2019. évi jeligénk
„Az ajtó előtt állok, és zörgetek!”
(Jelenések 3,20)

EGYÜTT – HITBEN EGYESÜLVE – BESZÁMOLÓ AZ EURÓPAI LAIKUS KONFERENCIÁRÓL

Pásztor István és felesége Klára a Nyíregyházi Gyülekezetből képviselte hazánkat a 16. Európai Metodista Laikus Konferencián, amely 2022. június 11-15. között volt Velletriben, Olaszországban. Az alábbiakban Pásztor István személyes beszámolóját olvashatjuk el a metodista.hu oldalon:

Feleségemmel együtt nagy várakozással és egy bemutatkozó power pointos anyaggal készültünk egyházunk képviseletében a szemináriumra, amelynek jelmondata: TOGETHER – UNITED IN FAITH
A szervező német és svájci testvérek már a kiírásban mint egy helyzetjelentésben, beharangozták az összetartás, az együtt maradás fontosságát. Hadd idézzek a program kiírásából néhány gondolatot:


“Nagy konfliktusok között élünk. A vádak megnehezítik az együttélést. Az emberek ítélkeznek egymás felett. Sokkal könnyebb megnevezni, hogy mi választ el minket egymástól, mint ami összeköt. Ezért választottuk már ezt a témát a 2020-as konferenciánknak: EGYÜTT – HITBEN EGYESÜLVE.


Mi teremti meg a kohéziót?
Mi erősít minket?
Milyen szerepe van ebben a hitünknek?

Várjuk ezt az őszinte eszmecserét hitünkről, félelmeinkről és haragunkról, sokszínűségeinkről és kommunikációinkról. Szeretnénk meghallgatni egymást, valamint imádkozni, játszani és tanulni egymástól a közösségben. Szeretnénk gondolatainkat, elképzeléseinket és tapasztalatainkat kicserélni és Isten útját keresni magunkban és egyházközösségeinkben.”

Úgy gondolom, hogy a csodás helyszín, az alkalmak, a 12 nemzet képviselete lehetővé tette a fentiek megélését. Egy szeretetteljes párbeszéd kialakítása volt a cél, ami meg is valósult. De markánsan kirajzolódott, hogy az egyházak legaktuálisabb témája a migráns ügy és a homoxeszualitás. Ez utóbbiról csak félve és érintőlegesen volt szó. A kiscsoportos beszélgetésekben is érződött, hogy a bűnről, ítéletről és a Szentlélek vezetéséről kevés szó esik.

Már a Római levélből hozott idézet is célzott volt, miszerint: “Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.”(15,7) Ám az ehhez kapcsolódó kommunikáció mást is sejtetett: “Elfogadni a különbözőségeinket” – “Másnak lenni azt jelenti: hogy egyedi vagy, van mit nyújtanod a világnak. Ne engedd, hogy bárki azt mondja neked, másnak lenni rossz.”

Két négyszemközti beszélgetésem is arra a következtetésre vezetett, hogy a szervezők szerették volna kipuhatolni, hogyan állnak az egyes országok a “széleskörű elfogadással”? Érthetetlenül kérdeztem, miért van szüksége egy homoxeszuális párnak arra, hogy a házasságuk Isten előtt legyen szentesítve, és megáldva? A válasz: “mint ahogy nekünk is szükségünk van rá.”

A Rómában tett kirándulánsunk kapcsán meglátogattuk mindkét metodista gyülekezetet, amelyeket amerikaiak alapítottak. A széleskörű misszióról szóló bőséges tájékoztatók közepette, sajnos majd kiszúrta a szemünket a szószék mögötti falon elhelyezett sziárvány színű zászló PACE /BÉKE/ felirattal. Öröm és hála van a szívünkben azért, hogy a mi egyházunkban egységes látás van a bűn tekintetében. Talán a mi egyházunk volt létszámát tekintve a legkisebb a jelenlévő országok között, de mégis egyenrangúnak éreztük magunkat bárki mással.

Szilárd ugyanis az alapunk és tiszta a látásunk. A kiscsoportos beszélgetések során, azzal tudtunk érvelni, hogy csak egy igazság van, és valakik téves úton járnak. De bízunk benne, hogy Jézus Krisztus által mindenki rátalál a helyes útra, mert a mi Urunk megígérte, hogy a Szentlélek “elvezet majd minket minden igazságra.”


Nekünk az volt az érzésünk, hogy jónéhányan látják ezt, de félnek állást foglalni. Viszont tapintható volt a bizonytalanság, hogy mi lesz, ha Bulgáriát a többi kelet európai egyház is követi. Meg lehet majd magyarázni a történéseket? Bizonyára! Van értelme? Nincs. Felemelő érzés volt a biblia tiszta igazságára és Isten félreérthetetlen akaratára mutatni, hogy a mi Teremtőnk tökéletes, sohasem téved. Mi viszont annál inkább. Az imaközösségekben anyanyelvünkön azért a hiányzó világosságért imádkoztunk, amire
mindnyájunknak szükségünk van.

Sajnos nagy a baj, de vigasztalódtunk, mert az imáink után áment mondtak. Testvérek! Imádkozzunk a beteg testrészekért és azért, hogy legyen meg mindenben Isten akarata! Ámen.

Pásztor István

Önnek mi a véleménye?

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

x

Check Also

UTOLSÓ JEGYEK A STADIONBA!

Utolsó jegyek kaphatók! – A nemzet stadionjában július 23-án megvalósuló ima- és dicsőítő napra egyéni ...