PÜSPÖKI NAPLÓ – NAGYLELKŰEN VETNI

Stefan Zürcher püspök – Ezekben a napokban Márk evangéliumának 4. fejezetét olvasom. Jézus a földművesről mesél, aki vet – és aki nagyon különböző talajon teszi ezt. Sziklás talajon, gyomos talajon, taposás által megkeményedett talajon és mély szántóföldön. Úgy tűnik, hogy a földműves egyáltalán nem gondol a következményekre. Semmi sem akadályozza meg abban, hogy bőkezűen és teli kézzel vessen. Hagyja, hogy a szemek oda hulljanak, ahová hullanak. Nem fog minden rosszul menni. Még ha néhány helyen nem is jön semmi, a végén bőséges lesz a termés. Mindenképpen megéri majd!

Maga Jézus a vetést Isten igéjének hirdetéséhez hasonlítja. És azt, ami történik, úgy írja le, mint a világ legnormálisabb dolgát: Egyesek befogadják, mások nem. – Hát nem nagyszerű ígéret és bátorítás ez? Az örömhír hordozása mindenképpen megéri. Nem kell állandóan megkérdőjeleznünk magunkat. Inkább nagylelkűen kell vetnünk, ahogyan csak tudunk. Az, hogy valami feljön, és gyümölcs terem, úgysem a mi kezünkben van – vagy csak nagyon korlátozottan.

Az eredmény csak annyiban van a kezünkben, amennyiben mi magunk is újra és újra meghallgatjuk az örömhírt, magunkba fogadjuk, helyet adunk Istennek és az ő uralmának a szívünkben. Erre hív minket Jézus is, amikor néhány verssel később azt mondja: „Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak.” (4,24) Azzal a mértékkel, amivel Isten igéjét befogadjuk, és helyet adunk neki az életünkben, ő is ki fogja mérni nekünk a gyümölcsöt és a sikert, és hozzá fog adni. Ilyen túláradó szívvel nem tudunk-e vidáman és nagylelkűen vetni, egyszerűen csak vetni?

Mindannyiunknak, akik újra és újra azon fáradozunk, hogy az evangéliumot továbbadjuk, hogy az emberek megnyíljanak előtte, kívánom nektek, hogy nagylelkűen és örömmel, Istentől gazdagon megajándékozva vetni tudjatok.