Magyarországi Metodista Egyház
(Szöveg és fotó: Schauerman Tamás) L4 volt a kódneve a Szöulban megrendezésre került Lausanne-i konferenciának, ami egyben egy 50 éves jubileumi ünnep is volt. Az első ilyen jellegű konferencia 1974-ben került megszervezésre a sváci Lausanne városában (egy erről készült dokumentumfilm: https://www.
Az idei szöuli kongresszuson voltak olyan résztvevők, akik az elmúlt 50 év során mind a három előző alkalmon ott lehettek, s ez azt is jelzi, hogy nagyon fiatalok voltak 1974-ben. Ezekből a fiatal résztvevőkből aztán az évtizedek alatt olyan evangéliumi vezetők formálódtak, mint az egyiptomi bibliaszövetség meghtározó vezetője, Ramez Atallah, aki például az alábbi podcast epizódban mesél az elmúlt 50 év hatásairól (https://youtu.be/bfmmrDdiyvk)
A Lausanne kongresszus 1974-ben John Stott és Billy Graham közös kezdeményezéséből született, s ami életre hívta, az a felismerés, hogy a különböző, egymásról sokszor egyáltalán nem tudó missziós szervezetek, kezdeményezések nagyon keveset tudnak egymás munkájáról és az evangélium terjedésének, illetve az evangéliumhoz való hozzáférés állapotáról. Ezen a találkozáson sok olyan felismerés, barátság és közös elhatározás született, ami átrajzolta az egyház misszióhoz való hozzáállását. Itt született meg például a Lausanne nyilatkozat, ami számtalan evangéliumi szervezet önmeghatározásának lett az alapdokumentuma (innen letölthető: https://lausanne.
Az idei ázsiai kongresszuson 5000-en voltunk jelen személyesen és egy másik 2500-3000 ember kapcsolódott be online formában a hét során. Az élmény rendkívül intenzív volt, s mivel az egész hét során minden percünk be volt osztva kora reggel késő estig, ezért nagyon gazdag az az anyag, amiből szemezni lehet egy ilyen beszámoló során.
A Lausanne mozgalmat, ami a konferenciák körül megszületett egyének barátságai tartják fenn. A konferencia szervezésében szöuli gyülekezetek adták a hátteret, az együttlét ideje alatt több ezer ember imádkozott értünk, az önkéntesek 1500-an voltak, a szervezés 4 évvel korábban kezdődött, s csak a program tervezésbe 2,5 év munkája feküdt.
Az idei konferencia fő fókusza az együttműködés volt, aminek az alapját egy egész világra kiterjedt tanulmány eredményei adták (itt olvasható: https://lausanne.
Ilyen kérdések például: mit jelent embernek lenni? hogyan tudunk valódi közösségeket építeni a mai korban? milyen kihívásokat jelent a különböző újonnan megjelenő társadalmi csoportok felé való szolgálat, az evangélium érthetővé és hozzáférhetővé tétele?
Végül a programba 25 téma került, melyek mentén 25 szobára, teremre oszlott szét az összes résztvevő. Ezekben a terekben minden nap két órán keresztül dolgoztunk asztalok körül konkrét megoldásokat keresve az általunk fontosnak érzett kihívásokra. Az egyik ilyen téma a szentíráshoz való kapcsolódás a digitális korban nehézségeire és lehetőségeire fókuszált, ennek a teremnek voltam én egy afrikai úriemberrel közösen a facilitátora.
A hét során minden egyes programon asztalok körül ülve vettünk részt, több ilyen asztaltársaság végigkísért bennünket, így lehetőség volt közelebbről is megismerkedni egészen elképesztően egzotikus országokból érkezőkkel is. Az elkövetkező időszakban igyekszem majd különböző fórumokon egy-egy szeletét bemutatni majd mindannak a gazdagságnak, amivel ott találkozhattunk.
A számomra ez az utazás egyéb izgalmas kapcsolatoknak is a kezdetévé vált, így egész őszinte kiváncsisággal tekintek a következő időszak elé, mi minden bomlik ki azokból a kezdeményezésekből, amiknek a magjait ott vetettük el együtt.
