2019. évi jeligénk
„Az ajtó előtt állok, és zörgetek!”
(Jelenések 3,20)

HITVALLÓK A MÚLTBÓL: MOODY, AZ ELSŐ KLASSZIKUS TÖMEGEVANGÉLISTA

1899-ben e napon, december 22-én hunyt el Dwight Lyman Moody (született 1837. február 5-én) amerikai evangélista és kiadó, aki a 19. század második felében a metodista Ira David Sankey-vel énekessel együtt járta az országot és a Brit-szigeteket, nagy tömegeket vonzva, dinamikus igehirdetési stítlusával milliókat szólított meg az evangéliummal.

Más evangélistákhoz képest Moody teljesen egyedi volt. Általános iskolai végzettsége ellenére millióknak prédikált. Sajnos, iskolázottságának hiánya sokszor akadályozta is; egész életén keresztül meggyűlt a baja a helyesírással, nem tudta jól használni az írásjeleket és rossz nyelvtannal beszélt.

62 éves korában, néhány héttel a halála előtt még mindig hatszor prédikált naponta. Habár a Bibliát nagyon szorgalmasan tanulmányozta, nagyon kevés teológiai munkát vagy egyháztörténetet olvasott, kivéve barátja, C. H. Spurgeon írásait. Ami őt izgatta, az a pragmatizmus volt, nem a sok elmélkedés. Másodszor, őt a szolgálatra sosem rendelték ki, nem volt felszentelt lelkész. Ő igazából egy vérbeli üzletember-evangélista volt. Minden evangélista elődje — Whitefield, Wesley, Edwards, és Finney — kirendelt, felszentelt lelkészek voltak, Moody viszont formát bontott. Gyakorlatilag egy laikus prédikátor volt, és ragaszkodott hozzá, hogy „Mr. Moody”-nak szólítsák.

Harmadszor, ő volt az első klasszikus tömegevangélista. George Whitefield előtt a 18. században helyi lelkészek még jórészt csak a saját gyülekezetükben evangelizáltak. Az úgynevezett utazó evangélisták akkoriban még nem léteztek. Asahel Nettleton (1783–1844) és Charles Finney (1792–1875) szolgálata Whitefield lábnyomain haladt, de egyikük sem végzett tömeges evangelizációt úgy, mint Moody.

Moody üzletember lévén, hatékony szervezési készségével közelítette meg nagy gyűléseinek szervezését. Amikor egy városba meghívták, több előfeltétele is volt: megkövetelte, hogy a protestáns vezetők közt egység legyen, valamint legyen egy előre elrendezett pénzügyi háttér az alkalmak finanszírozására, a városban ajtóról ajtóra járva hirdessék az alkalmat, és néha azt is követelményként szabta meg, hogy az alkalom megtartására alkalmas épületet is felállítsanak. Ezek alapján döntötte el, elmegy-e szolgálni a meghívó városokba. Semmit nem bízott a véletlenre.  Negyedszer, míg a legtöbb 19. századi evangélista valamilyen felekezethez tartozott, Moody sosem csatlakozott egyhez sem. Természetesen, nem volt ellenük – inkább felhasználta semlegességét arra, hogy hidakat építsen maga és az övétől eltérő keresztény szervezetek közé. Szolgálata az ökumenizmust propagálta mindazok közt, akik között szolgált.

Moody szolgálata egy újfajta érzelmességet hozott a keresztény munkába. Sokszor várt prédikációi után érzelem alapú reakciót. Üzenete egyszerű volt, őszinte és egyenes. Prédikációit egyszerű buzdítás, egyszerű nyelvezet jellemezte, amelyeket sokszor tarkított személyes anekdotákkal. Ez a stílus teljesen ellentétes volt a régi típusú evangelizáláshoz képest, mely az emberi értelmet favorizálta. Mindezek ellenére, a Szentlélek ezreket vont magához Moodyn keresztül.

Forrás: http://magazin.apcsel29.hu/d-l-moody-es-a-19-szazadi-tomegevangelizaciok/

Önnek mi a véleménye?

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

x

Check Also

A REMÉNY ÉS A BÉKE VISSZHANGJÁVÁ LENNI – FERENC PÁPA BUDAPESTEN

“A mi hangunknak, kedves testvérek, azt a szót kell visszhangoznia, amelyet az ég adott nekünk, ...