2019. évi jeligénk
„Az ajtó előtt állok, és zörgetek!”
(Jelenések 3,20)

MILYEN LEGYEN EURÓPA JÖVŐJE?


2017. november 22-én a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Szociáletikai Bizottsága ülést tartott, melynek apropója az Európai Egyházak Konferenciája által írt & &Milyen legyen Európa jövője?& – nyílt levélre való válaszadás volt. A reflexió a CEC nyílt levelére innen is elolvasható.

Reflexió a CEC nyílt levelére:&Milyen legyen Európa jövője?& Az európai projekt mint értékközösség-építő vállalkozás megerősítése

A nyílt levél párbeszédre szólít fel bennünket, amelyben az egyik legfontosabb kérdésről, kontinensünk jövőjéről van szó. Üdvözöljük a levél nyitottságát, az Ökumenikus Charta szellemében a közös útkeresését, és azt a józanságot is, amelyben a levél kísérletet tesz a széttöredezettség feltárására.

A dokumentum a közös ügy mellett felismeri a nemzeti érdekek legitimitását, az emberek kiábrándultságát, és a közös értékekre vonatkozó kétségeket is. Nagyon fontos az az őszinteség is, amellyel megközelítjük ezt a mindannyiunkat érintő témát.

A jövőről való keresztyén beszéd mindig kockázatos, de egyrészt magába kell foglalnia jelen helyzetünk értékelését, másrészt annak az eszkatológiai üzenetnek az értelmezését, amelyet a Szentírásból meríthetünk. Ebbe beletartozik az is, hogy helyzetünk &globális és nemzetközi megközelítésben& Európa már nem játszik vezető szerepet, és más kontinenseknek sokkal nagyobb ereje és több eszköze van a jövőt alakító folyamatokat befolyásolni. Ugyanakkor fontos, hogy ha kisebbségben is, de jó példákat bemutatva, a közös jövőnk ügyében hallassuk hangunkat. A levélhez néhány konkrét megjegyzést szeretnénk fűzni:

1. Az európai egységre való törekvésnek nem csak a jelenkori kihívásokkal kell szembenéznie, hanem szem előtt kell tartania azokat a különbségeket is, amelyek észak és dél, kelet és nyugat között vannak. Más a történelmi tapasztalata a posztkommunista országok polgárainak a demokráciáról vagy a globalizációról, mint azoknak az európai embereknek, akik soha nem éltek szocializmusban. Ezekben az országokban az egyházak az izoláció által maradtak életben mint szigetek, most pedig az izolációs beidegződéseken túllépve partneri együttműködésben kellene közösen gondolkodniuk, ami nem mindig sikerül gördülékenyen. Itt az alapvető kérdés nem csak az, hogyan lehetne a posztkommunista országokat gazdaságilag, infrastruktúrájában integrálni, vagy mi lesz a kétsebességes Európa átlagsebessége, hanem az: hogyan érti meg egymást Nyugat-Európa és Kelet-Európa? Ebben az egyházak meggyőződésünk szerint közös teológiai örökségük, lelki-spirituális és történelmi tapasztalataik alapján fontos szerepet játszhatnak & mind a kritikus, kontextuális valóságokat figyelembe vevő őszinte helyzetértékelésben éppúgy, mint a jövőkép megfogalmazása kapcsán. Elkerülhetetlen a jelenlegi krízis okainak őszinte és szakszerű elemzése az érzelmi ráhatásokkal operáló moralizáló hangvétel helyett.

2. A stratégiai célokról való vita az aktuális válság biztos jele. Ezt felismeri a dokumentum, de vajon mi ennek a válságnak a gyökere? Valóban csak az értékvesztésről van szó? Az értékek mindig egy vonatkoztatási rendszerben értelmezhetők. Az értékek egy meggyőződésből, egy identitásból, egy szemléletből fakadnak, de soha nem fordítva. A keresztyén értékek követése önmagában senkit nem tesz keresztyénné, erre a reformáció évfordulóján különösen emlékeztet minket a protestáns megigazulás gondolata. Az értékek elvesztése nem a válság oka, hanem annak tünete. Fel kell tennünk tehát azt az alapvető kérdést, amire a levél is utal Jacques Delors szavainál: elég keresztyén &Európa szíve és lelke&? Mit jelent keresztyénnek lenni ezen a kontinensen? Hol van az az elkötelezett keresztyén lét, amelynek alapján Európa jövőjét formáló tényezőként tehetnek az egyházak? Mi az a keresztyén elkötelezettség, ahová hívjuk akár a szekularizált európai polgárokat, akár a jövevényeket? Az a keresztyén, aki megvédi azt, ami nincs, vagy az, aki feladja azt, amije van? Az értékekről való vita elkerülhetetlen, de szerencsésebb lenne a dinamikusabb keresztyén tanúságtétel felől közelíteni meg a kérdést, amelyből következnek az értékeink is.

