VALÓBAN KERESZTYÉNEK VAGYUNK?
Az egyházak mai hiányosságairól beszélt a metodista Pásztor Zoltán a MEÖT megemlékezésén október 31-én. A reformáció kezdetének 496. évfordulóján protestáns értelmiségiek munkáját díjazták, úrvacsorás istentiszteleteket tartottak országszerte és ökumenikus megemlékezést tartottak a Reformációi Emlékparkban Budapesten. (Feke György & MTI & Szenci-Kovács Emese)
Október 31-én délelőtt a fővárosban adta át Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere és Hölvényi György, egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár a Károli Gáspár-díjakat.
Kultúrát gazdagító protestantizmus
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának Tükörtermében tartott ünnepségen kitüntetést vehetett át a hittudományok területén és a vallási életben végzett kiemelkedő munkája elismeréseképpen Berkesi Sándor, zeneszerző, zenepedagógus, a Debreceni Református Kollégium Kántusának karnagya, Csepregi Zoltán egyháztörténész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanára és A. Molnár Ferenc nyelvtörténész, filológus, az egyházi nyelv és a zsoltárok kutatója.
&Abban, hogy a magyar protestáns éneklés tényleg a kultúra részévé vált, elévülhetetlen érdemei vannak” & méltatta Berkesi Sándor munkásságát Bogárdi Szabó István a díjátadón. Majdnem öt évtizedes munkája során &az együtténeklés felülmúlhatatlan nagyszerűségét” tanította meg nemzedékek ezreinek szerte a világon & tette hozzá a dunamelléki református püspök. Az alkalmon Balog Zoltán miniszter arról is beszámolt, hogy megalakult a Reformáció Emlékbizottság, az állam és az egyházak közös szervezete, mely a reformáció kezdetének 2017-es, ötszáz éves évfordulójának ünnepségeit készíti elő. Mint mondta, a reformáció része az egyetemes magyarságnak és az egyetemes európai művelődéstörténetnek.
Legyünk életre vált Ige!
Rendszeres kegyességre van szükségünk rohanó világunkban & erről Steinbach József református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) elnöke beszélt csütörtök délután Budapesten. A Reformációi Emlékparkban tárogatómuzsikával, verssel és vörös rózsával emlékeztek a MEÖT protestáns tagegyházai. Köszöntőjében a dunántúli püspök elmondta: a reformáció felismerése, hogy az Igét naponként tanulmányozva és imádkozva találjuk meg Krisztust. Steinbach József arra bíztatott, hogy életünk legyen bizonyságtétel, mely Jézusra mutat a világban.
&Nem hangzatos beszédekkel ünnepeltjük jól a reformációt, hanem lelkiismeretvizsgálattal: valóban keresztyének vagyunk?” & mondta az ökumenikus megemlékezésen Pásztor Zoltán. A metodista egyház országos laikus vezetője & szimbolikusan egy kalapáccsal a kezében & arra emlékeztetett, Luther Márton tetteit az egyház megújításáért érzett vágy motiválta: hitt Isten feltétlen kegyelmében, látta a kegyelemre szorulók sokaságát és a megkövesedett egyházat, mely gátja volt a kegyelemnek. A magyar keresztény közösségeknek a metodista vezető szerint komoly mulasztásuk van, ha elvesznek a külsőségekben. Ehelyett Isten örömhírét és szabadítását kellene hirdetni az elesetteknek, valódi romastratégiát felmutatni, árnyalt teológiai tanítást kellene kidolgozni a homoszexualitásról, felelősséget vállalni a magányos és szegény emberekért, s példát mutatni a társadalomnak az anyagi felelősségvállalásban.
Reformációi esték a samáriai asszonnyal
A megemlékezés után a fasori evangélikus templomban & s ezen a napon az ország megannyi protestáns gyülekezetében is & úrvacsorai közösséget tartottak. A fasori istentisztelet az utolsó alkalma volt azoknak a reformációi estéknek, melyeket hat belvárosi gyülekezet közösen szervezett Budapesten. A baptista, evangélikus, metodista és református lelkészek október utolsó hetében a samáriai asszony történetéről prédikáltak egymás közösségeiben.
&Akihez szól Isten, annak van mondanivalója, s az olyan mondanivaló, mely nem hagyja nyugodni & ezzel magyarázta október 31-én Pafkó Tamás a samáriai nő viselkedésének gyökeres változását. & Ha Isten jön, ott kell hagynunk a korsónkat.” A wesselényi utcai baptista gyülekezet pásztora arról prédikált, hogy Isten jelen van az életünkben, s szól hozzánk. Ismeri bűneinket és gyengeségeinket, de szavai nem üres szemrehányások, hanem gyógyító szavak, melyek felszabadítanak, segítenek felismerni, kikké válhatunk. &Adja Isten, hogy felszínre tudjuk hozni valódi személyiségünket!” & kívánta Pafkó Tamás.
(Feke György & MTI & Szenci-Kovács Emese)