind a betegek számára. Támogatjuk a narkotikumok kereskedését
és terjesztését szabályozó törvények szigorú betartását. Támogatjuk azokat
a szabályozásokat, melyek megvédik a társadalmat a kábítószer-élvezőktől
ott, ahol kimutatható és egyértelmű szociális veszély van jelen. A drogfüggők
és családtagjaik nagyon rászorulnak a kezelésre, rehabilitációra, és folyamatos,
életmódváltozással járó gyógyulásra. A szerekkel való élést egy mélyen
gyökerező rendellenesség tünetének kell tekinteni, amelyre orvoslást kell
keresni. Elkötelezzük magunkat a függőségben szenvedők és családtagjaik
segítésére, hogy szabadulást találjanak Jézus Krisztusban, hogy megtalálják
a kezelés, a folyamatos tanácsadás, és a társadalomba való visszailleszkedés
lehetőségét.
3.11 Dohányzás
Valljuk a hagyományaink szerinti nagyfokú személyes fegyelmezettséget
és szociális felelősségérzetet. Tekintettel arra az egyértelműen bizonyított
tényre, hogy az elszívott és a felszippantott dohány az emberek minden
korcsoportjában egészségük végzetes károsodásával jár, a dohánytól való
teljes mértékű tartózkodást javasoljuk. Erőteljesen szorgalmazzuk, hogy
minden nevelési és kommunikációs lehetőségeinket használjuk ki a dohányzástól
való tartózkodás segítésére. Támogatjuk továbbá – a passzív dohányzás káros
hatásai miatt – a nyilvános helyiségekben és a munkahelyen bevezetett dohányzási
tilalmat.
3.12 Orvosi kísérletek
Sok ember testi és lelki egészségét az orvostudomány felfedezései révén
jelentős mértékben javítani lehet. Sürgető szükséget jelent azonban az,
hogy a kormányok és az egészségügyi szakmai szervezetek az általános orvosi
kutatásokra vonatkozó szabvány rendelkezéseinek gondosan érvényt szerezzenek,
átlátható etikai követelményeknek rendeljék alá, és hogy az új gyógymódok
és gyógyszerek embereken való kipróbálása során biztosított legyen a szigorú
ellenőrzés. A szabvány megköveteli, hogy a kutatók embereket csak akkor
vonhatnak be kísérleti személynek, ha ehhez megkapták az érintettek teljes,
tudatos és önkéntes beleegyezését.
3.13 Szervátültetések
A szervátültetés és a szervek adományozását a felebaráti szeretet és
az áldozatkészség cselekedetének tekintjük. Látjuk a szerv- és szövetadományozás
életet megtartó hatásait, és minden embert arra buzdítunk, akik ehhez megfelelő
helyzetben vannak, hogy szervadományozókká (donorokká) válva szükségben
levőknek szeretetben szolgáljanak. Szükséges azonban, hogy ez olyan körülmények
között történjen, amelyben az elhalt és az élő donorok, de ugyanúgy a szervet
befogadók is megfelelő méltóságban részesüljenek, és olyan dokumentálás
történjen, amely gondosan megakadályozza a donorok és családtagjaik számára
a visszaélést.
3.14 Géntechnológia
Az emberiségnek Isten teremtett világával szembeni felelőssége azt
követeli meg tőlünk, hogy a genetikai kutatás és technika lehetőségeivel
gondosan bánjunk. Olyan géntechnológia alkalmazásával értünk egyet, amely
az alapvető egészségügyi, környezetvédelmi és élelmiszerellátási szükségleteknek
megfelel. Ellenezzük az emberek klónozását, és a meg nem született gyermek
nemének genetikai manipulálását.
A géntechnológiának az életre gyakorolt hatása miatt hatékony irányelveket
és nyilvános ellenőrzést követelünk meg, amely védelmet jelent ezen technológiákkal
való mindennemű visszaéléssel szemben – beleértve a politikait és katonait
is. Ugyanakkor azt is szem előtt tartjuk, hogy az óvatosan és jó szándékúan
alkalmazott géntechnológia is járhat váratlan és káros következményekkel.
A bizonytalan hosszú távú hatások miatt elutasítjuk azokat a genetikai
gyógymódokat, amelyek örökletes változásokat idéznek elő (csírapálya-terápia)
és az emberi magzatok klónozását is.
A humán génterápiának, amely nem idéz elő örökletes változásokat (szomatikus
terápia), a betegségek okozta szenvedések enyhítésére kell korlátozódnia.
Elutasítjuk az olyan géntechnikai beavatkozásokat, amelyek eugenetikus
irányultságúak, és amelyek nagyobb számú embrió előállítását szolgálják.
Az egyes személyek és családjaik genetikus információit titokban kell tartani
és azok szigorúan bizalmasan kezelendők, hacsak az érintett személyek vagy
azok családjai kifejezetten és önkéntesen lemondanak a titoktartás fennállásáról,
vagy pedig a genetikai információk gyűjtését és felhasználását egy törvényes
végzés rendeli el.
3.15 Egészségügyi ellátás
Egészség alatt azt az állapotot értjük, amikor fizikailag, lelkileg,
szociálisan és szellemileg jól érezzük magunkat. Az egészség védelmét és
ápolását nyilvános köz- és személyes feladatnak tekintjük. Az egészségügyi
ellátást alapvető emberi jognak tekintjük. A 146. zsoltár olyan Istenről
beszél, aki „Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek,
kiszabadítja a foglyokat az Úr. Az Úr megnyitja a vakok szemeit.” Igazságtalanságot
jelent az, ha egyes embereket megakadályoznak abban, hogy részesüljenek
a fizikai jó érzés állapotából vagy a teljes körű közösségi életben való
részvételből.
Minden embert arra bíztatunk, hogy egészséges életmódot folytasson.
