2019. évi jeligénk
„Az ajtó előtt állok, és zörgetek!”
(Jelenések 3,20)

MEGEMLÉKEZÉS AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚRÓL


Egymás ellen harcoltak. El akarták érni egy magasabb rendű engedelmességet, sőt istenit. A lövészárok mindkét oldalán voltak keresztények, és közöttük metodisták.

Száz évvel ezelőtt, az osztrák főherceg meggyilkolása egy növekvő ultimátum spirálhoz, döntésekhez és nyilatkozatokhoz vezetett a háborúról; ami egy pár hét leforgása alatt bevonta az összes európai nagyhatalmat a háborúba. Még három és fél évig az álló háború folytatódott, a különböző oldalak fölényes győzelme nélkül, de a halálos áldozatok száma növekedett, minden addigi háborús adatot túllépve.

Néha karácsony napján, leállították a gyilkolást, mielőtt folytatódott, mint korábban. 1917-ben az Amerikai Egyesült Államok belépett a háborúba és lett még egy nagyhatalom a világban. Ugyanebben az évben az orosz forradalom jelölte meg a kommunista hatalom kezdetét. Amikor a nagy háború befejeződött 1918-ban, több mint 9 millió katona hunyt el világszerte.

Európa minden országában megemlékeznek az első világháború kirobbanásáról. Mint keresztények es legfőképpen metodisták, nem feledkezhetünk el megemlékezni mit is jelent tagjának lenni a szélesebb értelemben vett Jézus testének, ami nemzeteken és kultúrákon átívelő hívő közösség. Nemzetiség, kultúra es nyelv határozza meg az identitásunkat.

De miért engedjük meg, hogy ez legyen az elsődleges identitásunk ? Néha összekötjük az identitást a hitvallásunkkal, és nemzetek meggyőződnek arról, hogy Isten az ő oldalukon áll, és az ellenség Istennel szemben. Vagy egyszerűen száműzik a Krisztusba vetett hitet nemzeti ás politikai ideológiák mögé, elhallgattatva minden prófétai tiltakozást.

A háború után a metodisták ismét felvették azt a szokást, hogy kölcsönösen küldötteket küldjenek az szomszédos éves konferenciákra, ahogy korábban is tették a német-francia háború (1870-71) után. Ez erős jele lett a megbékélésnek a konfliktus követő időszakban: hidakat építsünk az emlékezet gyógyulására, kibékítsünk es újra összekössünk szálakat.

A politikusok felépítettek különböző nemzetközi struktúrákat, hogy megelőzzenek egy hasonló háborút. Először a Népszövetség alakult meg 1920-ban, később a II. világháború után megalakult az ENSZ 1945-ben. A hidegháború csúcspontján 1973-ban megalakult az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, hogy a konfliktusok megoldása diplomáciai úton történjen. Ezalatt az Európai Egyházak Konferenciája (1959) arra törekedett, hogy helyreállítsa a keleti és nyugati egyházak közti kapcsolatot, hogy így megbékélés, kapcsolat es barátság legyen a keresztények között.

Annak ellenére, hogy nemzetek és egyházak kialakítottak egy egészséges kapcsolatot, egy növekvő nemzeti öntudattal állunk szemben az európai országokban. Mint metodisták aggódunk az európai határok védelmére irányuló erőfeszítések ellen, mert ez azok ellen szól, akik a tengeren túlról keresnek menedéket. Megemlékezni az első világháborúról, a metodisták számára ez egy lehetőség, hogy emlékezzünk és újra meghatározzuk az elsődleges identitásunkat, Krisztushoz tartozó, szent, egyetemes és apostoli egyház, egy elhívás, hogy vendégszeretők legyünk a köztünk élő idegenek felé, erőszakmentes megoldásokat találjunk a mai konfliktusokra, és hálaadással ünnepeljük különleges kapcsolatainkat, melyek nemzeti, kulturális és nyelvi határok felett működnek.

Így éljünk tehát az elsődleges identitásunkhoz híven, mint Krisztus, a békesség hercege, követői.

Európai Metodista Tanács, Végrehajtó Tanács

Donald Ker, Írország, és Patrick Streiff püspök, társelnökök

Önnek mi a véleménye?

Your email address will not be published. Required fields are marked *

*

x

Check Also

BIZTOS ALAPRA ÉPÍTSÜNK – VILÁGIMANAP 2021

Ma van a 2021. évi Világimanap, amelynek mottója: “Biztos alapra építsünk!” (Mt 7,24-27) – Az ...