Történetünk

1. A metodizmus kialakulásának előzménye és háttere
A metodista egyház a XVIII. században jött létre az anglikán egyházon belüli vallási-megújulási mozgalomként, amely erős társadalmi-politikai kihatással is bírt. Többek között jelentősen hozzájárult az akkori Anglia erkölcsi képének megváltozásához is. A szegények és elesettek felkarolásával sokakban felébresztette a társadalmi szolidaritás és felelősségvállalás gondolatát. A metodista egyház életében a vallási megújulás mellett ma is fontos szerepet játszik a társadalmi elkötelezettség.
1.1 Az angol reformáció (XVI. század)
Először kiváló humanisták egyengették a reformáció útját Angliában. Többek között William Tyndale lelkész hozta Wittenbergből a reformáció hírét, majd 1525-ben kalandos és szorongatott körülmények között kiadta az angolra fordított Újszövetséget.
Az országban sok olyan lelkész munkálkodott, akik a reformáció tanát elfogadták, és vártak az alkalmas pillanatra, amikor ezeket a nagyközönség előtt is népszerűsíthetik. Végül egy érdekes politikai döntés vezetett oda, hogy a reformációs folyamatok beinduljanak. VIII. Henrik elszakadt Rómától. Igaz egy zsarnok intézkedése volt ez a folyamat, és a reformáció belső értékei még nem hatották át az egyházi életet. Változás akkor történt, amikor Henrik után a kiskorú VI. Edward került a trónra, mert ezáltal új lendületet vett a reformáció. Thomas Cranmer állt a mozgalom élére, akinek vezetésével kiadták a teljes Bibliát angolul, majd az un. Book of Common Prayer-t - az Általános Imádságoskönyvet, és a Book of Homilies - az Istentisztelet könyvét, majd egészen a reformációra épülő 39 hitcikkelyt, ami az anglikán egyház fő hitvallása lett.
A következő 200 év alatt az angol egyházban sok harc dúlt a katolikus és protestáns erők között, a királyok hol egyik, hol másik irányba indulva foglaltak állást, úgy, hogy a másik tábornak is engedményeket adtak. A reformált egyház közben elveszítette az embereket, akik belefáradtak ebbe a sok küzdelembe és az egyház felé közömbösekké váltak.
1.2 A társadalmi háttér
Közben Anglia a XVIII. század elejére a világ legfejlettebb országa lett. Kivívta a vitathatatlan tengeri uralmat, és ez lehetővé tette, hogy hatalmát az egész világon megerősítse. Az ipari forradalom kibontakozása, a tengeri kereskedelem, a felfedezések révén Anglia egy csapásra elhagyta versenytársait.
A legszabadabb ország volt a világon. Szabadon beszélhettek és publikálhattak az állampolgárok, amit éppen akartak. A vallásos szekták virágoztak, még ha az akkori szabadegyházak tagjait és a katolikusokat sok tekintetben másodosztályú állampolgároknak tekintették is. A politikai életben a demokrácia bontakozott ki.
De Anglia a ragyogó felszín alatt betegséget hordozott. Az erkölcsi züllöttség jellemzője volt, hogy a politikusok megvesztegethetők, a papok hanyagok voltak, a középosztály csak a pénzszerzésre gondoltak, a néptömeg féktelen, iszákos és durva volt. A társadalmi élet legvisszataszítóbb vonása a szívtelenség volt. Az ország egyre terebélyesedő rabszolga kereskedelmében alapvető tényező lett a rabszolga-kereskedelem, valamint az iparban a gyermekmunka.
2. A metodista mozgalom
Egy szellemiséget csak egy nála erősebb szellemiség űzhet el. (G. Lean) Sokféle mozgalom indult el, ami megpróbált a helyzeten változtatni, de ezek között egyetlen tudott alapvető változást hozni, és ez a metodizmus volt, melynek vezető személyisége John Wesley volt.
2.1 John Wesley élete, a mozgalom kezdete

