PÜSPÖKI PÁSZTORI KÖRLEVÉL – 2020. MÁRCIUS 16.

Biel / Zürich, 2020. március 16. Üzenet az Egyesült Metodista Egyház közép- és dél-európai gyülekezeteihez Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. (2 Timóteus 1,7) Kedves Testvérek a Krisztusban! Pontosan egy héttel ezelőtt úgy döntöttem, hogy nem mondom le a Centrálkonferencia Végrehajtó Bizottságának bécsi ülését. A kormányok ezeket közölték: „ellenőrzés alatt tartjuk a fertőzés láncolatát, ugyanakkor szociális kapcsolatainkban távolságot kell tartanunk egymástól és az 50 főnél nagyobb összejöveteleknek speciális szabályokat kell követniük.” Azok közül akik tervezték, a hét közepén már nem mindenki tudott Bécsbe utazni és három személynek két órán belül távoznia kellett a határok lezárása előtt. A koronavírus világjárvány lett. Már nem áll az ellenőrzésünk alatt, hogy egy héten belül mi lesz lehetséges vagy mi nem. Sokan félelemmel reagálnak erre. A múlt hét végén bevásárlási pánik volt. Itt is ott is vannak közöttünk emberek, akik ismernek olyanokat, akiknek pozitiv lett a tesztjük, féltik az egészségüket, különösen akkor, ha a beteg magas kockázatú csoportba tartozik. És számosan közülünk az egészségügy területén dolgoznak, amely különösen is nehéz terhek alatt áll. Veletek együtt én is azért imádkozom, hogy az életünkben és az egyház tanúságtételében valóra váljék, hogy „nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” Többé már nem vagyunk abban a helyzetben, hogy minden a szokásos módon és jól ellenőrzött körülmények között történjék. Ugyanakkor, mint keresztények, Isten Lelkét kaptuk ajándékba, aki hatalommal akarja hirdetni a mi szeretetben fogant jócselekedeteinket, józan és fegyelmezett szavainkat, tetteinket. Tegnap, vasárnap, a püspöki kerület nagy részén már nem tartottak istentiszteleteket. Sok helyről azonban azt hallottam, hogy kreatívan új eszközöket használtak annak érdekében, hogy az evangélium sokakhoz eljuthasson ebben a bizonytalan társadalmi helyzetben. Senki sem tudja, hogy mikor lesz újra lehetséges az úgynevezett „normális” élet. Lehet, hogy sokkal hosszabb ideig fog tartani, mint a nagyböjt, amelyben jelenleg vagyunk. A mi metodista egyházunkban a közösségi és a személyes kapcsolatok fontos jelei az egyház tanúságtételének. Még akkor is, ha ezt nem tudjuk többé kézfogással vagy öleléssel kifejezni, a modern kommunikációs eszközök elképzelhetetlen lehetőségeket nyitnak meg az egymással való kapcsolattartásban, mások szeretettel történő meghallgatásában és a jócselekedetekben azok felé, akiknek a saját környezetünkben ezekre a legjobban szükségük van. Mindezekhez Isten vezetését kívánom nektek az elkövetkező napokban és hetekben! Dr. Patrick Streiff, püspök