Az egészség szempontjából fontosak: a megelőző egészségügyi ellátás, az
egészségre nevelés, élet és munkakörülmények, helyes táplálkozás és biztonságos
lakáskörülmények. Ezért hangsúlyozzuk a kormányzat felelősségét: gondoskodjon
arról, hogy minden ember elérhesse azt, ami egészsége szempontjából fontos.
3.16 A vidéki élet
Támogatjuk azon személyek és családok élethez és jóléthez való jogát,
akik földművelőként, mezőgazdasági munkásként, kereskedőként, szabad foglalkozásúként
a városoktól távol és az agglomerációs körzeteken kívül élnek. Úgy gondoljuk,
hogy kultúránk elszegényedik, és embereinket megfosztják egy ésszerű életstílustól,
ha a kisvárosokban vagy vidéki körzetekben az élet nehézzé vagy lehetetlenné
válik.
A vidéki élettér fejlesztése adott esetben azt is jelentheti, hogy
a földet fel kell szabadítani nem mezőgazdasági hasznosítás céljára is.
Azokban az esetekben azonban fellépünk a szántóföld nem mezőgazdasági célú
hasznosítása ellen, ha arra más területek rendelkezésre állnak. Ezen túlmenően
bátorítjuk azokat a célkitűzéseket, melyek hasznos programokkal az arra
alkalmas területeket mezőgazdasági hasznosításban vagy művelésből kivonva,
szabad területként fenntartsanak. Támogatjuk azokat a társadalmi és magán
törekvéseket, amelyek a mezőgazdasági családi vállalkozásokat az iparszerű
mezőgazdaság elé helyezik, és amelyek szerint az ipari létesítményeket
nem a vidékies jellegű körzetekbe telepítik.
A mobilitás és a technológia további növekedése a korábban homogén
népességgel rendelkező kisebb települések számára azt eredményezte, hogy
most különböző vallású és életvitelű lakosság együttese él itt. Habár ezt
sokszor fenyegetésként vagy a közösségi élet veszteségeként élik meg, ugyanakkor
e helyzetben lehetőséget is látunk arra, hogy kövessük azt a bibliai felszólítást,
amely meghív a társadalmi közösségi életbe.
Ezért arra bátorítjuk a kisebb városokat, falvakat és azok lakóit,
hogy a teljes lakossággal maradjanak kapcsolatban, és ajánlják fel egymásnak
a jó kapcsolatokat, a gondoskodást, kibékülést és a kölcsönös segítségnyújtást.
Jó lenne, ha a vezető funkciókat közösen gyakorolnák, e célból a különböző
képességeket mozgósítanák, a kölcsönös bizalmat építenék, minden embert
egyedi, értékes személyiségnek tekintenének, és így valósítanák meg Istentől
kapott békességet a világban.
3.17 A fenntartható mezőgazdaság
Ahhoz, hogy a világ lakóinak élelmiszerszükségletét kielégíthessük,
olyan mezőgazdasági rendszert kell teremtenünk, amely fenntartható módszereket
alkalmaz, tekintettel van az ökoszisztémákra és biztosítja a mezőgazdaságban
foglalkoztatott emberek megélhetését.
Olyan művelési formákat támogatunk, amelyek fenntartják és javítják
a talaj természetes termőképességét, védik a növényi és állatfajok sokszínűségét,
a regionális struktúrákhoz és viszonyokhoz illeszkednek, és lehetővé teszik
azt, hogy a haszonállatokkal humánusan bánjanak, és életfeltételeik a természetes
viszonyaikhoz a lehető legközelebb álljanak.
Egy olyan hatékony mezőgazdasági rendszerre törekszünk, amelyben a
növénytermesztés és állattenyésztés során tekintettel vannak a természetes
körforgásra, energiát takarítanak meg és a vegyi anyagok felhasználását
minimálisra csökkentik.
A fenntartható mezőgazdaság megköveteli, hogy világméretekben megvizsgálják
a mezőgazdasági termelőrendszerek kihatását a regionális és globális élelmiszer-
és nyersanyagtermelésre, az állatfajok és a növények sokféleségének megőrzésére,
valamint a kulturtájak megóvására és fejlesztésére. Olyan technológiai
és biológiai fejlesztésekre van szükség, melyek a fenntarthatóságot segítik,
és figyelembe veszik az ökológiai következményeket.
A mezőgazdasági termékekkel folytatott világkereskedelemnek tisztességes
feltételek és árak alapján kell történnie. Az áraknak fedezniük kell
az fenntartható termelési módszerek költségeit, valamint az ökológiai károk
valóságos költségeit is.
Megállapítjuk, hogy a mezőgazdasági termelés, kereskedelem és feldolgozás
terén nagyfokú koncentráció alakult ki. Az élelmiszer-előállítás fokozódó
mértékben néhány kézben összpontosul. Ez a folyamat éberségre és cselekvésre
szólít fel, hogy ne kerüljön veszélybe a szociális igazságosság.
Felszólítjuk az agrárgazdaságot, hogy tartsa be az emberi jogokat a
mezőgazdaságban foglalkoztatott minden emberrel szemben, akiknek becsületes
munkáért tisztességes bér jár.
Felszólítjuk egyházunkat is, hogy etikusan foglaljon állást az élelmiszer-beszerzés
és az élelmiszert előállító emberek helyzete kérdésében.
3.18 A városi élet
A városok, elővárosaikkal együtt egyre több ember életterévé váltak.
Ez az urbánus tér sokaknak számos gazdasági, képzésbeli, szociális és kulturális
lehetőséget kínál; mások számára viszont elidegenedéshez, szegénységhez
és elmagányosodáshoz vezet. Egyházként lehetőségünk is van arra, de felelősek
is vagyunk azért, hogy közreműködjünk a városi élet jövőjének kialakításában.
Átfogó programok szükségesek a szociális tervezés és az átalakítás terén
annak érdekében, hogy nagyobb fokú emberiességet tudjunk belevinni a városi
életbe. A keresztyéneknek minden intézkedés – ide értve a gazdaság és a
közélet fejlesztését, az új városrészek építését, és a város szanálásának
kérdéseit is – a szerint kell megítélniük, hogy mennyiben őrzik meg és
fejlesztik az emberi értékeket, mennyiben biztosítják a polgárok személyes
és politikai részvételét, és mennyiben teszik lehetővé a különböző fajokhoz,
kor- és jövedelmi csoportokhoz tartozó személyek számára az együttélést.
