ÚRVACSORA KRÍZIS IDŐBEN?

Úrvacsora krízis időben otthon: egyedül vagy házi közösségként

Az úrvacsora Jézus jelenlétének erős jele, aki velünk együtt szenved és aki életünket reménységgel tölti meg. Erős jele a mindazokkal való közösségnek, akiket Ő hívott meg, hogy teste tagjai legyenek. Néhányunk szükségét érzi annak, ezekben a zaklatott napokban, hogy megünnepeljük az úrvacsorát, akkor is, ha nem kínálhatóak fel a közös istentiszteletek. A böjt „passzív” időszakának, a nagycsütörtöknek és a nagypénteknek, a Húsvétnak az emléknapjai felerősíthetik ezt az igényt.

Az az ötlet, hogy az úrvacsorát otthon, egyedül, vagy online istentiszteletek keretében a képernyő előtt ünnepeljük, nem teljesen új. Véleményünk szerint azonban van néhány jogos fenntartás az online úrvacsora ünneplésével szemben:

– Az úrvacsora önmagában a közösség ünnepe, amelyben az emberek valóságosan találkoznak egymással. Az ünneplő gyülekezet Krisztus testeként éli meg önmagát, amely egyúttal az egész világot átfogja. A közösségben éljük át azt, hogy Krisztus hívott meg bennünket asztalához.

– Más emberek által hangzik számomra a bűnbocsánat üzenete. A megbocsátást nem én adom meg magamnak. A békesség az emberek közösségében növekszik. Nem csak önmagamnak szól, hanem a másik ember felé irányul, a békeüdvözlet kölcsönös kifejezésével bizonyítjuk azt egymás felé.

– Az úrvacsora fizikai valóság. A szent jegyeket felemeljük, megáldjuk azokat és így nyújtjuk őket egymásnak.

A nyilvános istentiszteletek nélküli, rendkívüli időszakok oda vezethetnek, hogy Krisztus jelenlétének bizonyságát és a testvérekkel való közösséget más formában éljük meg. Jézusnak a kereszthalálig tartó életáldozatát akarjuk szem előtt tartani. Olyan napokban, amelyekben érezzük, hogy milyen törékeny az élet, Krisztus kísér bennünket, akinek teste megtöretett és feláldoztatott értünk. Ilyen formán lehet értelme annak, hogy bizonyos időkben, otthon – és mégis közösen – megünnepeljük az úrvacsorát, abban a tudatban és reményben, hogy néhány hét vagy hónap múlva ismét együtt, a nyilvános istentiszteletek keretében közösen ünnepelhetünk.

A metodista egyház lelkészeit bátorítjuk arra, hogy azokon a vasárnapokon, amelyeken eredetileg úrvacsorai istentiszteleteket terveztek, a gyülekezeti tagok számára ajánljunk fel lehetőségeket az egyidejű, otthoni úrvacsorázás támogatására. Ennek során a következő elemek segítenek megerősíteni, hogy Krisztus az, aki meghív bennünket, és minden ember meghívást kapott Krisztus testének nagyobb közösségébe:

– A lelkészek meghatározzák a dátumot és időpontot.

– Azok a gyülekezeti tagok, akik részt akarnak venni az ünneplésben, visszajelzést adnak a lelkész részére.

– A lelkész 4-6 házat „összekapcsol” egymással, úgy, hogy az ünneplők az úrvacsorázás során név szerint imádkoznak egymásért, vagy egy telefon-láncon keresztül egy áldáskívánást adnak tovább egymásnak.

A következőkben két javaslatot teszünk egyidejű, otthoni úrvacsorázásra. (A magyar Dicséretek énekeskönyvben a 1013-1016. oldalon, valamint a Metodista Liturgikus Füzetek 3. – Liturgia gyűjtemény 45-93. oldalán további úrvacsorai liturgiák találhatóak, amelyeket a lelkészek felhasználhatnak a házi liturgiák előkészítésére, gyülekezetük számára.)

Az otthoni előkészület szempontjai

– Fontos szempont, hogy az ünnepre előkészüljünk: készítsünk elő kenyeret és bort (szőlőlevet vagy bort), helyezzük ezeket szép tányérra és szép kehelybe.

– A szentek közösségének tudata: lakásukba n néhány szék üresen áll. Arra gondolhatunk, hogy az egyiken ülnek azok a hozzátartozók, akik leggyakrabban látogatnak meg minket. Egy másikon azok a testvérek foglalnak helyet, akik mellett az istentiszteleten van helyünk. Talán még azokra az emberekre is gondolhatunk, akiket Isten már magához hívott, és már éneklik: „Szent, szent, szent”. Egy üres szék szimbolikusan Krisztusé, aki meghív minket erre az ünnepségre. Velük osztjuk meg ma a kenyeret és a bort. Belsőleg összekapcsolódunk velük.

– Lényeges szempont, hogy egy imával töltött időszakkal, vagy egy otthon tartott istentisztelettel készülök elő az úrvacsorára. – Annak tudata, hogy Krisztus hívott meg engem, hogy Ő hívott el engem, hogy bűnbocsánatot ígér és hirdet nekem.

– Annak tudata, hogy a Szentlélek jelen van, kínálja az úrvacsora jegyeit, és akinek odaszánhatom magamat. Ő az, aki az úrvacsora ünneplése során megváltoztat.

– Az énekeket énekelhetjük, vagy felolvashatjuk másokkal együtt.

Összeállította: A Svájci Metodista Egyház püspöki kabinetének irányelvei alapján a Liturgiai és Egyházzenei Munkabizottság

Felhasználására jogosította Dr. Patrick Streiff püspök, a nyilvános istentiszteletek nélküli időszakok idejére

2020. március 23.

(A két liturgiai javaslatot emailben kérésre továbbítjuk. Email: kalaci@metodista.hu)