Magyarországi Metodista Egyház
Nagycsütörtök van ma, az a nap, amikor Jézus a tanítványokkal pászka ünnepén megtartotta az ünnepi vacsorát. Az utolsó vacsora egy széder-est keretében zajlott. Az eseményei követik a zsidók által ma is megtartott Széder (jelentése: Rend) menetét.
Jézus az akkori peszáhon a világtörténelem legnagyobb eseménye előtt állt, a megváltás előtt. Ez az ünnep lezárta a korábbi peszáhok sorát, és új korszakot indított el. A vacsora jelentősége ezért nem mérhető össze bármelyik korábbi peszáh ünnepével. Mégis azt látjuk, ha megvizsgáljuk a vacsora lefolyását, hogy Jézus tökéletesen eleget tett a zsidó peszáh előírásainak és a hagyománynak. Nem lépett ki az Isten által megszabott rendből. Ezt megtartva adta az Úrvacsorát, és ezt a rendet tiszteletben tartva tölti meg új tartalommal az Örökkévaló peszáhját. Jézusnak nagyon fontos volt ez a peszáh, hiszen így vezeti fel: „Nagy volt bennem a vágy arra, hogy mielőtt szenvednék, ezt a pászkát elköltsem veletek.”
A utolsó vacsora az a vacsora volt, amit Jézus Krisztus tanítványaival fogyasztott el, mielőtt elárulták és elfogták. Az utolsó vacsorát az ún. szinoptikus, azaz „együttlátó”, evangéliumok rögzítették (Máté 26:17–30; Márk 14:12–26; Lukács 22:7–30). Nem csak Jézus utolsó vacsorája volt ez, hanem egyben egy pászka-vacsora is. Az utolsó vacsora egyik legfontosabb momentuma az volt, mikor Jézus Krisztus nyilvánosan jelentette, hogy mit fog tenni az egész emberiségért, azaz hogy önszántából leteszi életét, és vérével fizet minden valaha létezett ember megváltásáért (Lukács 22,19).
Az Úr Jézus utolsó vacsorán — a kovásztalan kenyérről és a pohárról — elhangzott szavai pontosan azt visszhangozzák, amit az 5000 (család) jóllakatásánál mondott: „Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha… Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért… Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital” (János 6,35. 51. 54–55). A megváltás kizárólag Jézus Krisztuson keresztül vált elérhetővé, mégpedig fizikai testének keresztáldozata által.
