SABBAT – AZ EMLÉKEZÉS

„Tartsd meg a nyugalom napját, és szenteld meg azt, ahogyan megparancsolta neked Istened, az Úr. Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat, de a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak a nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad és semmiféle állatod, se a lakóhelyeden élő jövevény. Hadd pihenjen szolgád és szolgálóleányod hozzád hasonlóan! Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de erős kézzel és kinyújtott karral kihozott onnan téged Istened, az Úr. Ezért parancsolta meg neked Istened, az Úr, hogy tartsd meg a nyugalom napját.” (5Mózes 5,12–15)

ELMÉLKEDÉS
Ez a bibliai rész a negyedik parancsolat kihirdetése. Az Úr arra utasít minket, hogy tartsuk meg a sabbatot, a hatnapi munka utáni nyugalomnapot – a feltöltődés, felfrissülés napját. A pihenés középpontjában az emlékezésre való felhívás áll: „Emlékezz arra…” (5Mózes 5,15). A sabbat és az emlékezés szorosan összefügg, de hogyan és miért?

Gondoljunk csak bele, hogy a mindenkire vonatkozó heti pihenőnap rendszerének egyetlen ősi civilizációban sem volt párhuzama! A görögök tétlennek tartották a zsidókat, amiért minden héten egy szabadnapot követeltek. Milyen rendkívüli ajándéka Istennek a sabbat!

„Emlékezz” két valóságra: először is arra, hogy rabszolga voltál Egyiptomban. Másodszor arra, hogy az Úr, a te Istened kihozott Egyiptomból. Másként fogalmazva: először is arra, hogy meg voltál fosztva a szabadságodtól, másodszor arra, hogy az Úr megszabadított. A sabbat arra emlékeztet: Istennek köszönhetjük, hogyan a rabszolgaságból felszabadítva élhetünk! A negyedik parancsolat a szabadság témájával foglalkozik, nevezetesen a saját munkánk rabszolgaságából való szabadulással!

Szabadság! Minden évben visszaemlékezem 1945. május 8-ra. Apámat a nácik munkaszolgálatra vitték, éjjel-nappal dolgoznia kellett. Amikor titokban a BBC-t hallgatta, és hallott az amerikai csapatok előrenyomulásáról, elmenekült, és szülővárosába, Luxemburgba épp május 8-án, a fegyverszünet napján érkezett. A náci rabszolgaságból a szabadságba jutott, hihetetlenül hálás volt a felszabadítókért.

A szabadság minden tapasztalata identitásunk részévé lesz, és tanúságtétellé válik. Mielőtt Jézus kinyilatkoztatta magát nekem, minden napom félelemben telt. Amikor a Szentlélek eljött, hogy a szívemben éljen, lényem mélységébe árasztotta Krisztus békéjét. Ez a fajta béke megmarad! Ez a legmélyebb félelemtől való szabadulás; ez az identitásom Krisztusban, ez a bizonyságom, amelyre emlékezek, és amit másoknak is hirdetek!

Emlékezz, de ne csak magad miatt! A sabbat vonatkozik a szolgákra, a rabszolgákra, még az idegenekre is! Mindegyiküknek jár a nyugalom (vö. 5Mózes 5,14)! Mindig emlékezz azokra, akik rabszolgaságban szenvednek, és még nem jött el a felszabadulásuk!

KÉRDÉSEK A REFLEXIÓHOZ
• Isten, a mi Atyánk elsősorban nem munkásokat keres, hanem a fiait és leányait! Mit gondolsz erről a kijelentésről? Hogyan segít a sabbat erre emlékezni?
• Milyen bizonyságtételeid vannak a szabadulásról/felszabadulásról, amelyekre szívesen emlékszel, amelyekről szívesen beszélsz másoknak?
• Ahhoz, hogy szabadok legyünk, emlékeznünk kell! Igaz ez? Hogyan lehet megtenni?
• Napjainkban kik az „egyiptomi rabszolgák”? Kik azok, akiket nem akarsz elfelejteni? Kik azok, akikbe be akarod fektetni az életedet?

IMATÉMÁK
• Imádkozzunk, hogy Isten, a mi Atyánk, Jézus Krisztus által most is szabadítson meg minket a félelemtől és az életünkben jelen lévő gonosz rabszolgaságából!
• Imádkozzunk, hogy megtanuljunk Isten, a mi Atyánk gyermekeiként élni; felszabadultan arra, hogy a Szentlélek erejében és Isten Igéjével összhangban éljünk!
• Imádkozzunk, hogy a hála és ezáltal az öröm növekedjen a szívünkben, a családunkban és a gyülekezetünkben!
• Imádkozzunk a modern kori rabszolgák felszabadításáért (gyermekkatonák, ember- és gyermekkereskedelem áldozatai stb.)!
• Imádkozzunk azokért, akik bárhol a világon a hitük miatt vannak börtönben, imádkozzunk, hogy Isten tartsa meg őket, és könyörögjünk szabadon bocsátásukért!

JAVASOLT IMA
Köszönöm, Atyám, hogy nem – Nem! – a szolgaság lelkét adtad nekem, mely megkötözne és visszavezetne a félelemmel teli életbe. Te a fiúság lelkét adtad nekem, így gyermeked lehetek. Ezért mondom hangosan és érthetően: „Abba! Apám!” Ez valóság, mert a te Lelked tanúskodik arról, hogy én a te gyermeked vagyok. Jézusom, én vagyok életed és szíved örököse. Bármiből is szabadítottál meg engem, küldj el engem, hogy megszabadítsak másokat, és visszahozzam Atyánkhoz szeretteidet! Örömmel fogadom, ha veled kell szenvednem, mert így dicsőséged feltárul most és mindörökre. Ámen. (vö. Róma 8,14–17)

Szerző:
Paul Hemes, Svájc
tanár a St. Légier-i HET teológiai főiskolán