IMÁDKOZOM ÉS KEZET MOSOK

(Dr. Lassu Gábor, Budapest) – Világjárvány! Olvassuk, halljuk, látjuk a médiában, igyekszünk megérteni, felfogni mi ez, hová vezet és alkalmazkodni a megpróbáló helyzethez. Nem könnyű, mert nem volt még ilyen. Bevallom én is óvatos vagyok, imádkozom és kezet mosok. De nem úgy mint Pilátus, aki ezt mondta: „Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. A ti dolgotok! (Máté 27,24b) Hanem úgy, hogy ez az én dolgom is, az én imám is és az én kézmosásom is! Miért érzem így? Mert én is felelős vagyok. Nem csupán a mindenki által ismert megelőzésben és abban, hogy vigyázzak embertársaimra, imádkozzam és kezet mossak érettük is, hanem azért, hogy figyelek-e arra, hogy mit üzen az Úr ebben a helyzetben? Egyáltalán lehet-e bármilyen előretekintés és tanúságra hívó útmutatás egy világjárvány közepén a holnapért? Milyen ajtókat nyithat meg az Úr, hová vezethet Isten a koronavíruson keresztül? A Lélek arra indított, hogy kimondjam: a régen várt ébredéshez! Igen, egy új, eddig soha nem tapasztalt alázathoz, megtisztuláshoz, bűnvalláshoz és az ébredés csodájához vezethet el engemet és másokat is az Úr ezekben a nehéz időkben! A nagy kérdés csupán az, hogy hogyan? Albert Einstein egyik híres idézetében azt mondta, hogy bolondság az „ha ugyanazt a dolgot újra és újra megtesszük, de mindig eltérő eredményt várunk.” Éves jeligénk is különösen időszerű kegyelemből erre buzdít bennünket: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltár 46,11) Azaz tegyem le a régi fegyvereimet, a jól bevált, kényelmes és rutinos módszereimet az Úr lábai elé és Pállal együtt kérdezzem meg: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” (ApCsel 9,6) Nos a jó hír az, hogy az evangélium nem válogatós, minden módon, minden kommunikációs felületen, minden eszközzel terjed! Micsoda ajándék, hogy az istentiszteletektől kezdve a hittanórákon át ma minden üzenet kreatívan, online juthat el a testvérekhez. De nem csupán hozzájuk, hanem mindenkihez! Mindenkihez, aki ebben a nehéz helyzetben, lelki vigasztalást, békességet, és reménységet keres. Nem gondolom, hogy a jelen körülményei nélkül valaha is elfogadtuk volna ezt a hitéleti változást, amire kényszerített bennünket az élet. De Einstein szavaival és éves jeligénk bíztatásával is, pont ebben van a csodálatos lehetőségünk a paradigma váltásra! Arra, hogy kinyissuk az ajtóinkat és beengedjük az ébredés szelét! Ki tudja hány, Istenre vágyó testvérünk hall, néz bennünket, az interneten keresztül csatlakozik az istentiszteleteinkhez, keresi bennünk egy hiteles egyház szerető és vigasztaló hangját? Ha észrevesszük ezeket az ismeretlen testvéreinket, figyelünk rájuk és hozzájuk beszélünk, akkor ebben a tragédiában is felcsillanhat előttünk az örömhír. Barátot, szomszédot és megannyi ismeretlent szólíthatunk meg úgy, mint eddig soha. Ha rájuk való figyelemmel is készítjük a műsorainkat, hozzájuk beszélünk a felvételeinken, az ő nyelvükön dicsérjük az Urat, beszélgetünk velük a szociális média felületeit használva, akkor egyre kisebb lesz a szakadék közöttünk és azok között, akiket Pállal együtt megnyerni szeretnénk a Krisztusnak, aki “hirdette az Isten országát, és tanított az Úr Jézus Krisztusról teljes bátorsággal, minden akadályoztatás nélkül.” (ApCsel 28,31) Ez is a régen várt ébredés első lépése lehet! „Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2 Timóteus 1,7) Én ezalatt veletek együtt értetek és értük is minden nap imádkozom és kezet mosok!