Üdvözöljük a várostervezők mindazon törekvését, amelyek ezen szempontokat
tervezési munkájuk középpontjába állítják. Úgy kell együttműködnünk a városok
fejlesztésének alakításában, hogy megfeleljen az áttekinthető közösségek
iránti emberi igénynek. Egyidejűleg arra kell biztatni a kisebb közösségeket,
hogy vállaljanak felelősséget a teljes városi közéletért, és ne húzódjanak
vissza abból.
3.19 A médiákban megjelenő erőszak és a keresztyén értékek
Naponta nyilvánvalóbbá válik a médiák (mindenek előtt a filmek, a televízió
és a számítógépes hálózatok) példanélküli befolyása, amelyet társadalmunkban
a keresztyén és humanista értékrendre gyakorolnak. Elutasítjuk az emberek
méltatlan ábrázolását a médiákban és a szenzációéhség kielégítésére irányuló
megjelenítéseket a szórakoztató- és hírműsorokban. Ezek a praktikák sértik
az emberi méltóságot, sértik Krisztus és a Biblia tanításait. A metodista
keresztyéneket – más felekezetekben lévő testvéreikhez hasonlóan – figyelmeztetni
kell arra, hogy a tömegkommunikációs eszközök gyakran aláássák a keresztyén
igazságokat, amennyiben a szabados életvitelt dicsőítik, és részletekbe
menően ábrázolnak erőszakos cselekményeket. Ahelyett, hogy a közönségüket
az élet szentségén alapuló életmódra bíztatnák és ösztönöznék, a szórakoztatóipar
gyakran ennek ellenkezőjét támogatja: az erőszak, a hatalommal való visszaélés,
a kapzsiság és istentelenség cinikus képét mutatja be; gyakran a családról
is gúnyosan beszél. A médiákat felelőssé kell tenni a társadalmunkban,
napjainkban észlelhető értékrombolásban való részvételükért. A médiában
sokan közömbösek maradnak ebben a kérdésben, inkább csak reflektálnak,
mintsem befolyásolják a társadalmat. Az emberek érdekében a keresztyéneknek
együtt kell munkálkodniuk, hogy feltartóztassák a morális értékek széthullását.
Kívánatos lenne, hogy a szülők a gyülekezetben háttértámogatást kapjanak
gyermekeik nevelésére és a velük való foglalkozásra, a rádió, televízió,
film és internet helyes használatával kapcsolatosan.
Arra biztatjuk a gyülekezeteket, a szülőket és egyes személyeket, hogy
tiltakozzanak olyan producerek és pénzügyi támogatók ellen – egészen a
velük szembeni bojkottig – , akik adásaikban gátlástalanul ábrázolják az
erőszakot és az értékromboló szexualitást. Bátorítjuk az embereket arra,
hogy tiltakozzanak az ilyen műsorok céges támogatói ellen azzal, hogy nem
forgalmazzák, és nem vásárolják termékeiket.
3.20 Az Internet
Az Internet és az egyéb elektronikus eszközök gyors fejlődése az egész
világon radikálisan megváltoztatta az emberek egymással való kommunikációjának
módját és formáját.
Az Internet pozitív lehetőségei állandóan bővülnek: a felnőttek és
a gyermekek egyaránt, mindenütt kapcsolatot tudnak létesíteni a magukhoz
hasonlókkal, világméretű tudásanyaghoz tudnak hozzáférni a célból, hogy
szellemi képességüket fejlesszék, tudásukat bővítsék, és olyan utakat keressenek,
amelyeken elérhetik egyéni céljaikat. Ezért az egyház támogassa az Internet
pozitív használatát és a mindenki számára való hozzáférést.
Üdvözöljük a társadalmi és egyházi csoportok e célból az Interneten
való együttműködését. A társadalmi és egyházi csoportok működjenek együtt
az Internet mindenki számára biztonságosabbá tételében.
Az Internet azonban nagy veszélynek és kísértéseknek is kiteszi annak
használóit. Ezért az Internettel felelősen kell bánni. Különösen a gyermekeket
kell megvédeni a veszélyekkel szemben.
Így az előnyök kihasználhatók és a kockázatok alacsony szinten tarthatók
anélkül, hogy kitennénk magunkat a nem megfelelő és illegális tartalmú
hozzáféréseknek.
3.19 AIDS-sel és HIV-vírussal élő emberek
A HIV-vírussal (emberi immun vírus) és az AIDS-szel (szerzett immunhiányos
megbetegedés) diagnosztizált emberek gyakran elutasítással találkoznak
családjaik és barátaik részéről, valamint a különböző közösségekben, ahol
dolgoznak és tevékenykednek. Ráadásul gyakran nem biztosított számukra
a megfelelő egészségügyi ellátás, különösen életük végén.
Minden HIV és AIDS vírussal élő embert tisztelettel és méltósággal
kell kezelni. Megerősítjük az egyház felelősségét az ezen emberek és családjaik
felé való szolgálatra, függetlenül attól, hogyan szerezték betegségüket.
Támogatjuk a munkavállalásra, a megfelelő orvosi kezelésre, a közoktatásban
és az egyházi életben való részvételre való jogukat.
Szorgalmazzuk az egyház aktív szerepvállalását az AIDS terjedésének
megelőzésében a gyülekezet és a közösség számára nyújtott nevelési programokkal.
Az egyház legyen elérhető tanácsadás céljából az érintettek és családjaik
számára.
