Magyarországi Metodista Egyház
2022 első napjaiban, illetve az új esztendő első vasárnapján minden metodista gyülekezetben szövetségmegújító istentiszteleteket tartanak, amely az egyház több száz éves tradíciója. „Nem vagyok többé a magamé, hanem a tiéd! Állíts oda, ahová akarsz!” – fogalmazzák meg az év kezdetén az Istennel kötött szövetségi kötelék megújításaként a gyülekezetek tagjai.
A metodista egyház sajátos gyakorlatát Csernák István ny. szuperintendens így mutatta be: „Különleges liturgia a metodista egyház életében a szövetségmegújító istentisztelet. A liturgia szövege és felépítése visszanyúlik az első metodista mozgalom idejére, a 18. századra. John Wesley a mozgalom vezetője ennek alapján kérte, hogy a gyülekezetek tagjai minden évben újítsák meg szövetségüket Istennel.
Ezt az istentiszteletet általában újév napján vagy az év első vasárnapján tartották, de kapcsolódhatott más eseményhez is. A liturgia nagy része a Wesley által 1750-ben használt szöveget tartalmazza. Mivel a Magyarországi Metodista Egyház számára is fontos üzenetet hordoz, a gyülekezeti szövetségmegújító istentiszteletek mellett országos ünnepeinken is gyakran előkerül.
A szövetségmegújító istentisztelet fontos részei: könyörgés tiszta szívért, tanítás (Jn 15,18 szerint), imádat, hálaadás, bűnvallás és a szövetség megújítása. Az istentisztelet középpontjában a szövetségmegújító imádság áll. A szövetség megújításánál a szertartást vezető lelkész meghívja a gyülekezetet arra, hogy szabad elhatározással szánjuk oda magunkat Istenünknek, a szövetség Urának, és vegyük magunkra a Krisztus igáját!
A gyülekezet válasza: Nem vagyok többé a magamé, hanem a tiéd. Állíts oda, ahová akarsz! Rendelj amellé, aki mellé akarsz! Hadd dolgozzak, hadd tűrjek akaratod szerint! Használj vagy állíts félre céljaid szerint! Szabad elhatározásomból és teljes szívemből mindent jótetszésedre és kezedre bízok A lelkész különös felelőssége, hogy a szövetségmegújítás komolyságát szem előtt tartva tanítás és imádság által felkészítse a gyülekezetet erre az istentiszteletre, utána pedig segítséget nyújtson a tagoknak fogadalmuk hűséges megtartásában.
Napjainkban egyre több helyen ismerik fel, hogy fontos a gyülekezet tagjainak aktív bevonása az istentisztelet vezetésébe. Így a korábbi szokás helyett tudniillik hogy az istentisztelet egyetlen liturgusa a lelkész az igeolvasás, az imádság, a bizonyságtétel, a hirdetések átadása, esetenként a liturgia vezetése is egy vagy több gyülekezeti tag feladatává válik.”
Csernák István írása az Evangélikus Élet 2004/38. számában jelent meg, „A metodista istentisztelet tradicionális és mai jellegzetességei (II.)” címmel.
