KÉSZNEK LENNI MEGBOCSÁTANI – TRIANON 100. GONDOLATOK

“Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban.” (Gal 3,28) (Pásztor Zoltán, országos elöljáró) Nemzeti gyásznap van ma Magyarországon. A trianoni békeszerződés egy kegyetlen háború igazságtalan, a győztesek érdekei által diktált lezárása volt. A békediktátum több száz éves földrajzi, gazdasági és társadalmi rendszereket tett tönkre és vetett vissza a fejlődésben, melynek hatásai a mai napig érezhetőek. Nincs magyar ember, magyarországi család vagy közösség, amely nem érzi ennek a drámai eseménynek a következményeit, még akkor is, ha a mindennapok szintjén ez sokszor nem is tudatosul bennünk. A szétszakított, külön országba került családok megtörettsége, az elveszett hagyományok és az elhagyni kényszerült szülőföld emléke, traumája generációkon keresztül bennünk él. A trianoni béke újabb háborút okozott, a szélsőséges politikai rendszerek pedig évtizedeken keresztül arra kényszerítették a társadalmat, hogy a gyász élményét, az ahhoz vezető és az azt követő eseményeket ne tudja kibeszélni, feldolgozni. Mindannyiunk fájdalma ez. Mi, magyar metodisták ugyanakkor sajátos helyzetben vagyunk. A metodista misszió 120 évvel ezelőtt a Monarchia területén, különböző nemzetiségek között indult meg. A két világháború között a mai Magyarország területén németek és szlovákok között is szolgáltak a metodista igehirdetők. Ezeket a hagyományokat a mai napig őrizzük, az akkori nem magyar ajkú metodista családok leszármazottai egyházunk tagjai, de sokan közülük is elhagyni kényszerültek a szülőföldjüket és hasonló sebeket hordoznak. Ugyanakkor a környező országokban, a történelmi Magyarország területén a metodista misszió és egyház a mai többségi nemzetekhez tartozó embereket érték el, így jött létre a szlovákiai, az ukrajnai, a romániai és a szerbiai metodista közösség is. Ezekhez a környező országokban élő metodistákhoz Krisztusban gyökerező testvéri kötelék köt. Kettős identitás ez: miközben átéljük és átérezzük a magyarok fájdalmát, ismerjük és megértjük a körülöttünk élő nemzetiségek szempontjait is. Késznek kell lennünk megbocsátani egymásnak a múlt bűneit, megértenünk egymás hagyományait és kötődéseit. A jövőnk ugyanis közös. A Kárpát-medence népei, tágabban nézve a közép-európai térség, sőt egész Európa előtt olyan kihívások állnak, melyek áthidalják az országok határait. A migráció, a gazdasági és kulturális krízis, legújabban a koronavírus okozta egészségügyi helyzet mindannyiunkat érint. És mindannyian szomorúan tapasztaljuk a keresztények számának csökkenését a társadalomban. Miközben őrizzük nemzeti identitásunkat és ápoljuk hagyományainkat, késznek kell lennünk a közös problémák közös megoldására. Minderre a legjobb út hitünk szerint a krisztusi alapokon álló keresztény közösség, amely meghozhatja azt a békességet, ami megelőzheti a trianonihoz hasonló, generációk életét meghatározó igazságtalan sérelmeket okozó helyzetek és döntések megismétlését.