MEGNYITNI A VAKOK SZEMEIT – FEHÉR BOT VILÁGNAPJA 2019

Éppen félévszázada, 1969 óta, október 15-e a látássérültek nemzetközi napja. Ebből az alkalomból készítettük riportunkat Csonka Ferenccel Nyíregyházáról, aki évtizedek óta elkötelezetten segíti a látási nehézségekkel élőket, hogy ők is egy aktív és teljes értékű életet élhessenek. – Kedves Feri, október közepén van a Fehér Bot világnapja, aminek célja, hogy felhívja a közvélemény figyelmét a látássérültek, vakok és gyengénlátók sajátos helyzetére. Te magad is sok ilyen emberrel vagy kapcsolatban, sőt velük dolgozol. Elmondanád, hogyan kapcsolódott az életed a gyengénlátók közötti szolgálathoz? – Születésem óta gyengén látó vagyok. Úgy tekintem, hogy átélem és ismerem a látással rendelkező emberek és a látás nélküli emberek helyzetét. A munkám során egyaránt a „fény” mindkét oldalán élő emberek helyzete alapján szemlélek helyzeteket, körülményeket és lehetőségeket. Már 20 éves korom óta civilszervezeti vezető vagyok. A Baranya megyei Vakok Szövetségének elnökségi tagja voltam és ezt követően jelenleg is a Fehérbot Sportegyesület vezetője vagyok. A munkámhoz tartozik, hogy a fogyatékossággal élő emberek, különös tekintettel a látássérültek számára szabadidős és versenysportolási lehetőséget biztosítsak. A munkám során a fogyatékossággal élő emberek oktatása, foglalkoztatása, rehabilitációja, kultúra és sport ágazataiban szereztem hazai és nemzetközi tapasztalatokat. Sok évig Európa legnagyobb érdekvédelmi platformjának lehettem tagja, az Európai Fogyatékosok Fórumának. Mindenkor az a szemlélet inspirált, hogy abban segédkezzek, hogy minél teljesebb életet élhessenek a sorstársaim az élet különböző területén és ebben a leg hatékonyabban vállaljak közreműködést. – Te hogy látod, napjainkban az egyházaknak mi a feladata vakok és gyengénlátók között? Hívő emberként te hogyan aktualizálnád ezen a területen az egyház küldetését? – Az egyház missziós küldetése, hogy evangéliumot hirdessen minden ember számára. Az egyház tegyen tanúságot Krisztus születéséről, haláláról és feltámadásáról. Ezt az örömhírt kell elvinni minden ember számára. Ez a missziós küldetés különleges lehetőség és ajándék. A társadalmilag legsérülékenyebb embercsoportok számára Krisztus szeretetét elvinni a legnagyobb ajándék és kegyelem! Az Egyháznak pontosan ez a legnagyobb lehetősége és feladata, hogy megszólítsa a látássérült embereket és Lelki értelemben megnyissa a vakok szemeit és egyfajta sors és életközösségre vonatkozó örömhírt vigyen el számukra. A statisztikai adatok alapján, mely nem teljes körű, hazánkban mint egy közel fél millió fogyatékossággal élő ember él. Az Európai Unió területén nyolcvan millió értelmi, vagy érzékszervi fogyatékosságú ember él és földünkön több mint félmilliárd társadalmilag sérülékeny, fogyatékosságú embertársunk él. (KSH 2011. és ENSZ adatai alapján) A látássérült emberek társadalmilag elszigetelten élnek jobb esetben családban, vagy szociális intézményben. A megváltozott életkörülményben élő embertársak sok esetben a tagadás, szomorúság, lázadás és türelmetlenség jellemzi. Az egyháznak különös lehetősége, feladata, hogy szabadulást és örömhírt vigyen az otthonokba, vagy szociális intézményekbe. A misszió egyik legfőbb lehetősége az új közösségek létrehozása és az evangélium plántálása. Az Egyház missziójában a liturgián túl a diakóniai szolgálat fogyatékossággal élő emberekre történő kiterjesztése lehet. – Aki ismer téged az tudja, hogy éppúgy jársz-kelsz, dolgozol, utazol mint azok, akik sas szemekkel élik az életüket. Mi ad számodra erőt és mi motivál életedben, munkáidban, vagy éppen teológiai tanulmányaidban a Wesley iskolában? Különös hála tölti be a szívemet azért, hogy közel 30 éve 16 éves koromban 1990. június 16-án, egy esti igehirdetéskor a dombóvári sátormissziós evangelizációs sorozaton Dr. Hecker Frigyes egykori szuperintendens és Wilfried Bolay német misszionárius igehirdetéseit hallhattam. Látássérültként én magam is tagadtam, küzdöttem, hárítottam és lázadtam az ellen, hogy ebben a helyzetben éljem le hátralévő életemet. Tudtam, hogy az akkori és a jelenlegi orvos diagnózisom alapján életem minden napján, minden percében csökkent látási képességekkel fogok élni! Iszonyatos és félelmetes érzés töltött el akkor! Azon az igehirdetésen megértettem, hogy Isten sorsközösséget képes vállalni velem ebben a helyzetben! Krisztus szenvedése, halála és feltámadása nagyobb áldozat, elégtétel annál, hogy nekem kissé gyengébb a látásom! Megértettem, hogy lázadozhatok én, a helyzetem semmit nem változik! Krisztus közösségében „lámpásom” lehet életem minden napján! Frigyes igehirdetésének alapja Jónás története volt. Úgy éreztem magam, mint Jónás! Megértettem, hogy Krisztus közelségében mindent amit látnom kell megmutat a számomra! Ma már tudom, hogy nem csupán foglalkoztatás, oktatás, rehabilitáció, vagy kulturális, sport szolgáltatást biztosítok látássérült, fogyatékossággal élő sorstársaim számára. Sokkal inkább az evangélium világosságának és Krisztus szeretetének bátorítását és vigasztalását vihetem el minden ember számára! Ma erőt ad minden helyzetben Isten Igéje. A Wesley iskolában szerzett új biblikus szemlélet abban nyújt bátorítást, hogy felismerem az örömhír minden napra és minden helyzetben megerősítő, megtartó és elhívó szeretetét. Istennek legyen hála kimondhatatlan ajándékáért Krisztusért! (Készítette: dr. Khaled A. László)