4.0 Bevezető gondolatok
A gazdasági rendszerek ugyanúgy Isten megítélő tekintete alatt állnak,
mint az ember által létrehozott egyéb rendszerek. A mindenkori kormányok
felelőssége, hogy az egyén és a közösségek gazdasági létezését megfelelő
költségvetési és pénzügypolitikai eszközökkel lehetővé tegye, és a teljes
foglalkoztatottságról, valamint az alacsony infláció melletti méltányos
jövedelmezőségről gondoskodjon. Az egyéni és társas vállalkozások a gazdasági
tevékenységükkel a foglalkoztatás és a környezetszennyezés területén okozott
társadalmi károkért felelősséggel tartoznak, és ezekért a károkért felelősségre
vonhatók. Támogatjuk azokat az intézkedéseket, melyek révén csökkenthető,
hogy a gazdagság csak kevés ember kezében összpontosuljon. Támogatjuk továbbá
azoknak az adózási törvényeknek megváltoztatására és támogatási rendszerek
leépítésére irányuló törekvéseket, melyek mások rovására jelenleg a tehetőseknek
kedveznek.
4.1 A tulajdon
Hisszük, hogy a magántulajdont Isten előtti vagyoni felelősséggel kell
kezelni, és hogy a tulajdonra való jognak a társadalom magasabbrendű érdekei
határt képeznek. A keresztény meggyőződés szerint sem az egyén, sem egy
csoport nem rendelkezhet kizárólagosan és önkényesen a teremtett világ
valamely része felett. A közös tulajdonnal és a kulturális javakkal ezért
Isten előtti felelősséggel kell bánni. A kormányoknak törvényi szabályozásokkal
is gondoskodniuk kell mind a magántulajdon, mind a társadalom jogainak
védelméről.
4.2 Kollektív szerződés
Helyeseljük az egyéni és társas munkaadók és munkavállalók arra vonatkozó
jogát, hogy bértárgyalások céljából szakszervezetekbe vagy választásuk
szerint más érdekvédelmi csoportokba szerveződjenek. Ezenkívül helyeseljük
mindkét oldal jogát szervezeti tevékenységük védelmére, és hangsúlyozzuk
felelősségüket a köz érdekében folytatott korrekt tárgyalásokért. A társadalom
szereplői jogainak védelmére és támogatására ésszerűnek tartjuk bonyolult
helyzetekben közéleti személyiségek közvetítőként való bevonását a tárgyalásokba,
amíg – lehetőség szerint egy egyeztető bizottsági határozat segítségével
– mindegyik oldal számára elfogadható megállapodásra jutnak. Elutasítjuk
az erőszak alkalmazását a bértárgyalások vagy a munkaadók és munkavállalók
közötti egyéb viták során. Hasonlóképpen elutasítjuk a legális sztrájkokban
résztvevő munkavállalók elbocsátását.
4.3 Munka és szabadidő
Minden embernek joga van a méltányos bérezés ellenében végzett munkához.
Ha az egyéni munkáltatók nem tudnak vagy akarnak kellő számú munkahelyet
biztosítani, a kormányzat felelőssége azok megteremtése. Támogatjuk a munkahelyi
véleménycseréket, konstruktív és kollektív munka-megállapodásokat bátorító
intézkedéseket.
Támogatunk minden olyan intézkedést, amely a dolgozók fizikai és lelki
védelmét biztosítja, az áruk és szolgáltatások igazságos elosztását, valamint
a munkaszüneti idő tetszés szerinti alakítását lehetővé teszi. A szabadidő
alkalmat kínál a társadalom formálásában való aktív részvételre. Ezért
a munkavállalók részére belátásuk szerint felhasználható szabadidőt kell
biztosítani. Ide tartoznak a művelődés, a kultúra és a pihenés területén
kínált lehetőségek, melyek a szabadidő jobb alakítását teszik lehetővé.
Hisszük, hogy az ember fontosabb, mint a profit. Sajnálatosnak tartjuk
a gazdasági életünket gyakran átható önző beállítottságot. Támogatjuk a
munkavállalóknak azt a jogát, hogy az életet vagy az egészséget veszélyeztető
munkavégzést megtagadják, anélkül, hogy ezáltal munkahelyüket elveszítenék.
Támogatjuk a cégek piaci monopolhelyzetét csökkentő, illetve megakadályozó
intézkedéseket.
4.4 A fogyasztás
A vásárlóknak arra kellene gazdasági hatalmukat felhasználniuk, hogy
olyan termékek előállítását serkentsék, melyek szükségesek és hasznosak,
és egyidejűleg gyártásuk vagy felhasználásuk során a környezet károsítása
elkerülhető. Az olyan termékek vásárlását, melyek előállítása közben a
dolgozókat életkoruk, nemük vagy gazdasági helyzetük miatt kizsákmányolták,
kerülni kell. A fogyasztók az áruk és a szolgáltatások igénybevétele során
azt mérlegeljék, hogy vajon ezzel az életminőség javulását, vagy inkább
az anyagi javak korlátok nélküli gyártását segítik elő. Arra buzdítjuk
a fogyasztókat, beleértve gyülekezeteinket és egyházi szervezeteinket is,
hogy fogjanak össze e cél elérése érdekében, és adjanak nyomatékot a káros
gazdasági, szociális és ökológiai gyakorlatok miatti elégedetlenségüknek
olyan megfelelő eszközökkel, mint a bojkott, felszólító levelek, közös
határozatok és a nyilvánosság. Ezek a módszerek használhatók pl. a jobb
televízió- és rádióprogramok elérése érdekében is.
4.5 A szegénység
A fejlett ipari országokban elért bőség és felesleg ellenére az emberiség
nagyobb része szegénységben él. Az alapvető szükségletek, mint a táplálkozás,
a ruházkodás, a lakhatás, a művelődés és az egészségügyi ellátás kielégítése
érdekében meg kell találni a föld gazdagságának igazságosabb elosztási
módját. A technikai fejlődés és a kizsákmányoló gazdasági tevékenységek
miatt sokan elszegényednek, és a meglévő szegénység fennmarad. Mivel tudatában
vagyunk ennek, nem tesszük felelőssé a szegényeket szegénységükért. A szegénység
csökkentése érdekében támogatjuk az olyan politikai intézkedéseket, mint
a megfelelő jövedelem biztosítása, iskolai és szakképzés, tisztességes
lakhatás, ésszerű foglalkoztatási lehetőségek, méltányos orvosi ellátás,
valamint az emberbaráti tevékenységek és a segélyprogramok hatékony javítása.
