MEGÚJULT IMATEREM KAPOSVÁRON

Vigh Bence lelkész örömmel számolt be arról, hogy megújult a Kaposváron az imaterem berendezése: „Öt évvel ezelőtt, amikor először léptem be a kaposvári imaterembe, az jutott eszembe, milyen jó lenne új székeket beszerezni. Talán furcsa, túl kritikus gondolat, valami nemesebb is eszembe juthatott volna. Mégis, így volt. Később is többször utánajártam, milyen székekre tudnánk lecserélni a régieket, amiket még azt hiszem egy kelet-német gyülekezettől kaptunk sok éve, ám az anyagi helyzetünk sosem tette lehetővé a cserét.”

„Február második hetében egy e-mailt továbbított a szuperintendens, amelyben egy svájci gyülekezet bezárásáról adtak hírt, és arról, hogy az eladásra ítélt imaház székeit és egyéb berendezési tárgyait (oltárasztal, szószék), ingyen elszállíthatja bármely kelet-európai gyülekezet. Nagyon izgatott lettem, azonnal írtam a megfelelő személyeknek, mert úgy éreztem, ez Kaposvárnak lett félretéve. Imádságban annyit mondtam: Uram, ha nekünk akarod adni, akkor így is úgy is a miénk lesz, ha pedig nem, akkor én nem akarok semmit erőltetni.

Ha erőltetni nem is, de szervezkedni azonnal elkezdtem. Ám nem kellett sok hozzá, máris megvolt a segítség. Győri Laci vállalta a szállítást, a svájciak pedig nagylelkűen még az útiköltségünket is megtámogatták, a gyülekezet vezetősége pedig teljes egységben az új székek mellett döntött.

Egy héttel a levél megérkezése után, márt úton voltunk. A sok-sok óra autózás után Aarauba érkeztünk, ahol Sylvia és Hanspeter Minder, a helyi gyülekezet lelkészei lakásába befogadva töltöttük az éjszakát. Másnap reggel indultunk Niedergösgenbe, ahol egy igazi keresztény testvérrel találkozunk: Christian von Arxszal. Ő a helyi közösség tagjaként segített nekünk felpakolni, és elmondta 100 éve épült az a szép imaház, ahonnan mi elhozhattuk a székeket. Miközben a szép, régi épületet kívülről, belülről lefotóztam elfogott egy különös szomorúság, hogy itt többé nem tartanak istentiszteleteket. A falakon még olvasható volt az evangéliumi idézet: &Virrasszatok és imádkozzatok!& Ám a kis gyülekezet olyannyira megfogyatkozott, hogy úgy döntöttek csatlakoznak a nagy aaraui közösséghez, amely csak néhány kilométerrel van odébb.

A pakolás után elindultunk hazafelé Európa suhanó autópályáin, az Úr házának berendezéseivel felpakolva. Késő éjjel hazaérve, a Tallián Gyula utcában az ablakon át adogattuk be a székeket a hóesésben.

Az első vasárnapon nagy örömmel léptek a testvérek a terembe, mert éreztük ez a néhány új szék és tárgy többről szól, jelek számunkra. Jelei Isten gondviselő szeretetének, aki a leghalkabb sóhajunkra is figyel, és jelei a küldetésünknek, hogy hívjunk Isten szeretetébe minél több embert, mert van számukra hely a gyülekezetben.”