John Wesley 1703-ban született egy anglikán lelkész fiaként. Amikor öt éves volt, a parókia porig égett, és az emeleten rekedt kisfiút éppen csak sikerült kimenteni az ablakon át. Ezért anyja „tűzből kikapott üszöknek” (Zak 3,2), vagyis különleges feladatra megtartott embernek gondolta fiát. Erre utal a magyar életrajz címe, vagyis az Úr az angol egyház megújítását bízta rá. Édesanyja igen nagy hatással volt rá. Az anya is mindig csodálkozásának adott hangot, ha János fiáról beszélt. A gyerekek nevelése alapvetően rá maradt, a férj nagyon keveset volt otthon. Sokat foglalkozott Johnnal is. „E gyermek lelkével különös gonddal szeretnék törődni, sokkal inkább, mint eddig, hogy gondolkodásába az igaz vallásosság és erény csíráit plántáljam be.” - mondta 1711-ben.
John az oxfordi egyetemen tanult és szerzett diplomát. 1725-ben felszentelték, majd visszatér Oxfordba, ahol mint fiatal tanársegéd megalakította az un. Szent Társaságot (Holy Club) azoknak, akik komolyan akarják venni vallásuk gyakorlását. Rendszeresen jártak templomba, úrvacsoráztak, mindennap olvasták és tanulmányozták a Bibliát, rendszeresen böjtöltek, és a börtönöket látogattak stb, vagyis amit együtt olvastak, azt igyekeztek megvalósítani, és emiatt különböző gúnynevet ragasztottak a csoportra, Szentklub, bibliamolyok, sakramentáriánusok és metodisták, azaz módszereskedők. Ez az utolsó gúnynév maradt rajtuk, amit aztán maguk is elfogadtak és azonosultak vele.

Wesley nagyon komolyan akarta venni vallását, és igen intenzíven gyakorolta azt. El akarta nyerni Isten tetszését, és úgy gondolta, hogy az az út, amin jár, tetszik Istennek. Volt benne egy nagy belső bizonytalanság az Isten előtti igaz voltára vonatkozóan és valami hasonló folyamat zajlott le benne, mint Luther Mártonban, aki a kolostor falai között küzdött az üdvösségéért. Nem volt olyan szerzetesi előírás, amit Luther ne tartott volna meg a legpontosabban, de mindig elégedetlen volt önmagával és állandóan méltatlannak érezte magát Isten előtt. Wesley ugyanezt élte át, nem vonult ugyan kolostorba, de mindent nagyon jól akart csinálni, és a gyakorlati életével akarta kiérdemelni az Isten kegyelmét a maga számára. 
Ebben a vívódásában utazott el 1735-ben Amerikába, hogy az indiánok misszionáriusa legyen. Alkalmatlanságára már megérkezése első napján rámutatott egy morva lelkipásztor, akitől tanácsot kér leendő munkája végzéséhez.   