Mivel gyakran az alacsony munkabér az oka a szegénységnek, a munkáltatók
annyi munkabért fizessenek a munkavállalóknak, hogy azok ne legyenek rászorulva
olyan állami támogatásokra, mint az élelmiszerjegy, vagy a szociális megélhetési
segély.
4.6 Külföldi munkavállalók, vendég- és idénymunkások
A bevándorlók és a mezőgazdasági idénymunkások, – akik már régóta egyházi
szolgálatunk részét képezik – életvitelükből fakadóan sok olyan gazdasági
és szociális előnyből ki vannak rekesztve, melyeket a többi munkás élvez.
Sok vendégmunkás helyzete még amiatt is rosszabb, hogy olyan faji vagy
etnikai kisebbséghez tartoznak, mely amúgy is társadalmi hátrányt szenved.
Ezért fellépünk a külföldi munkavállalók jogaiért. Támogatjuk önszerveződésre
és önmeghatározásra vonatkozó törekvéseiket. Felhívjuk a kormányokat és
a munkáltatókat, hogy a külföldi munkavállalók részére ugyanazokat a támogatásokat
biztosítsák a gazdasági, oktatási és szociális területen, mint a többi
állampolgárnak. Felkérjük az egyházakat, hogy működési területükön részükre
segítő programokat szervezzenek, és támogassák bértárgyalásokra irányuló
törekvéseiket.
4.7 A szerencsejátékok
A szerencsejátékok fenyegetést jelentenek a társadalomnak, veszélyeztetik
az erkölcsi, szociális, gazdasági és lelki élet alapjait. Akadályozzák
a jó közösségi élet gyakorlását. A hit és a felelősségvállalás alapján
a keresztyének tartózkodjanak a szerencsejátékoktól, és nyújtsanak segítséget
a játékszenvedélyek áldozatainak. Gyógyászati segítség igénybevételére
bátorítja az egyház azokat, akiknél a játék már szenvedéllyé vált, hogy
erejüket és lehetőségeiket a jó és értelmes célok teljesítésére fordíthassák.
Az egyház támogassa azokat a normákat és életmódokat, melyek a játék – beleértve a lottózást is – bűvöletébe menekülést nem kívánatossá és szükségtelenné
teszik, legyen az bár szórakozás, vagy menekülés, vagy a jótékonysági alapok
és állami alapítványok támogatására bevételeket biztosító eszköz.
4.8 A nagyvállalatok (konszernek) felelőssége
A konszernek nemcsak részvényeseik felé tartoznak felelősséggel, hanem
a többi érdekelt – a munkatársak, szállítók, vevők és eladók -, valamint
a társadalom, melyben működnek, és a természet felé is.
A nyilvánosságnak joga van tudni, hogy a konszernek tevékenysége milyen
hatással van ezeken a területeken. Csak így tudnak az emberek megalapozottan
dönteni arról, mely konszerneket kívánnak támogatni.
Üdvözöljük, ha a konszernek önként alávetik magukat azoknak az etikai
normáknak, melyek az emberek jólétét támogatják, és a környezetet védik.
4.9 Családi gazdaságok
A családi gazdaságokat már régóta a szabad és demokratikus társadalom
meghatározó pillérének tekintik. Az utóbbi években a független gazdálkodók
létét több különböző tényező fenyegeti világszerte. Ezek közé soroljuk
a mezőgazdaságnak egyre nagyobb mértékű koncentrációját néhány nemzetközi
konszern kezében. A tömegek szükségleteire szolgáló élelmiszer ellátás
kevesek kezében való koncentrálása egy sor jogi kérdést vet fel, melyek
éberségre intenek, és cselekvésre szólítanak fel.
Felszólítjuk az agrárgazdaságot, hogy tartsa szem előtt az emberi jogokat
mind a világ mindennapi kenyerének felelősségteljes előállításában, mind
az egyetemes polgárjogi felelősség tekintetében, amely úgy a kis -, mint
a nagy gazdálkodók jogait tiszteletben tartja, annak érdekében, hogy becsületes
munkáért tisztességes jövedelmet kapjanak. Támogatjuk az emberek jogát
a vagyonszerzésre, és a földművelésből való megélhetésre. Felszólítjuk
egyházainkat, hogy minden tőlük telhető eszközzel előrelátó módon foglaljanak
állást az élelmiszerellátás és az élelmiszert termelő emberek érdekében.
5.0 Bevezető gondolatok
Isten iránti engedelmességünk kötelezettsége elsőbbséget élvez az állam
iránti engedelmességgel szemben. Ugyanakkor elismerjük az állam jogát arra,
hogy a társadalmi közrend tartalmát meghatározza és fenntartsa. A politikai
közösségre vonatkozó megnyilatkozásunk az Isten előtt vállalt azon felelősségünkből
fakad, mely a politikai és szociális életet is magában foglalja.
5.1 Alapvető emberi- és szabadságjogok
Az államhatalom felelős az emberi és szabadságjogok védelméért. Ezekhez
tartozik a szabad és titkos választásnak, a szólásszabadságnak, a szabad
vallásgyakorlatnak, a gyülekezési- és sajtószabadságnak a joga, a sérelmek
orvoslásának kezdeményezéséhez való jog a megtorlástól való félelem nélkül,
a magánélet háborítatlanságához való jog. Az államhatalom felelős a megfelelő
táplálkozáshoz, ruházkodáshoz, lakhatáshoz, képzéshez és egészségügyi ellátáshoz
való jog biztosításáért. Az állam formáját és vezetőit a minden felnőtt
állampolgárnak biztosított választójog gyakorlása határozza meg. Határozottan
ellenezzük a politikai ellenzéknek a hatalmon lévő kormányzat általi ellenőrzését
és megfélemlítését, valamint a választó vagy kinevező hivatallal való mindenféle
visszaélést. A politikai ellenfelek vagy másként gondolkodók zaklatása
és félreállítása végett foganasított letartóztatások és bebörtönzések sértik
az alapvető emberi jogokat. Az emberkínzás, a fizikai erőszak alkalmazása
minden esetben a keresztyén tanítással szöges ellentétben áll. A keresztyéneknek
és az egyházaiknak az a kötelessége, hogy ezt a gyakorlatot, bárhol, bármilyen
formában is jelentkezzék, elítéljék és küzdjenek ellene.
