LÁTOGASSATOK EL KÁRPÁTALJÁRA!

Kerner Nóra nyugdíjas szakfordító, aki körülbelül 15 éven át angolok misszióját segítette Erdélyben. Ennek befejeződése után fordult Kárpátalja felé. Az ismerkedés kirándulás(ok)nak indult, de tartós szerelem, elköteleződés lett belőle. Már az első látogatáskor világossá lett, hogy az elszakadt magyarság legmostohább sorsát élik az ott lakó magyarok. A következőkben a Reménység Gyülekezetünk tagja személyesen számol be élményeiről és idei útjáról: „Egymagamban és a legszűkebb barátaimmal közösen sok segítséget vittünk Mezőkaszonyba, és indítottunk el némi fejlődést az iskolában és a református gyülekezet gyermekfoglalkozásaihoz adtunk segítséget.”

Fel kellett ismernem, hogy egyedül nem vagyok elég hatékony és az adományok odajuttatása sokba kerül és nem elég hatékony. Ezért kirándulásokat szervezek, mint egy &non profit& utazási iroda. Az adományok határon való átjuttatása normál személyi poggyászként a legegyszerűbb. Gond, hogy az utasok csak érvényes útlevéllel juthatnak be az országba.

Miután korlátozottak a lehetőségeim, az óvoda támogatására szűkítettem le a tevékenységemet. A felsőerdősori (Budapest) metodista &Reménység gyülekezettől kapott szolid támogatásból 1500 ív fehér papírt és ecsetkészleteket vásároltam. Útitársaim pedig kreatív foglalkozáshoz szükséges kellékekkel okoztak örömet. Tavaly 72, idén 64 gyerek jár óvodába. Igen magas szintű az oktatás minden anyagi nehézség ellenére. Kárpátalján az állam beszüntette a gyermekétkeztetés támogatását. A személyzet fizetését az önkormányzat nehezen, de kinyögi.

Mire van szükség? Szinte mindenre! Ezen belül: minden, a magyarságtudat kialakításához szükséges segédanyagra, pl. mesekönyvek, verses könyvek, mesefilmek, zenei anyagok. Íróeszközök, ecsetek, festékek, zsírkréták, textiliák, bábok. Nagyon hasznos lenne nagyobb mennyiségű vászon nemű ágynemű készítésére. A gyermekek délután megvetett ágyakban alusznak. Jó állapotú gyermek ruhákra és lábbelikre is szükség van.

Mezőkaszony egy határmenti falu /kb.2000 lakossal. Üzletek alig vannak, tehát minden, nem élelmiszerért Beregszászra, vagy Munkácsra kell elutazni (kb 40 km). Az utazás körülményes és drága. Célszerű, ha az adományok ehhez igazodnak. A 90-es években a tanárok huzamosabb ideig nem kaptak semmilyen fizetést. Az akkori kormány azt javasolta a tanároknak, hogy alakítsanak ki falusi turizmust. A feltételeket meg is teremtették. Az ukrán-orosz háború miatt csak lassan éledezik a turista forgalom. A baj az, hogy a kevés turistát a szállodák felszippantják, és a kiépített falusi szállások üresen állnak. Ezzel az a gond, hogy szállodában lakva soha nem lehet személyes információkhoz jutni, mert hiányzik a találkozás a helybeliekkel. A várható katonai behívók miatt a férfiak javarésze külföldre menekült, a &frontot& az asszonyok tartják.

Kárpátalja gyönyörű, sok látnivaló van. Felejthetetlen élményeket nyújt. Akár most tanulja valaki a történelmünket, akár régen tette azt, döbbenetes új információkhoz juthat a történelmi helyek meglátogatásakor.

A legutóbbi utunkon a Reménység gyülekezetből öt fő és a szegedi metodista gyülekezetből egy fő vett részt. Ez egy 4 éjszakás, 5 napos út volt. A következő helyeket látogattuk meg: Beregszász; Iza, Szinevéri tó, Fülöpfalva, Sipot vízesés, Vereckei hágó; Csetfalva, Tiszaújlak, Nagyszőlős, Huszt, Técső, Novoszelice; Ungvár, Malomrét,Uzsoki hágó (Árpád vonal bunkerek, katonai temetők); Munkács . Ha az olvasók közül vannak olyanok, akikben feltámadt a segíteni akarás és a kíváncsiság, kérem, keressenek meg!

Testvéri üdvözlettel, Kerner Nóra (noramarianna@gmail.com)