Magyarországi Metodista Egyház
A Metodista Világtanács hivatalos jóváhagyás céljából a tagegyházak számára 2004 decemberében kibocsátotta azt a hivatalos Közös Nyilatkozatot, amit a Metodista Világtanács 2006 júliusában Szöulban tartandó találkozóján az evangélikus és római katolikus partneregyházakkal együtt fogadnak el és írnak alá.
A Metodista Világtanács állásfoglalása és a Közös Nyilatkozat a megigazulás tanításáról:
METODISTA ÁLLÁSFOGLALÁS
1. A Lutheránus Világszövetség és a Római Katolikus Egyház hivatalos jóváhagyása után 1999. október 31-én a két fél aláírta a &Lutheránus Világszövetség és a Római Katolikus Egyház Közös Nyilatkozatát&, melyben megerősítést nyert a &Közös Nyilatkozat a megigazulás tanításáról&. A Krisztusban való hit által elnyerhető, Isten kegyelmén alapuló megigazulás tanának alapvető igazságairól szóló közös értelmezés megfogalmazásával ez a római katolikusok és evangélikusok között született egyezmény egy távolba mutató konszenzust fejez ki azon teológiai ellentmondást illetően, amely a nyugati egyház szakadásának legfőbb oka volt a 16. században.
2. Mi, a Metodista Világtanács tagegyházai nagy örömmel üdvözöljük ezt a megállapodást. Kijelentjük, hogy a megigazulásnak a &Közös Nyilatkozat a megigazulás tanításáról& című iratban megfogalmazott közös értelmezése (JDDJ 15-17) összhangban áll a metodista hitelvekkel. Különösen hálásak vagyunk azért a trinitáriánus megközelítésért, amivel Isten megváltó munkáját az alábbi bekezdések a következőképpen magyarázzák: 15. Hitben együtt valljuk, hogy a megigazulás a Szentháromság Isten munkája. Az Atya elküldte Fiát ebbe a világba, hogy megmentse a bűnösöket. A megigazulás alapja és feltétele a Krisztus testté létele, halála és feltámadása. A megigazulás tehát azt jelenti, hogy maga Krisztus a mi igazságunk, amiben az Atya akarata szerint részünk lehet a Szentlélek által. Együtt valljuk: egyedül kegyelemből, Krisztus megváltó munkájába vetett hitben, nem a saját érdemeinkért fogad el bennünket Isten, és így fogadjuk a Szentlelket, aki megújítja szívünket, miközben felruház és elhív bennünket a jócselekedetekre. 16. Isten Krisztusban minden embert üdvösségre hív. Egyedül Krisztus által igazulunk meg, amikor hitben elfogadjuk ezt az üdvösséget. A hit is Isten ajándéka a Szentlélek által, aki az ige és a szentségek által munkálkodik a hívők közösségében, és aki ugyanakkor a hívőket új életre vezeti, amit Isten az örökéletben teljesít majd be. 17. Osztjuk azon meggyőződést is, hogy a megigazulás üzenete különös módon elvezet minket az Újszövetség központi üzenetéhez, amely Isten Krisztusban megnyilvánuló megváltó cselekedetéről tesz bizonyságot: azt mondja nekünk, hogy mi bűnösök egyedül Isten megbocsátó és megújító kegyelme által nyerhetünk új életet, amelyet Istentől ajándékba kapunk, és hitben elfogadunk, de soha semmilyen módon ki nem érdemelhetünk.
3. Ugyancsak egyetértünk azzal, amit a evangélikusok és a római katolikusok együtt mondanak a megigazulás tanának azokról a kritikus kérdéseiről, amelyek vita tárgyát képezték közöttük egészen a reformáció óta. (v.ö. JDDJ 19, 22, 25, 28, 31, 34, 37). Ezenkívül elfogadjuk azokat a magyarázatokat, amelyeket a lutheránusok és katolikusok adnak a 20-21, 23-24, 26-27, 29-30, 32-33, 35-36 és 38-39 bekezdésekben ezen kérdésekről szóló saját álláspontjuk kifejtésére és nem tartjuk ezeket a különböző nézeteket elegendő indoknak egyetlen fél és a metodisták közötti megosztottságra sem.
