2019. évi jeligénk
„Az ajtó előtt állok, és zörgetek!”
(Jelenések 3,20)

HOGY A SZOMJÚSÁGOT OLTHASSUK – MENEKÜLTSZOLGÁLAT DEBRECENBEN

Valójában a magyarországi Dorkász Tábor nagyon szép hely lehetne egy nyaralás eltöltésére. Azonban, ami „valójában lehetne”, nem mindig felel meg annak, ami valójában van…

Debrecen Magyarország második legnépesebb városa, az ország keleti részén található. Romániától mindössze 35 kilométerre fekszik, és az ukrán határ is csak 125 kilométeres távolság. A városon kívül, Erdőspusztán található egy körülbelül 5,5 hektáros üdülőterület. A „Dorkász Szolgálat” szervezet 1991-es megalapítása óta ez a terület része a magyar emberek – különösen a szegénységben és a társadalom peremén élők – átfogó szolgálatának. A bungalókban azonban már hosszú hónapok óta senki sem nyaral. A Dorkász központnak ugyanis 2022 februárja óta sokkal egzisztenciálisabb jelentősége van: mintegy 250 Ukrajnából elmenekült ember talált itt menedéket. Kilencven százalékuk roma.

A Magyarországi Metodista Egyház a kezdetektől támogatja a táborban élőket. Például azzal, hogy hetente 60 kg kenyeret szállít – már hónapok óta. Tavaly télen ugyancsak metodista segítséggel – egy új-mexikói amerikai metodista gyülekezettel együttműködve – fűtési rendszerek lettek beszerezve a faházakba, amelyeket a projekt megvalósítása előtt télen soha nem használtak. De azzal is segítenek, hogy a Debreceni Metodista Gyülekezet lelki otthont és közösséget kínál azoknak az embereknek, akik ezt keresik.

 

Mivel a „Dorkász Szolgálat” vezetősége és a metodisták között bizalmi kapcsolat van, az egyház első kézből értesült arról, hogy a tábor felett sötét felhők gyülekeztek: a rendszeres vizsgálatok kimutatták, hogy az ivóvíz szennyezettsége annyira megnőtt, hogy sürgős intézkedéseket kellett hozni a táborban élők biztonságos ivóvízzel való ellátásának biztosítására.

Ezeket az intézkedéseket azonban lehetetlen volt végrehajtani, amíg a menekültek a táborban éltek. Túl nagy lett volna a veszélye annak, hogy valaki ivott volna a mérgező tisztítóoldatból, amelynek 20 órán keresztül kellett a csőrendszerben maradnia.

 

Így szeptember utolsó hetében a 250 menekültet és mintegy 20 segítőt két napra egy Debrecentől két és fél órányi autóútra északra lévő üdülőközpontba kellett vinni. Ott változatos program várta az embereket: játékok, sportolási vagy kreatív foglalkozások, beszélgetőcsoportok, de istentisztelet és egyéb lelki alkalmak is várták őket. Az ételek kiválóak, az időjárás gyönyörű volt, így mind a keretfeltételek, mind a program hozzájárult ahhoz, hogy az emberek megnyíljanak, és a kezdeti aggodalmak átadják helyüket a bizakodó derűnek.

Amikor a második napon a nagy csoport visszatért a táborba, mindenki örömére tiszta ivóvíz csörgedezett a csapokból. A buszos szállítás, az étkezés, az éjszakai szállás és a csőhálózat tisztításának költségeit nagyrészt a németországi metodista Weltmission szolgálat állta (több mint 6,4 millió forint értékben).

Nem utolsósorban a metodista egyház értékes elkötelezettségének köszönhető, hogy az emberek szomját továbbra is olthatják. A víz iránti szomjúságot. De ez a szomj a biztonság, a közösség, a remény és a jövő iránti szomjúság is.

 

Forrás: Urs Schweizer, Zürich (Svájc) és Kiss Lukács Ábel, a „Dorkász Szolgálat” igazgatója

 

Önnek mi a véleménye?

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

x

Check Also

ZÖLD ÚT A REGIONALIZÁCIÓS EGYHÁZSZERVEZETNEK – GENERÁLKONFERENCIA 3. NAP

A Generálkonferencia 3. napi (április 25.) plenáris ülése két történelmi pillanatot hozott: elfogadtak egy alkotmánymódosítást, ...