2019. évi jeligénk
„Az ajtó előtt állok, és zörgetek!”
(Jelenések 3,20)

A HOMOSZEXUALITÁS KÉRDÉSE A METODISTA EGYHÁZBAN

(Schauermann M. Henrik, Pécs) – A gazdaságilag fejlett államokban már évtizedek óta és egyre erősödő formában jelentkezik a homoszexualitás elfogadhatóságának kérdése. A homoszexualitást támogató, mozgalommá terebélyesedett nézet képviselői egyre erőteljesebben követelnek és nyernek teret a társadalmi együttélés formáinak meghatározásában. Jól lehet, az emberiség kevesebb, mint 5%-át érinti közvetlenül ez a nemi irányultság, az érintettek és támogatóik saját képükre szeretnék formálni az egész társadalmat. Akik ezt a nézetet nem fogadják el, azokat megbélyegzik, és egyes országokban már törvényes eszközökkel is igyekeznek háttérbe szorítani őket. Vannak államok, amelyekben már komoly befolyást gyakorolnak az alsóbb fokú oktatásra is. Svájcban olyan törvénytervezetről folyik társadalmi vita, amely kisebbség elleni gyűlöletbeszédnek minősíti a homoszexualitás nyilvános elutasítását. Ha ezt a törvényt a parlament elfogadja, a prédikációkban elhangzó elutasítás börtönbüntetéssel, vagy pénzbírsággal fenyegeti az igehirdető lelkészeket. A homoszexualitás elfogadása a mi egyházunkba is beszűrődött, és egyes helyeken már mindennapi gyakorlattá vált. Így azonos neműek „házasságát” egyházi szertartás keretében áldják meg, és lelkészi szolgálatra szentelnek fel homoszexuális életvitelt folytató személyeket is, sőt az Egyesült Államokban már van ilyen életgyakorlatot folytató püspök is. Ebben a kérdéskörben rendkívüli Generálkonferenciát hívott egybe 2019-ben egyházunk (United Methodist Church, ennek tagja a Magyarországi Metodista Egyház). Itt a megválasztott nemzetközi háttérből jövő küldöttek több, mint 50%-a, de csak kis többséggel úgy foglalt állást, hogy egyházunk ragaszkodik eddigi tanításához, mely a jelenleg érvényes egyházrend megtartását jelenti. Ennek a döntésnek a lényege: Elutasítjuk a homoszexuális életgyakorlatot, mert azt a Biblia tanítása szerint bűnnek tartjuk. A házasságot Isten rendeléseinek megfelelően egy férfi és egy nő életközösségének tekintjük, és nem ismerjük el házasságnak az egyneműek életközösségét, és ezért egyházi szertartás keretében nem áldjuk meg. Homoszexuális életgyakorlatot folytató személyeket nem szentelünk fel lelkészi szolgálatra. Ezt a törvényes generálkonferenciai állásfoglalást a kisebbség nem fogadta el. Egyes tagegyházak egyházvezetőségi nyilatkozatban juttatták kifejezésre elutasító véleményüket. Közben bizottságok alakultak, hogy az egyházszakadást elkerülő kompromisszumos megoldást keressenek. A dolgok jelenlegi állása szerint azonban úgy tűnik, hogy nem tartható meg a két nézet fenntartása egy egyház keretén belül, hacsak az Úr nem ad valamilyen – csodaszámba menő – más kiutat. Az ügydöntő Generálkonferenciára 2020. május 5-15 között Minneapolisban kerül sor. A jelenlegi „vélemény eloszlás” szerint: A hagyományos bibliai értelmezést valló (úgy nevezett konzervatívok) döntő mértékben a közép-kelet európai és az afrikai országok metodistáiból kerülnek ki (ide sorolható a Magyarországi Metodista Egyház is). A homoszexualitást elfogadók, az azonos neműek egyházi házasságát és korlátlan lelkészi szolgálatot támogatók (un. progresszívek) pedig döntő mértékben a gazdaságilag fejlettebb európai és az amerikai népességhez tartozó metodisták soraiból kerülnek ki. E nagyvonalú helyzetismertetés alapján szeretnék néhány gondolatot megfogalmazni. Mivel e nagyon összetett terület szakszerű elemzéséhez hiányoznak a szükséges teológiai, lélektani és szociológiai ismeretek, írásomat csak saját gondolataim többé-kevésbé rendezett megfogalmazásának tekintem. Azért teszem ezt meg, mert rövid időn belül állásfoglalásra kényszerülünk e komplex témában egyénenként és egyházi szervezetként is. Reményeim szerint írásom némi segítséget jelent ahhoz, hogy elgondolkodjunk e kérdések felett, és kérjük a Lélek világosságát álláspontunk kialakításakor. A homoszexualitás kérdése nagyon súlyos kérdés. Meglátásom szerint döntő kihatással van a keresztyén egyház jövőjére, de az egész európai civilizációnk jövőjére vonatkozóan is. Ha végigtekintünk a történelmen fejlett és óriási kulturális értékeket teremtő civilizációk közvetlen bukását előzték meg azok a korszakok, amikor a homoszexualitás ilyen, a mai korhoz hasonlóan jelentős teret nyert a társadalmak életében. Nagyon fontos, hogy ebben a szellemi küzdelemben néhány alapelv megkérdőjelezhetetlenül szem előtt maradjon: Keresztyénként a legfőbb tekintély és életünk mércéje a Biblia, és