„Van-e belső bizonyosságod? Bizonyságot tesz-e Isten Lelke a te lelked felől, hogy te Isten gyermeke vagy? - kérdezte tőle. Meglepetésemben azt sem tudtam, mit válaszoljak. Ő ezt rögtön látta és megkérdezte: Ismered-e Jézus Krisztust? Kis várakozás után ezt feleltem: Tudom, hogy ő a világ megváltója. Igaz - válaszolta - , de tudod-e, hogy téged megváltott? Wesley: Remélem, hogy azért halt meg, hogy megváltson engem. Ő még annyit fűzött hozzá: Ismered önmagad? Én azt mondtam: Ismerem, de éreztem, hogy szavaim üresek voltak.”
Amikor 1738-ban hazatért, még inkább tisztában volt hitének hiányosságaival. „Elmentem Amerikába, hogy megtérítsem az indiánokat, de ki térít meg engem?”
Nem találta lelki nyugalmát, és saját hitében sem volt bizonyos. Hazatérése után nem sokkal átélte a Krisztussal való személyes találkozást, ami előkészítette őt erre a hatalmas munkára.
Erről az alábbiakban számol be naplójában, 1738. május 24-én. „Este nagyon kelletlenül mentem el az Aldersgate utcai társaságba, ahol valaki felolvasta Luthernek a Római levélhez írt bevezetését. Háromnegyed kilenc táján, midőn a felolvasás ott tartott, hogy Isten milyen változást idéz elő a szívben a Krisztusban való hit által, szívemet furcsa melegség töltötte el. Azt éreztem, bízom Krisztusban, egyedül Krisztusban, üdvösségemért. Megkaptam a bizonyosságot, hogy elvette bűneimet, még az én bűneimet is, és megszabadított a bűn és a halál törvényétől.”
Wesley ezt tekintette a megtérésének, bár korábban is elkötelezett keresztyén volt, de ez a belső átélése, amit ő ezután szívbéli megtérésnek, belső bizonyosságnak nevez, alapvetően meghatározta későbbi munkáját, és nyitánya volt annak az evangélizációs munkálkodásnak, ami egész Anglia életét átformálta. Közel ebben az időben tért meg testvére Charles és barátja George Whitefield, akikkel együtt ettől kezdve a Krisztusba vetett hit által nyert üdvösség üzenetét hirdették. Ezt a fajta üzenetet nem fogadták örömmel az anglikán szószékekről. Angliában az erkölcsi és vallási hanyatlás, a hitetlenség, a papok moralizáló prédikációja az anglikán egyházi életet nagyon sivárrá tette. A metodisták igehirdetései ébredési trombitaszónak tűntek, mely az evangéliumhoz, a Krisztusi megváltás örömhíréhez való visszatérésre szólított fel, vagy inkább ezt ajánlotta fel. Ahogy a templomok bezárultak előttük, először Whitefield, majd Wesley is a szabad ég alatt kezdett prédikálni és így találtak rá az egyháztól elidegenedett tömegekre.
Az evangélizáció születésnapját 1739. február 17-re teszik, amikor G. Whitefield a Bristol melletti Kingswood egyik dombján 200 szénbányász előtt a maga első szabad ég alatti evangélizációját megtartotta. Ebben a nagy lelki szárasságban őket ragadta meg Isten, hogy bűnbánatra és megtérésre hívjanak embereket.
Wesleyék munkája nyomán evangélizáló prédikátorok járták be a piactereket, egyéb köztereket, útkereszteződéseket, és minden olyan helyet, ahol megszólíthatták a sokaságot. Wesley egyik alkalommal, amikor szülővárosának templomából kitiltották, a temetőkertben apja sírkövén állva prédikált 8 napon keresztül.
Wesley állandóan úton volt, általában lóháton közlekedett, évente 8-10 ezer km-t is megtett (napi 25-27, heti 200 km-t jelent átlagosan). Nem véletlenül kapta az Isten lovasa melléknevet. Útközben gyakran megállt, hogy hirdesse az örömhírt mindenkinek, aki meghallgatja. Parókiát a tanítása miatt nem kapott az egyháztól, de gyakran mondta, hogy az egész világ az én parókiám. „Ezen azt értem, mondta, hogy bárhol járok, úgy ítélem meg, hogy helyénvaló és vállalt kötelességem hirdetni az üdvösség örömüzenetét mindazoknak, akik hallani akarják.” Néha, különösen a kezdeti években komoly ellenállásba ütközött, gyakran kővel is megdobálták. De kitartott és még halála előtt közvetlenül, 87 évesen is a szabad ég alatt prédikált. Alig akadt olyan angliai hely, ahová ne jutott volna el prédikációs útjain.

2.2 A metodizmus kezdeti hatása

A papság és a társadalom egy része is gyanúsan és rossz szemmel figyelte tevékenységüket. Ugyanakkor sokakat megindított igehirdetésük. Az egész brit szigeteken egy ébredés söpört végig, sokan nyertek ezáltal személyes, élő hitet Istentől. Az ébredés során a felébredt metodista közösségek jelentős tényezőivé váltak a protestantizmusnak. A metodista munkatársaknak fontos feladatuk volt, hogy a megtért embereket társaságokba (egyesületekbe) szervezzék (az anglikán egyházon belül), és helyi gyülekezeteket alapítsanak (ez lelkigondozói cél volt, nem egyházpolitikai). Wesley nem akart önálló egyházat létrehozni, az anglikán egyház keretein belül akart maradni, ő anglikán lelkész maradt élete végéig. Megőrizte az anglikán egyház reformátori hagyományait. A Hitelveket, az Imádságos könyvet, a Homiliákat. De az anglikán egyház nem tudta megtűrni magában ezt a mozgalmat. Wesley halála, 1791 után megtartva a reformátori alapokat egy önálló egyházi szervezetet hoztak létre.
Az ébredés hatása:
Az anglikán egyházon belül is elindult egy megújulási folyamat, és az un. evangélikálok egyre nagyobb számban voltak jelen.
A hagyományosan szabad egyházak (a kongregacionalisták, a skót presbiteriánusok és a baptisták), amelyek korábban elveszítették lendületüket, új erőre kaptak és növekedésnek indultak.
Kihatott az egyházon kívüli életre. Az ébredés folytán az evangélium megérintette az alsóbb néprétegek tagjait is, és valójában az egész társadalom az ébredés hatása alá került, és ez megváltoztatta az egész nemzet erkölcsi arculatát. Történészek állítják, hogy az ébredés nélkül Angliában egy Franciaországihoz hasonló, vagy még nagyobb forradalom következett volna be.
Az evangélisták igyekeztek közérthető módon beszélni az embereknek - a reformáció gondolatát követve - az evangéliumi üzenet alaptételeiről, így hirdették Jézus Krisztus központi jelentőségét, kereszthalálát, a megtérést, az üdvbizonyosságot, az élet szentségét, az örömhír terjesztését. Hatásos közérthető versekben fogalmazta meg ezeket a fontos dolgokat Charles Wesley, és gyülekezeti éneklésre alkalmas dallamokkal látta le.

