Magyarországi Metodista Egyház A Magyarországi Metodista Egyház hivatalos oldala.
Már több évtizede minden augusztus végén a dél-dunántúli körzet gyülekezetei egy egész napot együtt töltenek, hogy kapcsolódjanak egymáshoz és időt szánjanak az Istennel való találkozásra is.
Idén ez Bicsérden történt, s ezen a napon közel 70-en jöttünk össze nagyon eltérő háttérből, társadalmi helyzetekből és élettörténetekkel. A sokszínűséget és néha igen komoly különbségeket a még mélyebb azonosság ellensúlyozza, s ez újrateremti azt a csodát, amit már a korai keresztényekről is elmondtak a körülöttük levők, itt együtt eszik az úr és a szolga, a férfi és a nő, az idős és a fiatal, a gazdag és a szegény, a polgár és az idegen, a sok rokonnal és baráttal rendelkező és az árva.
Mikor körbenéztem, én is pontosan ezt láttam.
Ennek ellenére, vagy még inkább pontosan ezért, ezen a napon kipróbáltunk egy olyan közösségi formát, amit nagycsoportos kéziratos bibliatanulmányozásnak neveznek, s aminek a lényege az volt, hogy 6 fős asztaltársaságok formájában töltöttük a délelőttöt, mindenki előtt ott volt egy — nem is annyira egyszerű — rész a Bibliából, Jézusnak az utolsó vacsora utolsó gesztusaként elmondott főpapinak is nevezett imádsága.
A szöveg a maga eredetiségében — természetesen magyarul —, minden alcímtől és fejezetbeosztástól megfosztva, lazán tördelve került kinyomtatásra.
A szövegen kívül még odakészítettünk egy kupac színes tollat is, amivel az egyéni aktívolvasást támogattuk meg a résztvevők számára. A szövegben megjelölésre került minden, amit érdekesnek találtunk, észrevettünk, amire felfigyeltünk az óvatos olvasás során. Ezekről a megfigyelésekről beszélgettünk aztán először az asztaltársaságok keretében, majd egy nagy közös párbeszéddé változtattuk a folyamatot.
Szívmelengető volt látni, hogy azok a különbségek, amik körbenézve szembetűnőek voltak hogy olvadtak el, amint a résztvevők elkezdték megosztani mindazt, amit ők észleltek a leírtakban. Hogyan vált akadállyá néha pont az, ha valakinek volt már teológiai előképzettsége, s hogy mutatta meg a biblia önmagát olyanoknak, akik egyébként nagyon keveset tudtak róla.
A nap része volt még a közös ebéd, tér arra, hogy találkozzunk, hogy kötetlenül beszélgethessünk, labdát kergessünk vagy épp új ismeretségeket kössünk.
A záró eleme ennek a közösen eltöltött vasárnapnak egy istentisztelet volt, ahol közösen vettünk úrvacsorát így is megemlékezve arról a híres páskavacsoráról, aminek egyik eseményéről beszélgettünk délelőtt, ugyanakkor a prédikáció is a főpapi imádságról szólt, ahol most már a prédikátor, Khaled László saját észrevételein és a számára lényeges gondolatokon keresztül néztünk rá ugyanarra a szövegre újra.
A számomra nagyon sokat adott annak az élménynek az újra átélése, hogy micsoda kincsek vannak szétszórva köztünk, s micsoda gazdagság rejlik abban a közösségben, amit egy ilyen napon megélhetünk. Az “itt az Isten köztünk” élménye majdhogynem magától értetődően megjelenik, ha elkezdjük komolyan venni amiért Jézus imádkozott, a sokféle különbség ellenére megvalósuló egységet.
Ha esetleg szívesen kipróbálnád ugyanezt a saját közösségedben, nyugodtan keress minket, nagyon szívesen segítünk a te körülményeidre alakítva előkészíteni hasonló beszélgetéseket.
(Schauermann Tamás)
