Magyarországi Metodista Egyház
Április 2-án szombaton böjti csendesnapot tartottunk – a Felsőerdősori és a Reménység Gyülekezet közösen – számol be róla Vályi Györgyi, a Reménység Gyülekezet vezetője. Szabóné Papp Klára áhítatában az éves jeligét és annak szövegkörnyezetét bontotta ki. (Józsué 24,14-15) Amikor készült a szolgálatra, még nem tudta, hogy ilyen aktualitása is lesz az Igének, hogy másnap (holnap) választások lesznek.
Választanunk kell, ahogy Józsué is választás elé állította a népet. Választásunk döntés, melytől függ népünk, családunk, gyermekeink jövője. El kell hagynunk rejtegetett kis bálványainkat, meg kell újulnunk, meg kell az Istennel kötött szövetségünket újítanunk, ha reményteljes jövőre, Isten áldására vágyunk. A múltat nem elfelejteni kell, nem eltörölni, hanem feldolgozni, mert megújulni, továbblépni csak így lehet.
Ezután Sztupkai Kristóf, a Felsőerdősori Gyülekezet lelkésze beszélt szakdolgozatáról, melynek címe: „Generációk közötti kapcsolódási minták az ősatyák történetében”. Ábrahám és fia, Izsák történetén keresztül közösen is gondolkodtunk arról, hogy egyéni, családi, közösségi fájdalmas traumák hogyan hagyományozódnak, ezek és személyiségünk, természetünk, bűneink ellenére Isten ígéretei hogyan válnak valóra.
A közösen elfogyasztott pizza ebéd után jó volt a felmerülő kérdéseket átbeszélni, őszintén vallani személyes tapasztalatokról, melyekben a múltbéli traumák feldolgozása békét hozott lelkünkbe, kapcsolatainkba. A mai nap két különálló témája tökéletes egységbe fonódott. Sokat tanultunk, lelkileg gazdagodtunk.
(Vályi Györgyi)