Ugyanezen okokból ellenezzük a halálbüntetést, és sürgetjük, hogy minden
büntetőjogi rendelkezésből egyszer s mindenkorra töröltessék. Az egyháznak
ahhoz kell ragaszkodnia, hogy a halálbüntetés be legyen tiltva ill. hogy
elkövetésének büntetőjogi következményei legyenek.
Az egyház a rabszolgaság intézményét aljas bűnnek tekinti. A rabszolgaság
minden formáját teljesen be kell tiltani, annak létét az egyház semmiképpen
sem tűrheti el.
5.2 A politikai felelősség
Minden politikai rendszer működőképessége polgárainak önkéntes és építő
jellegű együttműködésétől függ. Azon a véleményen vagyunk, hogy sem az
államnak, sem az egyháznak nem szabad arra törekednie, hogy a másik felet
ellenőrzése alatt tartsa, vagy uralma alá hajtsa. Az egyház és az állam
szétválasztása természetesen kettejük külön útját jelenti, azonban nem
zárja ki a kölcsönhatást. Az egyház részéről az állam felé folyamatosan
egy erős etikai hatásnak kell megnyilvánulnia. Támogassa azokat az állami
programokat és intézkedéseket, melyek igazságosak és a közjót szolgálják,
szembehelyezkedve azokkal, melyek nem azok.
5.3 Az információ szabadsága
A polgárok számára minden országban hozzáférhetővé kell tenni azokat
a lényeges információkat, melyek a kormányra és annak intézkedéseire vonatkoznak.
Az állam részéről megnyilvánuló törvényellenes és lelkiismeretlen cselekményeket
egyes személyek, vagy csoportok ellen még az állítólagos nemzetbiztonsági
érdekekre való hivatkozással sem szabad elfogadni, vagy eltitkolni.
5.4 Nevelés és oktatás
A család, az egyház és az állam felelős a gyermekek és fiatalok neveléséért
és képzésért. A társadalom ezt a kötelességét csak akkor teljesíti, ha
mindenkinek egyenlő képzési, és továbbképzési esélyeket biztosít. Anyagi
okok miatt senki se legyen kizárva a felsőfokú egyházi vagy nem állami
alapítású oktatási intézményekből. Kiállunk a magánegyetemek és főiskolák
azon joga mellett, hogy az állami fönntartásúakkal egyenlő jogokat élvezhessenek.
Olyan intézkedéseket támogatunk, melyek biztosítják ezen intézmények választását,
és az ide bejutás lehetőségét, ugyanakkor nem eredményezik az állam és
egyház alkotmányellenes összefonódását. Az állam ne használja ki hatalmát
különböző vallási meggyőződések támogatására (beleértve az ateizmust is),
de ne is követeljen imádságot vagy istentiszteletet az állami iskolákban.
Ugyanakkor engedje meg, hogy a tanulók szabadon gyakorolják vallási meggyőződésüket.
Az állam nem tilthatja az önkéntes imádkozás szabad gyakorlását az állami
iskolákban és különböző közösségi rendezvényeken. Lényeges, hogy ne magyarázzuk
félre az állam és egyház szétválasztását úgy, mintha az minden vallási
kifejezésmódnak a közéletből való törlését jelentené.
5.5 A polgári engedetlenség
A kormányok és a törvények Isten és az emberek szolgálatára rendeltettek.
A polgárok erkölcsi kötelessége, hogy a törvényeket, amelyek a jogosság
és az állami rend keretében jöttek létre, elismerjék. A kormányok munkájuk
révén ugyanúgy Isten ítélete alatt állnak, mint minden ember. Ezért elismerjük
minden egyes ember jogát arra vonatkozóan, hogy eltérő véleményt képviseljen.
Ha lelkiismeretük erre kényszeríti őket és már minden más lehetőséget kimerítettek,
elismerjük az egyes polgárok jogát arra, hogy ellenálljanak vagy engedetlenséget
tanúsítsanak azokkal a törvényekkel szemben, amelyeket igazságtalanoknak
tartanak vagy bizonyos embercsoportokat hátrányosan érintenek. A törvények
iránti tiszteletüknek azonban ki kell fejeződnie abban, hogy lemondanak
az erőszakról és készek engedetlenségük hátrányos következményeit vállalni.
Nem bátorítjuk és nem helyeseljük semmilyen körülmények között sem az erőszakos
tiltakozást, vagy akciókat az abortusz vitában szereplők ellen. Imádkozunk
mindazokért, akik a jogszerű hatalom gyakorlásával bízattak meg, és így
a társadalomnak szolgálnak. Támogatjuk erőfeszítéseiket, hogy igazságot
és esélyegyenlőséget biztosítsanak mindenki számára. Az egyházak kötelessége,
hogy támogassák mindazokat, akik valamely erőszakmentesen képviselt lelkiismereti
döntésük miatt szenvednek. Sürgetjük a kormányokat, hogy biztosítsa a polgári
jogok nemzetközi szerződésében meghatározott jogokat az ilyen erőszakmentes
cselekmények miatt veszélyben lévő embereknek.