annak a Lélek által igazolt értelmezése kell, hogy legyen. Tévútra vezet mindenféle öncélú át- és félreértelmezés. Az isteni parancsok megszegése az emberi lét jövőjét, egyáltalán fennmaradását veszélyezteti. Minden emberi konfliktusban változatlanul érvényes Jézus Krisztusnak a Tíz parancsolattal kapcsolatos interpretációja: szeressük elsősorban Istent, de embertársunkat is, úgy, mint önmagunkat. Nekünk a bűn ellen van harcolnivalónk, és nem a bűnössel. Testvérünkkel akkor is szeretettel és nem ítélkezve, vagy kirekesztően kell bánnunk, ha másként értelmez számunkra alapvetően fontos dolgokat. Isten akarata, hogy minden ember megtérjen, és örök élethez jusson, Ő nem a bűnös halálát akarja. A másik emberhez szeretettel való közeledés nem azt jelenti, hogy nem tartjuk bűnnek azt, ami a Biblia szerint bűn, és ha szükséges, ezt egyértelműen kifejezésre ne juttassuk. DE: nem feladatunk, és nincs is jogunk a másik ember felett ítélkezni. Szívünk és gyülekezetünk ajtaja mindig nyitva kell, hogy álljon minden ember előtt. Nem szabad az aránytévesztés hibájába esnünk. A homoszexualitás nem A BŰN, hanem egy bűn a sok lehetséges közül. Hozzá hasonlóan rombolja a közösséget a szeretetlenség, a pletyka, a megszólás, az irigység, a heteroszexuális bűn, a kapzsiság, stb. Igaz, hogy az Ószövetség és az Újszövetség is különös súlyt helyez a szexuális bűnök elkerülésére. Az is nagyon fontos, hogy el ne homályosodjon egyházunk alapküldetése: Az evangélium hirdetése és Társadalmi környezetünk szolgálata. Megítélésem szerint ezt a küldetést azonban csak úgy tudjuk jól teljesíteni, ha harcolunk a biblikus tisztaságért egyéni életünkben és közösségi szinten egyaránt. Véleményem szerint ebben a nem túl örvendetes „fejlődési folyamatban” egyértelműen pozitív momentum, hogy a homoszexuális irányultságú embereket a mai társadalmakban talán nem érik az elmúlt időszakban elszenvedett atrocitások, megszégyenítések és kirekesztések. Záró gondolatok Az egyházunkban uralkodó nézetkülönbség alapja leegyszerűsítve az, hogy a Biblia szerint a homoszexualitást bűnnek kell-e tekinteni, vagy nem. Én azok látását osztom, akik szerint ez bűn, ami ellen, és nem AKIK ellen harcolni kell. A harc során a szeretet parancsának kell meghatároznia minden mozzanatot. Egyházunk svájci tagegyházának folyóirata már hosszú idő óta tere ennek a küzdelemnek. Sajnos inkább azok hangja az erősebb, akik megkérdőjelezik a homoszexualitás bűn jellegét. Az írásokban itt is előkerül a kísértőnek már az első emberpárnak feltett, jól ismert kérdése: „Valóban ezt mondta Isten”? Természetesen vannak jó példák a másik oldal mellett érvelve is. Ezek közül egynek a fordítását az alábbiakban közöljük. Imádkozzunk azért, hogy Isten tegyen csodát, és őrizze meg egyházunk egységét. Ha azonban mégsem ez lesz a jövő útja, akkor szétválásunk békésen, gyűlölködéstől mentesen, szeretetben mehessen végbe. A progresszív és konzervatív jelzővel kapcsolatban egy gyógyításból vett illusztrációval zárva gondolataimat: egy egészségtelen folyamatban is fennállhat progresszivitás, és egy konzervatív kezelés is szolgálhatja a gyógyulást. A Teremtő világos szabályai a szexualitásra vonatkozóan Ha tisztán természeti alapon biológiai és anatómiai szempontból vizsgáljuk a kérdést, figyelmen kívül hagyva a morális elképzeléseket, egyértelmű különbségeket ismerünk fel a férfi és női nemi szervek között. A különbségre az óriási komplexitás az egyértelmű célszerűség, az egymást kiegészítő jelleg és a csodálatos összehangoltság a jellemző. A céltól eltérő alkalmazás definíciószerűen természetellenes. Ahogy mi is kötelező érvényű használati utasításokat mellékelünk az árusított készülékeinkhez és eszközeinkhez (a garancia érvényessége és biztonságos használat érdekében), úgy Isten a mi Teremtőnk is közölte velünk a szabályait: „Ezért e férfi elhagyja APJÁT és ANYJÁT, ragaszkodik a feleségéhez, és lesznek EGY TESTTÉ (I. Mózes 2:24)”. E téren ne jöjjön közbe semmiféle változás! E szabályok semmibe vétele súlyos következményekhez vezet. Isten nem a bűnös pusztulását szeretné, hanem hogy megtérjen (visszaforduljon) és éljen. Templomaink ajtai minden ember előtt nyitottak legyenek, és elnyerjék a szabadságot. Petr A. Salvisberg, Belp Kirche und Welt 01+02/2020 szám Fordította Schauermann M. Henrik

Önnek mi a véleménye?

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

x

Check Also

ORSZÁGOS NYÁRI TÁBOR – JELENTKEZÉS ÁPRILIS 30-IG

Húsvét előtt elkészült a 2021-es országos metodista családi tábor (Balatonlelle, június 23-27.) online jelentkezési lapja: ...