AMERIKAI PÜSPÖKÖK LÁTOGATÁSA BUDAPESTEN

Berlin-Prága-Krakkó-Budapest útvonalon érkezett hazánkba két amerikai metodista püspök, Scott J. Jones és John L. Hopkins, a Németországban tartott világszintű Püspöki Tanács találkozójáról. A püspökök elkötelezettek annak képviseletében, hogy világméretek között is egy test vagyunk Krisztusban. Az alaptanításunk világszerte megegyező, a püspökeink pedig folyamatos kapcsolatban állnak egymással – hangsúlyozták. Csak öt más egyház van, amely ilyen méretűnek tekinthető, és nemzetközi szintű egybe kapcsolódása is megvalósul. A tanácskozáson a püspökfeleségek mellett Csernák István szuperintendens, Pásztor Zoltán országos laikus elöljáró, valamint Jávor Ferenc és Khaled A. László lelkészek vettek részt.

Az alábbiakban a püspökök személyes hangvételű gondolatait foglaljuk össze.

Az egység Krisztus mellett nagyon erős bizonyságtétel, és egy erős missziós lehetőséget rejt magában. Ez speciális elhívásunk. Patrick Streiff püspök is az egység erősítésének folyamatán munkálkodik, ennek lépéseit készíti elő. Úgy tűnik, hogy a metodista egyház sokáig úgy nézett ki, mintha „alvállalkozókat” működtetett volna a világ más pontjain. Most azt tanuljuk, hogy egymást tisztelve miként tudunk egymástól tanulni. A Püspöki Tanács berlini találkozója ennek egy lépése.

Csernák István szuperintendens kérdésére válaszolva elmondták, hogy a posztmodern környezetben a metodista egyháznak nagyon jó lehetőségei vannak, mivel tanításunk lényege, hogy az embereket elvezessük az üdvösség útjára és erős hagyományaink vannak a kiscsoportok megszervezésében is. Európában és Amerikában ellenben egyre inkább hiányoznak azok a tradíciók, amelyek segítik az embereket saját önazonosságukban megerősítésében. Azonban a metodizmus üzenete, hogy az emberekkel kapcsolatba kerülve elkezdjük őket építeni.

Az egyház falain ehhez ki kell lépni, és Istenről kell beszélni azoknak, akik nem ismerik őt. Hopkins és Scott püspökök elkötelezettek abban, hogy az egyházban ez a kifelé mozdulás megtörténjen. A metodista egyház „is-is egyház”: használjuk a spontán, de a liturgikus imákat is. Vannak püspökeink, de vannak demokratikus konferenciáink is. Hiszünk az egyéni és társadalmi szentségben. Vannak fontos doktrináink, ugyanakkor nagy hangsúlyt helyezünk a gyakorlatra is.

A posztmodern környezetben kicsit érzelmibb módon kell képviselnünk az evangéliumot. A mai világ mindent egy szintre helyez, egalizál, a struktúrákat elutasítja. A posztmodern ember sokkal inkább tapasztalati, élmény alapon működik, mint tudás alapon. Az érzelmi prédikálásnak az egyik alapja a digitális média. A fiatalok a gyülekezeteinket úgy látják, mint a sarkon működő, tőlük távoli klubhelyiségeket. A kérdés: hogyan vagyunk képesek találkozási pontokat szervezni velük, akár élőben akár virtuálisan. Az érzelmi szükségletet kielégíteni – ebben a törekvésünkben sokat segíthet a wesleyánus út: egy olyan egyház képe, amely a belülről kifelé mozduló missziós közösségek indításában él („para-church”).

A gyülekezetek szintjén ez hogyan valósulhat meg? – kérdezte Pásztor Zoltán, országos laikus vezető, aki ugyancsak részt vett a megbeszélésen. A püspökök válaszukban utaltak arra, hogy a laikusoknak nagyobb a tekintélye és hitelessége a posztmodern világban. A lelkésszel szemben ők nem hivatalnokok, nem távoli személyek. A laikusok szolgálata ugyanakkor nem az „egyházi” szolgálat. Hanem a laikusnak, mint keresztény embernek az a feladata, hogy emberek össze jöjjenek körülötte – akár egy ima alkalomra. Nem kellene azt mondaniuk, hogy erre nem képzettek. Az ősi metodista kiscsoportok (ún. osztályok) vezetői Wesley idején laikusok voltak, és nem speciálisan képzett szakemberek, lelkészek.

Amerikában túl sok gyülekezet van, amely befelé fordul, azokkal foglalkozik, akik már ott vannak a falak között, és nem akarnak változni. Elöregednek, ragaszkodnak az 1950-es évek gyakorlatához, ezek a gyülekezetek ki fognak halni. Ezért keményen dolgozunk az új gyülekezetek létrehozásán – mutattak rá céljaikra az amerikai egyházra vonatkozóan. Keressük a helyeket, ahol a Szentlélek szíveket és ajtókat nyit. Így pedig olyan emberekhez juthatunk el, akik készek a változásra.

Nagy a jelentősége annak, hogy a gyülekezetek a fiatalokat elérjék. Ezek a legegészségesebb gyülekezeteink. Én tanácsot adok, pedig nem szeretek azt adni – hangsúlyozta Scott püspök a fővárosi metodista középiskola kapcsán. Elkezdeném azt keresni, hogy hol vannak nyitott szívek, meghívnám őket egy bibliakörbe. Fontos eldöntendő kérdés: új gyülekezetet alapítsunk a fiatalabb nemzedékek számára, például bérelve egy helyet – vagy a jelenlegi gyülekezetbe hívjuk őket.

850 lelkész tartozik Scott püspökhöz, közülük talán 60-80 főnek van evangélizáló lelkülete, akik azt nézik, hogyan lehet elérni a nemhívőket, hogy Krisztust megismerhessék – értékelt a püspök. Sajnos a lelkészeink többsége azok felé szolgál csak, akik a gyülekezethez tartoznak.

Kétféle gyülekezet van: a befelé forduló „klub”, ahol belső szolgáltatások vannak, vagy pedig a gyülekezet „missziós állomás”, amiből kiindulva Isten embereket változtat meg. A világ legnagyobb metodista gyülekezete Kansas City-ben, a Resurrection UMC (Feltámadás Metodista Gyülekezet): itt folyamatosan azt keresik, hol tudnának újat alapítani. Átvettek egy épületet a belvárosban, ahol a metodizmus már kihalt, és fiatalokkal egy új indult, s ez a munka jól halad. A gyülekezet vízióján alapul ez: meglátni az Isten által kinyitott ajtókat, és azokon keresztül menni.