SABBAT – ISTEN GONDVISELÉSE

„Emlékezz meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta az Úr a nyugalom napját, és megszentelte azt.” (2Mózes 20,8–11)

ELMÉLKEDÉS
2020 első negyedéve óta az emberek világszerte emlékeznek a világjárvány okozta nehéz helyzetekre. Az ilyen időszakok arra emlékeztetnek minket, keresztyéneket, amikor Isten népe a pusztában volt, és amikor éhségükben visszakívánkoztak az egyiptomi rabszolgaságba: „Bárcsak meghaltunk volna az Úr kezétől Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ehettünk kenyeret!” (2Mózes 16,3). Isten a teremtés utolsó cselekedeteként megteremtette a nyugalomnapot, kegyelmének és gondviselésének jelképét népe számára.

A 2Mózes 20,8-ban Isten arra emlékeztet minket, hogy tartsuk meg a sabbatot, a mindenkire vonatkozó nyugalomnapot, egy olyan napot, amely felszámolja az élet minden területén tapasztalható egyenlőtlenséget, különösen azok számára, akik a társadalom alacsonyabb osztályaiba tartoznak. Isten kifejezi irántunk való szeretetét, és minden teremtményével egyenlően bánik. Mindannyian élvezhetjük az Isten szerinti pihenést a sabbaton.

A pusztában Isten egy újfajta étellel táplálta népét, melynek a neve szó szerint az volt: „Mi ez?” Héberül ugyanis ez a kérdés így hangzik: „Man hu?” Ez a kérdőjeles étel elégítette ki igényeiket. Ezzel az eledellel készítette elő Isten a sabbatot, ezzel biztosította népe számára az ellátmányt, és tette lehetővé, hogy végleg megszabaduljanak egyiptomi múltjuktól.

A 2Mózes 16,4 után az emberek minden nap akkora fejadagot kaptak a mannából, amely elegendő ellátmány volt a napra. A lényeg az volt, hogy a nép engedelmeskedjen az utasításoknak, és fegyelmezetten haladjon előre. Mi (a pusztában vándorló nép és mi, mai keresztyének) naponta megkapjuk Isten Igéje által ezt a két fontos tulajdonságot: engedelmességet és fegyelmet. E kettő biztosít minket Isten kegyelmének bizonyosságáról életünkben.

KÉRDÉSEK A REFLEXIÓHOZ
• Van-e teli „húsos fazekunk”, ami helyett felülről való, új ételt kellene fogyasztanunk?
• Hogyan gondoskodott Isten olyan „új ételről” számodra, amilyet korábban nem ismertél?
• A mindennapi Istentől való függésnek valósággá kellene lennie számunkra, keresztények számára, de az engedelmesség és a fegyelem nem mindig része életmódunknak. Talán újra fel kellene fedeznünk ezeket? Hogyan?

IMATÉMÁK
• Imádkozzunk az üldözött keresztyénekért szerte a világon! Adjon nekik az Úr mannát, adja mindennapi gondviselését!
• Imádkozzunk a migrációs hátterű keresztyének hitéért, különösen azokért a fiatalokért, akik hitpróbákon mennek keresztül!
• Imádkozzunk, hogy Isten újra állítson „Mózeseket” (vezetőket) keresztyén közösségeink élére!

JAVASOLT IMA
Urunk, te gondoskodtál népedről a pusztában. Tápláltad, védted és bátorítottad őket. Köszönöm a kegyelmet, melyet azoknak kínáltál, akiket megszabadítottál az egyiptomi rabszolgaságból. Köszönjük neked azt is, hogy minket is megszabadítottál a bűn rabságából és befoglaltál országodba. Táplálsz minket Igéddel, óvsz és bátorítasz minket minden nap. Nem kívánkozunk többé vissza múltunk „Egyiptomába”, hanem feléd fordulunk, Jézus. Segíts megpihennünk a te jelenlétedben, ahol erőt és bátorságot adsz ahhoz, hogy akaratodat teljesíthessük. Ámen.

Szerző:
Joseph Kabongo, Svájc
Az Afrikai Gyülekezetek Svájcban korábbi elnöke