5.6 A büntetőjog és a társadalmi életbe való visszavezetés
A kormányok a jogosság fenntartása céljából a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás
intézményeit hozzák létre, hogy ezek által minden ember személyi és tulajdoni
jogait megvédhessék. A büntetési lehetőségek széles skálája szolgál arra,
hogy azokban a társadalom elítélő véleményét kifejezze, veszélyes bűnözőket
elszigeteljen, a bűntettektől azok várható büntetése által elriasszon és
a társadalomba való visszailleszkedést lehetővé tegye. Minden állami intézkedést,
amely a bűntettek számának csökkentését vagy megszüntetését célozza, támogatunk,
amennyiben az emberi alapjogokat tiszteletben tartja.
Visszautasítjuk az ezen intézkedésekkel való visszaélést, különösen,
ha azok a bosszút vagy olyan személyek üldözését illetve megfélemlítését
célozzák, akik fajuk, külsejük, életstílusuk, gazdasági helyzetük vagy
meggyőződésük folytán különböznek azoktól, akik a hatalmat gyakorolják.
Elítéljük a törvények minden olyan átgondolatlan, érzéketlen és diszkriminatív
alkalmazását, amelyek által a hátrányos helyzetű embereket vagy az ország
nyelvét nem beszélő polgárokat jogaiktól megfosztanak. Támogatjuk azonban
mindazon erőfeszítéseket, amelyek a bűnözést gerjesztő életkörülményeket
igyekeznek megszüntetni. Szorgalmazzuk a rendőrség, az igazságszolgáltatás
és a társadalom minden tagja között kialakított állandó és konstruktív
együttmunkálkodást. Jézus Krisztus azért jött, hogy megmentse az elveszetteket
és a sérültek támogatója legyen; az ő szeretete kötelez bennünket arra,
hogy olyan rendszer kialakulásán fáradozzunk, amely tartalmazza a gondoskodást
és a rehabilitácót a bűntettek áldozatai, az elkövetők és hozzátartozóik
számára, de a bűnüldözéssel megbízottak és az egész társadalomra vonatkozóan
is.
A Bibliára alapozó büntetőjog, amely a reszocializációra irányul, az
embernek Istennel, önmagával és embertársaival való egészséges kapcsolatát
hangsúlyozza.
Ha ezek a kapcsolatok a bűnelkövetés által megsérülnek vagy megromlanak,
akkor gondoskodni kell helyreállításuk lehetőségéről. A jelenleg elterjedt
büntetőjogi rendszerek általában a megtorlás elvére épülnek. Túlhangsúlyozzák
az elkövetőnek az állammal szemben viselt felelősségét, és a büntetést
a kiegyenlítő igazságszolgáltatás eszközének tekintik. A reszocializációra
irányuló büntetőjog az elkövetőnek az áldozattal és a megzavart közösséggel
szemben viselt felelősségét igyekszik előtérbe helyezni. A reszocializációra
törekvő igazságszolgáltatás megkísérli, hogy a keletkezett kárt Isten szeretetének
erejével tegye jóvá, és minden érintett számára – az áldozatok, az elkövetők,
az érintett családok és a társadalom egésze vonatkozásában – a gyógyulás
folyamatát tegye lehetővé.
Az egyház, miközben ezt a kihívást a Krisztus követésében elfogadja,
és önmagát a megváltozás és a gyógyulás eszközének tekinti, maga is alapvető
változások részese lesz.
5.7 A katonai szolgálat
Fájlaljuk, hogy a háborúk újra és újra feldúlják az emberiség életét.
Szorgalmazzuk, hogy a vitatott kérdéseket a nemzetek és a különböző felek
között békés úton oldják meg.
A keresztyén lelkiismeret kezdettől fogva szembenézett az erőszak és
a háborúk borzalmas realitásával, mert ezek a gonoszságok egyértelműen
ellene hatnak a jónak, amit Isten az egész emberiség számára elgondolt.
Vágyakozunk arra az időre, amikor már nem lesz többé háború és az emberek
békében és igazságban élhetnek e földön. Vannak közöttünk, akik azt gondolják,
hogy a háború, és az erőszak bármely formája a keresztyén ember számára
sohasem fogadható el.
A legtöbb keresztyén azonban sajnálattal kénytelen megállapítani, hogyha
a konfliktusok békés megoldásának lehetőségei kudarcot vallottak, ott a
gátlástalan agresszió, a zsarnokság vagy a népirtás megakadályozására a
fegyveres erőszak alkalmazása a kisebbik rosszat jelentheti. Tisztelettel
adózunk a pacifisták bizonyságtételének, akik nem engedik, hogy háborút
és erőszakot közömbösen fogadjunk. De tiszteletben tartjuk azokat is, akik
az erőszak alkalmazását javasolják, amennyiben ez valamely kivételes helyzetre
vonatkozik, annak szükségessége minden kétségen felül áll, és ezt a megfelelő
nemzetközi szervezetek is elismerik. Szorgalmazzuk olyan nemzetközi ügyekre
érvényes törvényi szabályozások létrehozását, melyek ezekben az esetekben
a háború, az elnyomás és erőszak elkerülésének eszközei lehetnek.
A katonai szolgálatra vonatkozó állami kényszer alkalmazását elutasítjuk,
mint amely az Evangéliummal ellenkezik. Emlékeztetünk azokra a súlyos feszültségekre,
amiket egy ilyen kényszer előidéz. Javasoljuk, hogy minden fiatal felnőtt
kérje ki egyháza tanácsát, ha a hadkötelezettséggel kapcsolatban lelkiismereti
döntés előtt áll. Felhívjuk a lelkészeket, hogy álljanak rendelkezésükre
mindazoknak, akiket katonai szolgálatra hívnak be és azoknak is, akik a
behívó parancsnak ellenállnak. Az egyház szolgálata azok számára is nyitott,
akik minden háborút, vagy valamely meghatározott háborút lelkiismereti
okból elutasítanak és e miatt nem csak a katonai szolgálatot tagadják meg,
hanem az együttmunkálkodást minden olyan állami intézménnyel, amely egy
ilyen szolgálatot szabályoz. Az egyház azok számára is készen áll szolgálatával,
akik a katonai szolgálat vagy a polgári szolgálat letöltése mellett döntenek.
