BÚCSÚZUNK KOVÁCS ÉVA TANÁRNŐTŐL

2023. május 5-én búcsúzunk Kovács Gyuláné Éva tanárnőtől, a Schola Európa Metodista Technikum és Gimnázium (Budapest, VII. kerület) oktatójától. Évi néni a Scholának volt biológia, kémia és anatómia tanára, és a Felsőerdősori Metodista Gyülekezet női körének is tagja volt, ahol ugyancsak vidám, örömteli személyiségével, és építő hozzászólásaival volt jelen. Nagyon jó pedagógusként dolgozott, hosszú évek óta meghatározó tagja volt a tantestületnek. A gyerekekért élt és hitéről is sokszor bizonyságot tett a diákoknak.

Imádkozunk a gyászoló családért. A temetési szertartás május 5-én pénteken a Pesterzsébeti Temetőben 10:30-kor kezdődik metodista szertartás szerint. A temetést Sztupkai Kristóf iskolalelkész vezeti.

2019-ben, az iskolaújság számára készített interjúval emlékezünk rá.

Interjú Kovács Éva tanárnővel

– „Az lenne az első kérdésem, hogy mi szeretett volna lenni gyerekkorában?”
– ’’Tanár, egyértelműen. Általános iskolában 7-8. osztály körül már korrepetáltam, és ez folytatódott a gimnázium ideje alatt is, ebből kerestem meg a zsebpénzemet. Alaphelyzetből matek tanár szerettem volna lenni.’’

– ’’Hogyan és mikor döntötte el, hogy ápolónőből tanárnő lesz?’’
– ’’Nagyon jól érettségiztem és elmentem a matek-fizika szakos egyetemi felvételi írásbeli részére, de közben nagyon szerelmes lettem. A barátomnak 8 általános végzettsége volt, segédmunkásként dolgozott, a szüleim, nagyszüleim ki voltak akadva, hogy egy egyetemista lány, hogy fog járni egy ilyen egyszerű emberrel, nagyon lenézték. Feldühödtem és nem mentem el a felvételi szóbeli részére. Helyette kerestem egy iskolát, ahol minél gyorsabban tanulhatok, és magam ura lehetek, így lettem ápolónő. Fél év után viszont annyira tanítani akartam, hogy az iskolában állandó éjszakás lettem és a tanuló nővérek oktatója lettem. Szóval visszatértem az iskolába és munka mellett végeztem el a tanárképzőt. Közben nagyon fiatalon férjhez mentem, a párom miattam kezdett el tanulni a technikumban.
Júniusban államvizsgáztam és még abban a hónapban megesküdtünk.’’

– ’’Mi volt a legizgalmasabb és a legmegrázóbb tapasztalata nővérként?”
– ’’Beteg koraszülöttekkel, újszülöttekkel dolgoztam. A legrosszabb az volt, amikor 3 haláleset történt egy műszakomban. A legjobb az volt, amikor egy koraszülöttem 8 hónapos kezelés után egészégesen térhetett haza, velük 6 évig tartottam a kapcsolatot.’’

– ’’Hogyan tud még mindig lelkes lenni, mint tanár? Honnan nyeri motivációját? Miért és mennyire szeret tanítani?
– ’’Úgy érzem, hogy a tanár egyik feladata, hogy adjon, adjon önmagából, adjon szakmájából és adjon az élettapasztalatából. MOSOLYOGNI MEGTANULTAM MÁR A CSECSEMŐK KÖZÖTT, MERT AKKOR VISSZAMOSOLYOGTAK. Valahol nekem az, hogy taníthatok az jót jelent és örömömet lelem benne. Szeretem a diákokat, és úgy érzem, ha megérzi egy gyerek, hogy szeretik és nem lenézik, hanem partnerként tekintenek rá, akkor segítem a fejlődését. 1972 óta tanítok.

– ’’Van-e olyan osztály, amelyikre különösen szívesen emlékszik, és ha igen miért?’’
– ’’Nagyon sok fajta szakon tanítottam és nagyon sokszor voltam osztályfőnök. Egy nappali és két munka melletti osztályom volt, minden osztály valahol egy kihívás. Nagyon jó osztályról vagy különös emlékem nincs. Viszont vannak igazán kedves emberek, akikkel mai napig tartom a kapcsolatot. Ahogy egy több gyermekes anyának nem lehet valamelyik gyereke kedvesebb, mint a többi, ugyanígy az ember nem szokott osztályokat sem kiemelni, Inkább arra emlékszem, hogy milyen jó volt őket tanítani.’’

– ’’Mi a hobbija, mit csinál szívesen szabadidejében’’?
– ’’Imádok gyűjtögetni, növényeket, köveket, kövületeket és érméket. Kertészkedni szoktam és nagyon szeretem a Farmerama játékot.”

Kengyel Borbála
2019.12.14.