2.3 A mozgalom terjedése, az egyház megalakulása
A metodista mozgalom csak vezetője, John Wesley halála után (1791), a körülmények kényszerítő hatására vált ki az anglikán egyházból és szerveződött önálló egyházzá. A XIX. század elején már 8 millió metodistát tartottak számon. A XVIII-XIX. század folyamán különösen az észak-amerikai kontinensen terjedt el. Ma világszerte 108 országban mintegy 70 millió metodista él, főképp az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Ausztráliában, Dél-Koreában és a közép-afrikai államokban vannak nagyobb közösségek.
Az európai kontinensen a XIX. század közepén lendült fel a metodista misszió, Magyarországra 1898-ban érkezett Ausztriából az első metodista prédikátor, Robert Möller személyében. Az első gyülekezetek a Bácskában és Budapesten alakultak meg, s az első világháború kitörésekor már 1000 fő körül volt a taglétszám. A párizsi békekonferencia döntése nyomán az elvesztett területekkel a metodista gyülekezetek zöme is a határokon túlra került, s az egyetlen megmaradt gyülekezetből, Budapestről, gyakorlatilag elölről kezdődött az országos munka.
Az egyház erőteljes szociális és gyülekezetépítő szolgálata a két világháború közötti időszakra esik. Nemzetközi kapcsolatainak köszönhetően milliós nagyságrendben érkeztek metodista segélyszállítmányok az országba a háború utáni nyomorúságos időkben. Ekkor épült, - főleg nemzetközi adományokból, - egy szociális és egészségügyi intézmény Budakeszin, amely 1951-ig, az államosításig folyamatosan működött. Budapesten fiú- és leányotthon alakult, egy időben alkoholmentes éttermet üzemeltetett az egyház.
A második világháború és az azt követő évtizedek is tragikusan érintették az egyházat. A németek kitelepítése és a szlovák-magyar lakosságcsere következtében elveszítette német és szlovák gyülekezeteit, az akkori taglétszám 65 %-át. Államosították az egyházközpont épületének kétharmadát és a Budakeszin működő szanatóriumot is. A diakóniai szolgálat a gyülekezetek keretei közé szorult vissza, s a hitéleti tevékenység is csak korlátozott keretek között folyhatott.

További olvasmányok:
John Wesley: Prédikációk I. Bp., 2001.
John Wesley: Prédikációk II. Bp., 2002.
Garth Lean: A tűzből kikapott üszök. (Wesley János élete) Magyarországi Metodista Egyház, Bp. 1981.
Parókiám az egész világ. (Wesley János naplója) Magyarországi Metodista Egyház, Pécs, 1991.
Dr Krige Ottó: A methodizmus története. Keresztyén Könyvesház, Bp. é.n.
Márkus J. András: Isten műve napjainkban. (A nyíregyházi methodista gyülekezet 25 éves jubileumának emlékére) A gyülekezet kiadása, Nyíregyháza, 1935.

© Magyarországi Metodista Egyház     Felelős szerkesztő: Csernák István - hivatal@metodista.hu     Készítette: Gedeon Bt.