6.0 Bevezető gondolatok
Isten teremtett világa oszthatatlan. A mai kor technológiai fejlődése
olyan egységet kényszerít ránk, amely messze meghaladta erkölcsi és szellemi
képességünket, hogy egy biztonságos világról gondoskodjunk. Az emberiségnek
ez a kényszerű egysége, amely egyre növekvő mértékben az élet minden területén
megmutatkozik, olyan problémákkal szembesíti az egyházat és az egyes embert,
melyek megoldása nem tűr halasztást: igazságtalanság, háború, kizsákmányolás,
előjogok, a népesség robbanásszerű növekedése, nemzetközi ökológiai válság,
az atomfegyverek számának növekedése és nagymértékű elterjedése, a mindenkori
kormányzati rendszer hatékony ellenőrzésén kívül működő multinacionális
vállalatok fejlődése és bármilyen megjelenési formájú zsarnokság növekedése.
Ha az emberhez méltó életnek jövőt akarunk biztosítani, akkor nemzedékünknek
ezekre a problémákra választ kell találnia. Egyházként elkötelezzük magunkat
az egymást őszintén szerető emberek világközösségének elérése mellett.
Kötelezzük magunkat, hogy az evangélium válaszait keressük minden olyan
kérdésben, amely megosztja az emberiséget, és a népek közösségének fejlődését
veszélyezteti.
6.1 Népek és kultúrák
Ahogy az egyes emberek, úgy a népek és kultúrák különbözősége is Isten
akaratával megegyező. Egyetlen nemzet és kultúra sem bánik teljes mértékben
igazságosan és helyesen polgáraival, és egyiknek sem teljesen közömbös
polgárainak jóléte. Az egyház feladata, hogy országaikban felelőssé tegye
az államokat polgáraikkal és bármely más emberrel való igazságtalan bánásmódért.
Miközben elismerjük a kultúrák és világnézetek különbözőségeit, síkraszállunk
minden országban az igazságosságért és a békéért.
6.2 Az állam hatalma és felelőssége
Egyes államok másoknál nagyobb gazdasági és katonai hatalommal rendelkeznek.
A hatalommal rendelkezők felelőssége, hogy gazdagságukat és befolyásukat
mértéktartó módon használják. Megerősítjük minden ország lakosságának jogát
és kötelességét, hogy sorsát maga határozhassa meg. Felszólítjuk a nagyhatalmakat,
hogy a népek politikai, szociális és gazdasági önrendelkezésének kiszélesítése
érdekében vessék latba befolyásukat, ahelyett, hogy csak saját érdekeiket
képviselnék. Támogatunk minden nemzetközi erőfeszítést, amely egy igazságosabb
nemzetközi világgazdasági rendszer megvalósulását célozza, amelyben a világ
korlátozott készletei mindenki javára a legkedvezőbben hasznosulnak. Felszólítjuk
a különböző társadalmakban élő keresztyéneket, hogy szorgalmazzák kormányuknál
és a gazdasági élet résztvevőinél egy ilyen világgazdasági rend kialakulását,
és munkálkodjanak ennek érdekében.
6.3 Háború és béke
Hisszük, hogy a háború Krisztus tanításával és példájával összeegyeztethetetlen.
Ezért a háborút, mint a politika eszközét elvetjük. Kitartunk amellett,
hogy az államok legfontosabb erkölcsi kötelessége, hogy az összes felmerülő
vitás kérdést békés eszközökkel oldják meg. A kormányzatok kötelessége,
hogy a fontossági sorrendek kialakításakor az emberi értékeknek a katonai
követelésekkel szemben nagyobb súlyt tulajdonítsanak. A társadalom militarizálásának
véget kell vetni. A fegyverek gyártását, kereskedelmét és szétosztását
korlátozni és ellenőrizni kell; az atomfegyverek előállítását, birtoklását
és bevetését el kell ítélni. Ezért támogatjuk az általános és teljes körű
leszerelést szigorú és hatékony nemzetközi ellenőrzés mellett.
6.4 Igazságosság és törvény
Személyeknek és csoportoknak a társadalomban, életükben és az élethez
való jogukban biztonságban kell érezniük magukat. Ehhez fel kell építeni
és fenn kell tartani a törvényes rendet. Erkölcstelennek ítéljük azt a
rendet, amely megtűri az igazságtalanságokat. A népeknek is biztonságban
kell érezniük magukat a világban, ha majd valóban kialakul egy világközösség.
Mivel hisszük, hogy a nemzetközi igazságosság valamennyi nép aktív
közreműködését megköveteli, ezért az Egyesült Nemzetek Szövetségét és alszervezeteit
valamint a Nemzetközi Bíróságot a jelenlegi legalkalmasabb olyan intézményeknek
tartjuk, amelyek a népek közötti igazságosság és jog megvalósítását elősegítik.
Üdvözöljük mindazon országok összes lakóinak törekvését, akik a világbékét
a jog eszközével igyekeznek elérni. Támogatjuk a nemzetközi segítségnyújtást
és együttműködést minden konfliktusban és szükséghelyzetben. Követeljük
mindazon országok felvételét az ENSZ-be, akik tagságra jelentkeznek és
a megfelelő kötelezettségeket is vállalják. Sürgetjük az ENSZ aktívabb
szerepvállalását nemzetközi békéltető tárgyalások kialakításában. Közreműködésével
a különböző országok között fennálló vitás kérdéseket és konfliktusokat
egy semleges, pártatlan testület kötelező érvényű ítélettel rendezze. A
két- vagy többoldalú erőfeszítések is, habár az ENSZ részvétele nélkül,
de célkitűzéseivel összhangban és nem annak ellenében történjenek. Hagyományainkat
komolyan véve újra megerősítjük a világért érzett felelősségünket, és azon
fáradozunk, hogy minden ember és nép egy igazi világközösségnek teljes
– és egyenlő jogú tagja legyen.