4. A metodista mozgalom mindig is mélyen elkötelezettnek tekintette magát a Luther és más reformátorok által megfogalmazott megigazulásról szóló bibliai tanítás, és később a Wesley-féle tanítás mellett. Ugyanakkor a korai egyház mind nyugati, mind keleti hagyományainak megigazulástan-elemeit is magába foglalta. Ez adta a mozgalom megigazulás-értelmezésének különleges profilját. Kapcsolódva a katolikusok és evangélikusok között fennmaradó &nyelvi, teológiai megfogalmazás és hangsúlyozások& különbségeihez a metodista tanítás a következőképpen jellemezhető:
4.1 Wesley szerint az eredendő bűnről szóló tanítás alapvető keresztyén doktrína. Az emberi természet romlottságát önmagunk nem tudjuk orvosolni. A bűnbeesés romboló hatásait az egyetemesen érvényes megelőző kegyelem ellensúlyozza. (85. Prédikáció, Saját megváltásunk kimunkálásáról, III.4). Az, hogy az emberek képesek Isten hívására válaszolni, az Isten megelőző munkájának köszönhető. Wesley szerint az Isten kegyelme &elősegíti&, de nem &erőlteti& az emberi választ. (63. Prédikáció, Az evangélium általános elterjedése, 11) Isten kegyelme felhatalmaz és alkalmassá tesz bennünket arra, hogy elmondjuk az embereknek: Isten megbékítette a világot magával és Jézus Krisztus nevében arra kérjük őket, hogy béküljenek meg az Istennel (2Kor 5,20).
4.2 A megigazulás bibliai tanításának metodista értelmezése szempontjából mindig alapvető fontosságú volt a bűnbocsánat és a megigazítás, valamint a megigazulás és megszentelődés közötti mély kapcsolat. John Wesley a megváltásban Isten kegyelmének kétoldalú cselekedetét látta: &Megigazulás által szabadulunk meg a bűn alól és Isten tetszésére újjáformálódunk; a megszentelődés által a bűn erejétől és gyökerétől szabadulunk meg és Isten képére formálódunk& (85. Prédikáció II. 1). Mind az Isten megváltó elfogadása a vele való közösségbe, mind az életünk kreatív megújulása egyedül az Isten kegyelmének a munkája.
4.3 Az üdvösség &azért adatott a hit alapján, hogy kegyelemből legyen, és így bizonyos legyen az ígéret& (Róm 4,16.). Ez a páli kifejezés nyugodtan lehetne a metodista mozgalom mottója, ami egy missziós mozgalomként indult, miután a Wesley fivérek és barátaik átélték az egyedül hit által való üdvösség evangéliumát. Az ember egyedül Isten kegyelméből, hit által üdvözül. Hit által szánjuk oda magunkat Isten életünkben jelenlévő kegyelmének és szeretetének megváltó, gyógyító és megújító munkája számára. Ezért az igazi keresztyén hit mindig &szeretet által munkálkodó hit& (Gal 5,6).
4.4 Sem a hit, sem a szeretet nem az ember érdeme, hanem Isten hitre való hívása és szeretetének kiáradása által válunk Isten üdvözítő valóságának részeseivé.
4.5 A metodista tanításban a prédikáció, a liturgia, az énekek és a kegyelem teológiája nemcsak a bűnbocsánat bizonyosságát foglalja magába, hanem azt az ígéretet is, hogy megszabadultunk a bűn hatalmától. A metodista teológia megpróbálja komolyan venni Pál kijelentését: &Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és az Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek a gyümölcsét, a szent életet, amelynek vége az örök élet.& (Róm 6,22) Ennek alapján dolgozta ki Wesley a &keresztyén tökéletesség&-ről vagy a &teljes megszentelődés&-ről (v.ö. 1Thessz 5,23.) szóló doktrínát, amelyet a metodista tanítás központi üzenetének tartott. A metodista mozgalom története folyamán ennek az elméletnek különböző interpretációi léteztek. Azonban öt dolog mindig világos maradt a metodista tanításban: a) A &teljes megszentelődés& vagy &keresztyén tökéletesség& nem más, mint Istent szeretni &teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből& és &felebarátodat, mint magadat& (v.ö. Mt 22,37-39; 1Jn 2,5). b) A &keresztyén tökéletesség& nem az egyedül Istenre jellemző abszolút tökéletesség; és nem jelenti a tudatlanságtól vagy hibától, vagy erőtlenségtől vagy kísértésektől való mentességet sem (40. Prédikáció, Keresztyén tökéletesség I. 9). c) Még ha az egész lényünket betölti is Isten szeretete, amely &a szívünkbe áradt a Szentlélek által& (Róm 5,5), ez mindig Isten ajándéka marad és Isten kegyelmének műve, és sohasem a mi érdemünk vagy teljesítményünk. d) A bűn felett aratott győzelem reménye soha sem vezethet oda, hogy tagadnánk vagy figyelmen kívül hagynánk a visszaesés, vagy annak veszélyét, hogy a bűn erőt vehet rajtunk (v.ö. 1Jn 1,5-10). e) Azok, akiket Isten kegyelme megigazított és megszentelt, egész életükben harcolnak a kísértés és bűn ellen. De ebben a küzdelemben megerősíti őket az evangélium ígérete, hogy Krisztusban Isten megtörte a bűn hatalmát. De még ha meg is maradnak az igazak életében a régi Ádám önző vágyai (JDDJ 28), Isten kegyelme &uralkodik igazságban örök életre Jézus Krisztus által& (Róm 5,25).
