SABBAT – A REMÉNY

„A szombati nyugalom tehát még ezután vár Isten népére. Aki ugyanis bement Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól. Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében. Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.” (Zsidók 4,9–12)

ELMÉLKEDÉS
„Alig várom, hogy végre nyugdíjba menjek” – mondogatta gyakran a fiatalabb szobatársam félig tréfásan, félig komolyan, amikor munkába indult, annak ellenére, hogy még jó néhány évtized volt hátra kívánsága valóra válásáig… „Éljen a nyugdíj!” – néha ez határozza meg a hozzáállásunkat, amikor arra a „nyugalomra” gondolunk, amelyre ígéretet kaptunk, amikor életünket Istennek.

Úgy gondoljuk, hogy az ígéret földje a halál után vár ránk. Ez nagyon távolinak tűnhet, ha e földi életre úgy tekintünk, mint kimerítő útra a sivatagban. A Zsidókhoz írt levél írója azonban arra biztat, hogy igyekezzünk már most belépni Isten nyugalmába (vö. Zsidók 4,11). Isten népére ugyan még vár a nyugalom (vö. Zsidók 4,9), „ez azt jelenti, hogy van egy lelki pihenés, amelyre Isten hív minket” (Kálvin).

Vagyis van valami a „sabbati pihenésből”, ami már rendelkezésünkre áll, mint előnézete annak, ami majd a valóság lesz, folytatódni fog és hatványozottan nőni a megígért örökkévalóságban. A Zsidók 4-ben a „nyugalom” egy megígért helyre utal a jövőben, egy biztonságos és dicsőséges földre Isten népe számára, ugyanakkor egy jelenlegi állapotra is, amely kapcsolódik ahhoz a pihenéshez, amelyet Isten teremtett, miután befejezte a teremtést és megünnepelte elvégzett munkáját.

Összefoglalva: ez egyszerre a tejjel és mézzel folyó ígéret földje, és az Isten jelenlétében való közös ujjongás pillanata. Egy napon elérünk utunk végére, ahogy Isten népe is elérte Kánaán földjét. Mégis mától kezdve és különösen ma arra kapunk meghívást, hogy ízelítőt kapjunk ebből a pihenésből, és Isten felé forduljunk, hogy csodáljuk az ő dicsőségét, emlékezzünk az ő munkájára, és bízzunk benne.

Ez utóbbi azért döntő fontosságú, mert a Zsidókho írt levél írója figyelmezteti az olvasót: ahogyan az izraeliták Kádés-Barneánál elszalasztották a lehetőségét, hogy beléphessenek az ígéret földjére, mi is lemaradhatunk a lehetőségről, ha megkeményítjük a szívünket.

Ha bízunk Istenben, és elhatározzuk, hogy nap mint nap e bizalom fényében cselekszünk, a „szombati nyugalom” a mai naptól kezdve elkísér minket, amíg be nem lépünk annak igazi formájába Isten
örök jelenlétében. Ne legyünk tudatlanok az istentiszteletünkben, hanem imádjuk Istent Lélekben és igazságban. Olvassuk a Bibliát, és hallgassuk Isten hangját! Olvassuk a Bibliát és szemléljük Jézust! Olvassuk a Bibliát, és fogadjuk el a Szentlélek erejét!

KÉRDÉSEK A REFLEXIÓHOZ
• Mit jelent számomra a „lelki pihenés”?
• Hogyan táplálja reményemet a sabbatom?
• Vannak-e életemnek olyan területei, amelyek arra vezettek, hogy szívem megkeményedjen?

IMATÉMÁK
• Imádkozzunk, hogy Isten adjon ma nekünk nyugalmat.
• Kérjünk bocsánatot azokért az időkért, amikor hagytuk, hogy szívünk megkeményedjék és elforduljon Istentől.
• Kérjük Isten bocsánatát és ígéretét, hogy biztosítja számunkra az ígéret földjére való bemenetelt, oda, ahol megnyugvást találunk és vele tölthetjük az örökkévalóságot.
• Kérjük, segítsen minket biztatni egymást arra, hogy a hűség jó példái legyünk a következő nemzedék számára.

JAVASOLT IMA
Atyám, annak ellenére, hogy most talán a pusztában vagyok, bízom benned, mert tudom, hogy elvezetsz engem a te nyugalmadba, a te biztonságos és dicsőséges jelenlétedbe. A te jelenlétedben akarok élni, hogy minden nap megkapjam ezt a reményt és a „szombati nyugalmat”. Ámen.

Szerző:
Michael Mutzner, Svájc
Az Evangéliumi Aliansz állandó képviselője
az ENSZ-ben, Genfben