Magyarországi Metodista Egyház
Negyvenhét lelkipásztort szenteltek fel a Tiszántúli Református Egyházkerület Közgyűlésén október 30-án szombaton a Debreceni Nagytemplomban. Egy apró búzaszem segítéségével mutatott rá a magvetés szolgálatának lényegére Püski Lajos főjegyző igehirdetésében. Kifejtette, hogy az emberi szív sokszor még a keményre taposott útfélnél is keményebb és nehezen akarja fogadni az Istennek hívó szavát, de hogyha az apró mag a földbe kerül, akkor képes kicsírázni, mert élet van benne. Mint mondta, a szolgálathoz belső és külső elhívás is szükséges.
– Aki lelkészi szolgálatot, aki egy kis közösség vezetésére kíván, az jó dolgot kíván. A belső elhívás meg kell, hogy legyen. Bizonyára már többször bizonyságot tettetek arról, hogy titeket hogyan s miképpen szólított meg az Úr, és terelt, irányított, hívott a Hittudományi Egyetem felé, a lelkészi szolgálatra. Fontos tehát a belső elhívás. Erősítsen meg minket az ige: jó munkát kívántatok. Tegyük hozzá, nem könnyűt – szólt a felszentelendő lelkészekhez.
Figyelmeztetett, hogy újra és újra szükséges a külső megerősítés is. – A kívül valóktól is jó bizonysága legyen annak, aki közösségvezetési szolgálatra érez elhívást – tette hozzá.
Szavai szerint a hitben való tapasztalat szükséges a szolgálathoz, hiszen a korai nagy felelősség összeroppanthat és túl sok hibára vihet. Püski Lajos három kifejezésben fejtette ki mindazt, ami a közösség vezetéséhez szükséges.
Eszerint a tanítónak legyen az élete kifogástalan, feddhetetlen józan és tisztességes. A forgolódása legyen példás, a tanításra alkalmas, hűséges, és engedelmességben nevelje gyermekeit. Végül megbecsült legyen a kívülállóktól is, mert a rossz hírnév gyengítheti az üzenetet.
A felszentelt lelkészek kiemelkedő létszámában az elmúlt időszak pandémiás eseményei is szerepet játszanak.
Szöveg és kép: www.haon.hu