3. Az elköteleződés és cselekvés logikájából következik, hogy a &diakónia és koinónia& (XI) sorrendjét meg kellene fordítanunk: a Krisztus által megváltott hívők közösségéből fakad a cselekvés, tehát: &koinónia és diakónia&. Úgy gondoljuk, hogy a tolerancia más kultúrákkal és vallásokkal szemben nem saját keresztyén identitásunk visszafogásából, hanem éppen annak szelíd megerősítéséből fakad. Az a vallási moderáció, miszerint ne használjunk keresztet, hogy meg ne sértsük a világot, akiért Isten a Fiát szeretetből adta, nem igazi tolerancia. Ezekből a moderált elfojtásokból történetesen az intolerancia legrosszabb formái alakulnak ki, ahogyan a multikulturalizmus elleni norvég és holland erőszakos cselekmények is jelezték.

4. Igen, mindennek ellenére az EU vonzó mindazon kívülállók számára, akik hozzánk akarnak csatlakozni. (14) De vajon azért jönnek ők, mert az elkötelezett keresztyén Európa vonzza őket, vagy éppen ellenkezőleg: a gazdag, hivalkodó, de gyengülő Európa kívánatos számukra? A gazdag és elkényelmesedett Európa erőtlenségében vagy erősségében oly befogadó?

5. A fenti kérdések feltevésével árnyaltabban láthatunk olyan jelenségeket, amelyeket a levél néha egyoldalúan mutat be. Magyarországon a legális és következményeiben követhető bevándorlás érdekében a keresztyén értékrend és kultúra védelmének nevében kerítést húztak fel a határon, mely jogilag és technikailag teljesen indokolt, ugyanakkor a menekültellenes kampánynak olyan következményei lettek, hogy magyar magyarnak nem köszön, és egy általános kollektív félelem tartja fogva a társadalmat, amely távol van a keresztyén bátorságtól. Kétségtelen, hogy a szövegben idézett események a Majdanon az európai zászló védelmében történtek, de vegyük észre, hogy ez a védelem az ukrán nacionalizmus alakját is magára ölti.

6. A jövőről szóló beszédben vegyük észre azokat az apokaliptikus jeleket, amelyek olyan kollektív létbátorságot igényelnek, amely magába foglalja a nemlét fenyegetését is. A béke fenntartása figyelmes és nyitott erőfeszítést kívánna meg a nemzetektől. Az USA kilépése a Párizsi Egyezményből bolygónk jövőjét teljesen bizonytalanná teszi. Az UNESCO megrendülése az USA és Izrael kilépésével a Templom-hegy miatt a világbékét teszi kockára, és arra a helyre irányítja a figyelmünket, ahol elkezdődött és be fog fejeződni az emberiség történelme. Minden emberi reménységünk kudarca ellenére tudunk-e reménykedve hinni Krisztusban, aki úgy adja nekünk Isten országát, hogy partnereinkkel és vetélytársainkkal testvérként egy helyen leszünk az Atyánál?

7. Javasoljuk a CEC Nagygyűlésén egy olyan rövid, szívhez szóló, józan, lelkesítő nyilatkozat megfogalmazását biblikus alapon a keresztyén remény jegyében, amelyhez minden hívő jó szívvel csatlakozni tud Európában.

Önnek mi a véleménye?

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

x

Check Also

ÖKUMENIKUS ISTENTISZTELET LESZ AUGUSZTUS 19-ÉN

2021. augusztus 19-én, csütörtökön 18:00 órakor a Budai Református Egyházközség templomban (1011 Budapest, Szilágyi Dezső ...