2019. évi jeligénk
„Az ajtó előtt állok, és zörgetek!”
(Jelenések 3,20)

VENDÉGKÉNT A SVÁJCI ÉVI KONFERENCIÁN

2023. június 14-18-ig tartották a svájci, francia és észak-afrikai metodisták az évi konferenciájukat a festői szépségű svájci Lenk im Simmentalban 250 résztvevővel. Feleségemmel, Erikával együtt a magyar metodistákat képviselve, meghívott vendégekként lehettünk jelen.

A témáknak keretet adó mottó ez volt: „Terek fölfedezése, megnyitása, alakítása.” A tengerszint felett 1000 méteres magasságban épült falut körülvevő 3000 méternél is magasabb alpesi hegyvonulat, a jellegzetes régi és modern faházak, parasztházak, a tehenek bőgése, kolompolása, a szénát szorgalmasan gyűjtő parasztok világa külső térként nagy hatással volt mindannyiunkra, sok vonzó, felfedezésre váró teret kínált. Szombat délután 2200 méter magasan egy kirándulócsoporttal felülről gyönyörködhettünk a faluban. Önkéntelenül is elkezdtük énekelni a közismert dicséretet: „Nagy Istenem, ha nézem a világot…” , testvéreink pedig bekapcsolódtak franciául és németül a fenséges látvány által kiváltott örömteli dicsőítésbe.  

A konferencián sok szó esett a terek fölfedezésének, alakításának  lelki vonatkozásairól is. Egy svájci testvér reggeli áhítatában beszélt a szív belső szobájáról, mint legfontosabb térről, ahol bármilyen körülmények között  Jézus Krisztussal találkozhatunk, általa formálódhatunk. Ez a találkozás értékesebbé teszi a kapcsolatainkat, mert ezután már merünk őszintébbek, átlátszóbbak lenni. A tőle kapható békesség és szeretet nélkül nincs olyan tér és találkozás, ami maradéktalanul boldoggá tehetne minket.

Egy algériai lelkész (széles mosollyal az arcán) elmondta, hogy számukra nagyon szűkül az élettér, egyfajta politikai diszkrimináció, üldözés kezdődött náluk. Öten közülük nem is kaptak beutazási vízumot, hogy részt vehessenek a konferencián. Szinte minden protestáns templomot, imaházat bezárnak, a metodistákét is, mindent ellenőriznek náluk. Egy esküvő megtartása is szigorú engedélyekhez van kötve. A metodista gyülekezetek élete többnyire házi közösségekben zajlik. De a legtöbbször  elhangzó szó ez közöttük: „lebesz!” Ez valami olyasmit jelent magyarul, hogy „nem rossz” vagy: „ne történjen semmi rossz veled!”  Így vallják meg hitüket abban, hogy végső soron minden Isten kezében van, minden a javukra lehet, mindenből jót hozhat ki az Úr. Ezzel biztatják egymást és magukat.

Egy francia lelkész a külső terekkel való kapcsolatunkról szólt, és arról beszélt áhítatában, hogy a körülöttünk lévők számára Jézus szerint mi vagyunk a só, ami legalább három dolgot jelent: Isten ízét visszük, azaz a békességéről, kegyelméről szóló bizonyságtételt, Isten Krisztusban felajánlott szövetségét képviseljük (utalt arra, hogy a só jelen volt az ókori szövetségkötéseknél), és megakadályozzuk a rothadást, romlást a környezetünkben. Ez utóbbi jelentés a francia metodisták számára különösen fontos, mert szexuáletikai kérdésekben többségükben konzervatívok.

Megrendítő volt, hogy amikor Dr. Patrick Streiff püspöktől búcsúzott a konferencia 18 évi szolgálata végén, és különböző ajándékokat adtak át neki, ő kiemelte, hogy mennyire hálás a feleségének, és mindenki előtt nagy szeretettel megölelte. Megköszönte Istennek, hogy Szentlelke által építette és egyben tartotta a sok különböző lelkiséget képviselő konferenciai szövetséget, megköszönte a konferenciának, hogy imádsággal támogatták, végül bocsánatot kért, ha valakit valamivel megbántott volna. Örültünk, hogy a köszöntések közben két magyar ének is elhangzott felvételről: a miskolci kórus előadásában a „Fogjad kezem” c. dicséret, az alsózsolcaiaktól pedig a „Boldogságom te vagy” c. ének.

Szombaton este négy csoportnak mutathattuk be a magyar cigánymissziós gyülekezeteket képekkel és bizonyságtételekkel.  Egyik csoportban Patrick püspök is részt vett a feleségével, és hozzászólásában kiemelte, hogy a magyaroknak a romák iránti szeretetét sokszor megfigyelhette, ennek egyik bizonysága, hogy a miskolci körzetben jóval előbb lett új templomuk a romáknak, mint a magyaroknak.

Talán a konferencia leghangsúlyosabb, leghosszabb jelentése az igazgatótanácsé volt, akik részletekbe menően elemezték a társadalmi megatrendeket, kulturális változásokat, és azokat a kapcsolódási pontokat, ahol az egyház be tud lépni a trendek és változások által mozgatott emberek életterébe ajánlataival. Inspiráló, hogy mennyire komolyan veszik a környezetük gondolkodásmódját a missziós stratégia kialakítása közben.

A konferencia záró istentiszteletén új püspökünk, Dr. Stefan Zürcher prédikált, Isten új teremtésének dicsőségéről beszélt Ézsaiás 65. része és a Jelenések könyve 21. része alapján, és arról, ahogyan ez már most megjelenik az egyházban. Isten minden rosszat eltöröl, szinte elképzelhetetlenül gyönyörű, békés, örökkévaló életteret készített a Jézus Krisztusban bízóknak ezzel a biztatással: Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz.”

Hálásak vagyunk, hogy részt vehettünk ezen a konferencián, hogy több nemzet képviselőivel együtt dicsőíthettük az Urat a Simme folyó völgyében elterülő szépséges faluban, Lenkben!

Kurdi Zoltán és Erika

Önnek mi a véleménye?

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

x

Check Also

AJÁNDÉKAINK SZERINT SZOLGÁLUNK – METODISTA INTÉZMÉNYVEZETŐI TALÁLKOZÓ

„Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy ...