TEKERGÉS ISTEN KÖRÜL – BICAJOS LELKIGYAKORLAT A BALATONON

(Horváth Andrea, Szolnok) Milyen vagy Istenem? Jó pásztor? Szikla? Nap? Sas? Menedék? És én milyen vagyok? Ki vagyok?…Igazi lelkigyakorlat! Ki vagyok!!! 67 km után nem érzem a derekam, a lábam, a bicikli ülése összenőtt velem és leégtem. Igazi testgyakorlat! Két metodista család, négy felnőtt és nyolc ifjú nekiindult, hogy a Balatont megkerülje kerékpárral, Isten teremtett világában körözve. Úton voltunk. Nem kerestük Istent, hanem figyeltünk és várakoztunk, mert hittünk abban, hogy velünk van minden nap, velünk tart a zarándokúton. Isten maga az út, a mi utunk is. Közösségben voltunk Istennel és Isten Igéjével: minden nap imákkal és áhítattal indítottuk a napot. Ha technikai baleset, igazi esés, szomorúság vagy betegség történt velünk, akkor az Úr elé vittük azonnal. Teli voltunk hálával és örömmel! Közösségben voltunk egymással. Megvárni, segíteni, megbeszélni, vigasztalni, focizni, sás közül labdát szedni, nevetni, kerekezni, vacsorázni… EGYÜTT! A szeretet történt közöttünk, mert az ’én’ felelősséget vállalt a ’te’-ért. Közösségben voltunk a világgal. Nem hagytuk magunk mögött az életünket, nem vonultunk ki a világból, hanem együtt éltünk meg a csapatunkon is túlmutató találkozásokat: szállásadókkal, tévés stábbal, ismeretlenekkel, boltosokkal, nyaralókkal és egy morgós bácsival is… Közösségben voltunk a gyülekezetünkkel. Gondoltak ránk, imádkoztak értünk és mi is vittük a szívünkben testvéreinket. Közösségben voltunk a természettel. Az idő kerékpározásra alkalmas napocskás csoda volt! A Balaton megnyugtató, hattyús-kacsás, fürdős középpont,…középtó. És végül: közösségben voltunk egy dinnyével! A nyár legfinomabb dinnyéjét felgurítottuk a hegyre és megvendégeltük vele magunkat és a szállásadókat. Itthon eltettük a bicikliket, feltöltöttük a képeket, meséltünk a családnak, gyülekezetnek,…de nem lett emlékkép ez a tekergés. Az utunk nem az időben volt, hanem az idő volt az túránkba zárva. Isten szeretetével átölelt kis végtelen. Igazi szellemi gyakorlat!