BÁTORÍTÁS ADVENTI ÉLETMÓDRA…

Püspökünk naplója | Az Egyház kettős veszéllyel néz szembe. Egyrészt a visszahúzódással, amikor abban a meggyőződésben, hogy az Egyház végső soron Isten ügye, visszavonul kora kihívásaitól, és passzívan várja, hogy Isten megoldja azokat. Másrészt az aktivizmus veszélyével, amikor sokféle tevékenységgel és programok szervezésével fáradozik az Egyház megmentésén.

Az adventi időszak a kettő közötti útra, az adventi életmódhoz vezet. Inspiráló példa erre Simeon. Lukács így mutatja be őt: „Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.” (Lk 2,25)

Lukács úgy jellemzi Simeont, mint aki igaz, bízik Istenben, kitartóan várja, a Lélek vezetése szerint él. Igazlelkű: Simeon teremtménytársaival él, elkötelezett az igazságosság és a jólét mellett. Istenben bízik: keresi a közösséget Istennel, tudatosan és figyelmesen jár vele. Vár: Simeon tisztában van Isten ígéreteivel, ezért az eljövendő üdvösség felé fordul, amelyet csak Isten teremthet meg, és amely Jézusban válik valósággá. A Lélek vezeti: A Szentlélek betölti őt, és formálja gondolatait, akaratát, beszédét és cselekedeteit.

Várakozással teli adventi derű árad felém Simeon felől. Története vágyat ébreszt bennem aziránt, hogy egyházként elsajátítsam és gyakoroljam ezt a nyugalmat a visszavonulás és az aktivizmus közötti feszültségben:

– Ott lenni teremtménytársaink mellett, amikor szükségben vannak, amikor nehézségekkel küzdenek, segíteni egy gyógyító, egészséges közösség kialakításában.
– Gyakorolni az ünneplést és az imádkozást, elengedni önző énünket, vágyainkat, félelmeinket, és újra és újra Isten eligazító Szavára támaszkodni.
– Türelmesen, kitartóan, ugyanakkor kíváncsian figyelni Isten cselekedeteit, amelyek valami újat teremtenek.

Hálásan felismerni és örvendezni Isten Lelkének munkájában az Egyházon belül és kívül.

Adventi várakozással

Dr. Stefan Zürcher püspök

(Fordította: Dr. Barta Katalin)