BOLDOG NÉP AZ, AMELYNEK AZ ÚR AZ ISTENE! – A MONETA & SZEGED PARTNERKAPCSOLAT ÚJABB FEJEZETÉRŐL PÁR SORBAN…

A 144. zsoltár záró versével köszöntük meg a monetai Bethlehem gyülekezetnek és a hozzánk látogató hétfős missziós csapatuknak a Szegeden végzett odaadó szolgálatukat idén nyáron. Jelenlétükben az örömnek azt a formáját tapasztalhattuk meg, amely az Úr iránti szeretetből következik, áldást hozva a közösség minden tagjára. A találkozást a szokásosnál talán nagyobb izgalom előzte meg, hiszen az eddigi küldöttségeiket hittantáborokba hívtuk segítőként. Idén váltottunk, és két új szolgálati területen voltunk közös misszióban.

Melyik tanítvány lehetett a konyhamalac?

Az egyik feladatkör egy angol nyelvi tábor lebonyolítása volt, melynek alapját bibliai történetek képezték. A csapat hölgytagjai ügyesen, játékosan, többféle módszerrel érték el, hogy a résztvevők magabiztosabban használják a nyelvet. Nagy tetszést arattak a történetek dramatizált változatai. Az ötezer ember megvendégelésének jelenetében, a tizenkét tele kosárnyi ételmaradék kapcsán hangzott el a fenti, teológiai szempontból teljesen elhanyagolható kérdés. Mi azonban derűsen nyugtáztuk, hogy az amerikai angol szókészletet sikerült legalább egy szóval bővítenünk az előző esti vacsoránk után. (kitchen pig& konyhamalac = megmaradt ételt elcsipegető jó étvágyú ember)

Több nap, mint purhab!

A másik szolgálati terület fizikai elfoglaltságot jelentett. Gyülekezeti épületünk padlástéri szobájának megroggyant, hullámos padlózatát javítottuk ki közösen amerikai testvéreinkkel. Náluk természetes, hogy alkalmanként összegyűlik egy csapat, és valahol az országban, esetleg határaikon kívül is tevékenyen kiveszik a részüket természeti katasztrófák helyszínén az újjáépítési munkálatokból. Az együtt fáradozásnak, a különböző technikai/technológiai nehézségek leküzdésének és a jól végzett munka látható eredményének komoly közösségépítő ereje van, amit mi is megtapasztalhattunk, dacára a nyelvi nehézségeknek. Hálásak vagyunk Istennek ezért a pár napért. Köszönjük, hogy vigyázott ránk, hogy megszépülhetett a padlásszobánk, és hogy a partnerkapcsolatunk ezáltal is tovább gazdagodhatott. Attól pedig, hogy a munkafolyamat egy bizonyos pontján a kelleténél kicsit több purhab fogyott, csak a jókedv kezdett dagadni&

Karácsony augusztusban

Gondoltál már arra, hogy mákos gubát és mézeskalácsot süss 40 fokban a karácsonyt várva? Figyeltél már arra, hogy legyen tömérdek mennyiségű jégkocka az ünnepi menühöz? Kérted már a férjedet rekkenő hőségben, hogy ugyan hozza már le a padlásról a műfenyőt?

Már elsőre is kissé őrült, de fantasztikus ötletnek találtuk, hogy az amerikai vendégeinkkel együtt karácsonyi partizzunk a nyár közepén! Ha valóban úgy tekintünk a karácsonyra, mint a földre jött Szeretet ünnepére, akkor miért ne függetleníthetnénk az évszaktól? A lényeg az, hogy együtt lehettünk olyan emberekkel, akikkel imában és levelezésben folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, de & jobb esetben is & kétévente találkozunk. Tudom, hogy többen megtapasztaltuk már különböző gyülekezeti vagy partnergyülekezeti szolgálatok során, hogy Isten kér tőlünk néha legalább olyan meglepő dolgokat, mint amilyen egy nyári karácsonyozás ötlete. A szolgálat során sokszor megijeszthet a felelősség is, alkalmatlannak találjuk rá magunkat, vagy fáradtságot, kedvetlenséget érzünk, és olykor nehéz nem a felesleges időnkből adni az Úrnak. Ezen a héten újra megláthattam azt, hogy Isten nem akar semmit sem nélkülünk tenni & nem mintha képtelen lenne rá &, hanem ez által is az áldásaival szeretne elhalmozni bennünket.

Barátaink is hasonló érzésekkel távoztak tőlünk, mert amikor a repülőút alatt megkérdezték egymástól, hogy vajon a sok fáradozás, a hőség ellenére visszatérnének-e Szegedre, a válasz határozott igen volt! Mi pedig várjuk őket vissza szeretettel, és sok-sok jégkockával!

(Császár Hajnalka, Harman János, Harmanné Ábrahám Judit)