4.6 A metodisták számára mind a törvény, mind az evangélium Isten szavának és Isten akaratának kifejeződései. Isten azért, hogy az életre és a jóra vezessen bennünket (v.ö. 5Móz 30,15-20), szeretetéből adta a törvényt, amit abban a parancsolatban összegezhetünk, hogy szeressük Istent és felebarátainkat. Mi, emberek, magunktól nem vagyunk képesek ezt az utat követni. Mivel mindannyian elbuktunk Isten akarata követésében, a törvény most vádolásunkra és elítélésünkre szolgál. Isten megvált bennünket, és életet ad a Jézus Krisztus életében és halálában kinyilatkoztatott és kifejezett szeretete által. Habár a törvénynek többé nincs hatalma, hogy elítélje azokat, akik hisznek Jézus Krisztusban, a szeretet parancsolatában összegezve megmarad Isten akarata nélkülözhetetlen iránymutatójaként.
4.7 A hitbizonyosság és üdvbizonyosság mindig a metodista prédikáció központi üzenetéhez tartozott. Erre a bizonyosságra nem úgy tekintünk, mint egy tulajdon birtoklásának bizonyosságára, hanem mint egy megbízható kapcsolatra, mely Isten szeretetén alapul. Ezt a kapcsolatot a &kegyelmi eszközök& használatával éljük meg, különösen a Szentírás tanulmányozásán és az úrvacsora vételén keresztül. Ezek Isten által rendelt külső jelek, melyek által kegyelmét közvetíti felénk. A Szentlélek bizonyságtételének bizonyossága, arra nézve, hogy Isten gyermekei vagyunk (Róm 8,16), a békesség és öröm forrása azok életében, akik Jézusban hisznek. Wesley terminológiája szerint mind a &szentség&, mind a &boldogság& Isten kegyelmének ajándéka.
4.8 A &szeretet által munkálkodó hit& (Gal 5,6) a gyökere minden jónak, ami azok életében jelenik meg, akik hisznek Jézus Krisztusban. A kegyesség és irgalom cselekedetei a Lélek gyümölcsei a Jézust követők életében. Ezek a cselekedetek segítik a hívőket, hogy életüket az Istennel való kapcsolatban éljék, és &Isten munkatársai& legyenek (1Kor 3,9) az ő missziós mezején, a szegények és rászorulók, vagyis azok szolgálatban, akiknek leginkább szükségük van Isten szeretetére.
5. Mi, metodisták, hálásak vagyunk, hogy egy hasonló egyezmény alapján az evangélikus és metodista egyházak néhány országban Jézus Krisztus egyetlen egyházához tartozónak ismerik el egymást, és teljes szószéki – és úrvacsora közösséget vállalnak egymással. Mély reménységünk, hogy a közeljövőben közelebbi kapcsolatba kerülünk majd máshol is az Evangélikus – és a Római Katolikus Egyházzal a megigazulás tanításának közös értelmezéséről szóló nyilatkozat által.
HIVATALOS KÖZÖS NYILATKOZAT
Ebben az állásfoglalásban a Metodista Világtanács és annak tagegyházai elismerik alapvető tantételi egyetértésüket a &Közös Nyilatkozat a megigazulás tanításáról& című iratban megfogalmazott tanítással, melyet 1999. október 31-én Augsburgban írt alá a Lutheránus Világszövetség és a Katolikus Egyház.
A &Közös Nyilatkozat a megigazulás tanításáról& aláíró felei együtt üdvözlik a Metodista Világtanács és tagegyházai állásfoglalását, amely kijelenti és bemutatja a metodista egyetértést a megigazulás tanának alapigazságait érintő konszenzussal, ahogyan azt a &Közös Nyilatkozat a megigazulás tanításáról& kifejezi.
A megigazulás tanításának alapvető igazságait érintő közös megegyezésre építve mindhárom fél elkötelezi magát, hogy közösen igyekeznek mélyíteni a megigazulásról szóló közös értelmezésüket a teológiai tanulmányok, tanítás és prédikálás területén.
Erre az elért eredményre mind a katolikusok, evangélikusok és metodisták úgy tekintenek, mint a teljes közösségre való törekvésük, valamint a világ felé megnyilvánuló bizonyságtételük kifejeződésére, ami Krisztus akarata minden keresztyén számára.
